Találtak egy 66 millió éves krátert, aminek köze lehet a dinoszauruszok kihalásához

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

66 millió éves kráterszerű struktúrát azonosítottak a nyugat-afrikai Guinea partjától 400 kilométerre. A 8,5 kilométeres formációt egy közel 400 méteres kisbolygó hozhatta létre, és kora nagyjából egybeesik a kréta-végi tömeges kihalással  –  állítja egy, a Science Advances folyóiratban szerdán közölt kutatás.

Egy hasonló, mélytengeri területet érő becsapódás ma nagyjából 300 ezer áldozatot követelne, főleg a kisbolygó által kiváltott cunamik miatt. A kutatók ősi becsapódások vizsgálatával pontosabban előre tudják jelezni az ilyen katasztrofális események hatását. Ma egyetlen ismert objektum sem jelent komoly kockázatot a Földre, de a feltételezett égitesthez hasonlóan nagyjából fél kilométeres átmérőjű Bennu a potenciális kockázati lista első helyén áll.

A fajok 76 százalékát, így a nem madár dinoszauruszokat is eltörlő kréta-paleogén kihalást a mai mexikói Yucatán-félsziget közelében a Földbe csapódó, 10-15 kilométeres átmérőjű Chicxulub-kisbolygó okozta. A kataklizmikus esemény felfoghatatlan mértékű globális pusztítást okozott, és 200 kilométeres krátert hagyott hátra. A kihalást magyarázó becsapódási elmélet 2010-re tudományos konszenzussá vált, és az elmúlt években számos további kutatás erősítette meg.

Uisdean Nicholson, az Edinburgh-i Heriot-Watt Egyetem geológusa és kollégái most felvetik azt a lehetőséget, hogy a Chicxulub-kisbolygó nem volt egyedül. Lehetséges, hogy egy kisebb darabja, vagy egy vele egy családba tartozó égitest szintén eltalálta bolygónkat 66 millió éve. Az Atlanti-óceán ellentétes oldalán lezajló kisebb becsapódás akár súlyosbíthatta is a földtörténeti középidőt lezáró kihalást. A hipotézis teszteléséhez és a kráter létezésének megerősítéséhez mintákat kellene venni a Nadirnak elnevezett struktúrából, hasonlóan ahhoz, ahogy ez a Chicxulub esetén történt az elmúlt években.

Szeizmikus mérésekkel találták meg

A szakemberek a nyugat-afrikai parttól több száz kilométerre, az Atlanti-óceánban fekvő Guinea-platót vizsgálták, hogy a Föld egykori éghajlatváltozásainak megértéséhez keressenek megfelelő fúrási helyszíneket. A sekélyebb, és mélytengeri részből álló plató a jurában jött létre, a Pangea szuperkontinens szétválása után. Szeizmikus mérésekkel Nicholsonék ennek délnyugati részén egy furcsa struktúrát azonosítottak, 100 kilométerre a Nadir tengeri hegytől, melyről a kutatók a formációt később elnevezték. Amint Nicholson a BBC-nek elmondta, „20 éve elemzi ezeket a szeizmikus adatokat, de soha nem látott még ehhez foghatót.”

A Nadirt ma 900 méternyi tengervíz és 300-400 méteres, földtörténeti újidei üledékréteg borítja, melynek nagy része több mint 23 millió éve rakódott le. A minimum 8,5 kilométer átmérőjű Nadir formája egy kisbolygó becsapódása által hagyott kráterre emlékeztet a kutatók szerint. Egy jellegzetes, 20-40 méterrel kiemelkedő gyűrű vesz körül egy teraszos kráteraljzatot, amely az egykori tengeraljzat alatt 200 méteres mélységben található. A struktúra közepén szintén becsapódási krátereket jellemző központi kiemelkedés található, amely alatt deformált területek helyezkednek el.

A feltételezett Nadir-kráter helyzete Guinea partjától 400 kilométerreFotó: Uisdean Nicholson et al, The Nadir Crater offshore West Africa: A candidate Cretaceous-Paleogene impact structure, Science Advances (2022). DOI: 10.1126/sciadv.abn3096

Ez arra az interpretációra vezette Nicholsonékat, hogy a Nadir komplex becsapódási kráter, amelynek jellegzetességei egybevágnak földi és más kőzetbolygókon megfigyelt kráterekével. Annak a lehetőségét is megvizsgálták, hogy a Nadirt valamilyen alternatív folyamat eredményezte volna. Ilyenből több is felmerülhet a szakemberek szerint, kör alakú mélyedés például létre tud jönni tengeraljzat alatti sóplatformok összeomlásával, illetve gázok vagy folyadékok aljzatból való távozásával. Úgy vélik, a helyi geológia figyelembevételével a legvalószínűbb alternatív magyarázat tengeraljzat alatti vulkáni tevékenység lehet. Ez ugyanakkor a konkáv és középpontjában kiemelkedéssel rendelkező Nadirral ellentétben a területen konvex struktúrákat hozott létre, melyek nem nagyon hasonlítanak a feltételezett kráterre.

A konklúziójuk megerősítéséhez a kráterból való mintavételre és további vizsgálatokra van szükség. Ez azért is fontos lehet, mert a 200 ismert, jelentős földi kráterből 15-20 található csak tengeri területeken, és azok nagy része is sekélyebb régiókban. Mivel nem nagyon vannak jól megmaradt mélytengeri kráterek, egy ilyen becsapódás következményeinek felmérése szinte csak számítógépes modellekre tud támaszkodni.

5000 megatonnányi TNT-vel egyenértékű energia szabadulhatott fel a becsapódásban

A feltételezett becsapódás számítógépes modellezése azt mutatta, hogy egy 400 méteres, vagy kissé nagyobb égitest nagyjából függőlegesen, 800 méteres mélységű óceánba csapódva a megfigyelthez hasonló, 7-9 kilométeres átmérőjű krátert hozna létre. Emellett a modellek konzisztensek a kráter mélységével, és formájával is.

Egy ilyen becsapódás, ha valóban megtörtént, 5 ezer megatonnányi TNT-vel egyenértékű energiát szabadított fel, amely nagyjából kétszerese az emberiség teljes nukleáris arzenálja által hordozott energiának. A Földre érő égitest azonnal elpárologtatta a tengervíz és a tengeraljzati üledék egy részét. Ezután egy 5 kilométeres tűzgömb képződhetett, majd a becsapódás által keltett lökéshullám még az epicentrumtól 50 kilométerre is 470 kilométer órás sebességet érhetett el.

A becsapódás által keltett rengéshullámok 7-es erősségű földrengéshez, illetve két cunami létrejöttéhez vezethetnek. Az első ezek közül kezdetben akár 500 méter magas lehet, amely súlyosan érinthette az egykori nyugat-afrikai partvidéket, de még az akkor 1000 kilométerre található dél-amerikait partokat is 5 méteres hullámok boríthatták be.

Az esemény éghajlati következményeit a jelenleg rendelkezésre álló adatokból csak becsülni lehet, de a kutatók szerint a terület fekete palalerakódásaiból és gázhidrát lerakódásaiból jelentős mennyiségű üvegházhatású gáz, konkrétabban metán szabadulhatott fel, aminek rövid távon komoly környezeti hatásai lehettek.

Összefügghet-e a Chicxulub-becsapódással?

A Guinea-plató rétegtani elemzése és korábbi kutatások alapján Nicholsonék arra jutottak, hogy a feltételezett Nadir-kráter a 66,043 millió éves kréta-paleogén határvonal környékén formálódhatott. A szeizmikus mérések alapján 0,5-0,8 millió éves pontosság érhető el szerintük, de ezzel együtt is a struktúra keletkezése nagyjából egybeesik a Chicxulub-kráterével.

Ez a kutatók szerint több lehetőséget is felvet: a Nadirt létrehozó égitest egy kettős kisbolygó kisebb része lehetett, a Chicxulub kisbolygó széttöredezésével jött létre, egy hosszú életű, úgynevezett becsapódási klaszter részei voltak, vagy teljesen független a Chicxulub-becsapódástól. Az viszont kizárható a Nadir és a Chicxulub-kráter 5500 kilométeres kréta végi távolsága alapján, hogy a Chicxulub-kisbolygó a Földdel való ütközése előtt közvetlenül töredezett volna szét.

Bár a Földön nem ismertek egyértelműen kettős kisbolygók által létrehozott kráterek, ezek a földközeli objektumok 15 százalékát teszik ki, és a Vénusz felszínét célzó vizsgálatok alapján hasonló gyakoriságban okoznak becsapódásokat. Előfordulhat az is, hogy a két esemény egy nagyobb kisbolygó több darabra való széteséséhez kötődik, ami gyakori esemény a Naprendszerben. A Shoemaker-Levy 9 üstökös esetén is ez történt, az égitest egy korábbi Jupiter melletti elhaladása során több darabra szakadt, majd 1994-ben különböző helyeken találta el az óriásbolygót. A harmadik opció az, hogy a becsapódások egy klaszter részei, amikor egy kisbolygó család több jelentős krátert formál néhány millió év leforgása alatt. Ennek a hipotetikus klaszternek a része lehetne még a 24 kilométeres átmérőjű Boltysh-kráter, a mai Ukrajnában, amely 65,4 millió éves.

Sean Gulick, a Chicxulub-kráter fúrási program társvezetője a BBC-nek elmondta, hogy a Nadir vagy azzal egy napon ért Földet, vagy egy-két millió évvel korábban, illetve később. A kutató szerint egy jóval kisebb második becsapódás nem kifejezetten ad hozzá a kréta-végi kihalásról meglévő ismereteinkhez, de az ahhoz vezető csillagászati eseménysorozat, és a Chicxulub-kisbolygó megértéséhez talán igen. A Nadir becsapódási kráter voltát, pontos korát, és esetleges összefüggését a Chicxulub-becsapódással is csak mintavétellel lehet megállapítani, vélik a kutatók, amihez a területet célzó óceáni fúrásra van szükség.

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: