A NASA szondája elsőként vizsgálja meg a Jupiter pályáján keringő trójai kisbolygókat, amelyek a Naprendszer kialakulásáról és korai átrendeződéseiről, a bolygók keletkezéséről árulkodhatnak. Két hatalmas napelemtáblája még a Naptól 850 millió kilométerre is elegendő energiával látja el.
Az űrszonda sikeresen visszajuttatta a Ryugu felszíne alól 2019-ben gyűjtött mintákat. Ezek segíthetnek megérteni a földi víz és szerves anyagok eredetét és a Naprendszer keletkezésének folyamatát.
A káosz egyiptomi istenéről Apophisnak nevezett kisbolygó 2029-ben szabad szemmel látható lesz, de nem csapódik a Földbe. A Jarkovszkij-hatás miatt 2068-ban már nem lehet kizárni az ütközés lehetőségét, de addig még ki lehet találni valamit.
Bő másfél év múlva küldetés indul a mesés kinccsel kecsegtető 16 Psyche felderítésére, de a Hubble űrteleszkóp vizsgálatai máris kiderítettek néhány újdonságot a szokatlanul fémes égitestről.
Az OSIRIS-REx sikeresen landolt a Bennun, fújt egy kis nitrogént a felszínre, és elkapta a felreppenő port és kőzeteket. Az űrszonda legkorábban 2023 végén térhet vissza a Földre, de az aranyat érő minták a földi élet keletkezéséről is sokat elárulhatnak.
Az űrszonda 2023-ban hozza vissza a Földre a Bennuról gyűjtött értékes mintákat. Nem ez az első mintavétel egy kisbolygó felszínéről, de ez hozhatja a legizgalmasabb eredményeket.
A kisbolygó 12,3 kilométeres másodpercenkénti sebességgel vágtatott el mellettünk, de csak akkor sikerült észrevenni, amikor már távolodott. Veszélyt akkor sem jelentett volna, ha pályája keresztezi a Földét.
OIyan eredményeket hozott a Kuiper-öv távoli objektuma, az Arrokoth vizsgálata, amelyek akár a kozmológiai elméleteket is átírhatják. Kiderült, hogy a bolygókeletkezés békés kozmikus folyamat lehetett, és a szerves anyagok is rendkívül ősiek a Naprendszerben.
A csillagászok 1802 óta tudnak a sajátos mozgású égitestről, de csak az utóbbi években sikerült részletes képeket készíteni a felszínéről. A Pallas kisbolygó felszíne elég viharvert: olyan sok mindennel ütközött, hogy a csillagászok szerint leginkább egy golflabdára hasonlít a felszíne.
A NASA szondát ütköztet a kisbolygóba, az európai űrügynökség pedig egy másikkal elemzi annak hatásait. A közös misszió célja, hogy kiderítsék, ki lehet-e téríteni az útjából egy Föld felé tartó aszteroidát.
Az emberi tevékenység által okozott globális felmelegedés hatására történő óceáni elsavasodásnak beláthatatlan következményei lehetnek. Két új kutatás segít megvilágítani, hogyan pusztult ki a növények és állatok háromnegyede, majd hogyan állt helyre a Föld élővilága a kataklizma után.
Az objektum tulajdonságai arra utalnak, hogy a Naprendszeren kívülről származik, de ezt még további vizsgálatoknak kell igazolniuk. Az biztos, hogy egészen más, mint a 2017-ben érkezett csillagközi Oumuamua.
A Mars és a Jupiter pályája között keringő 16 Psyche arany-, platina- és nikkelkészletének értéke a Föld teljes gazdaságának nyolcmilliószorosára rúghat. A NASA nemsokára szondát küld az aszteroidára, hogy felmérje a terepet.
Az ESA innovatív új küldetést indítana 2028-ban Comet Interception néven. A több részből álló európai szonda egy még felfedezésre váró, érintetlen, a Nap közelébe merészkedő üstököst vizsgálna. Konkrét célpont nélküli szondát indítani nem annyira rossz ötlet, mint amilyennek hangzik.
Az 1999 KW4 nevű égitest 5 millió kilométeres közelségbe került a Földhöz, a Very Large Telescope pedig akcióba lépett.
A Föld elhagyása nemcsak lehetséges, hanem elengedhetetlen is: az emberiség jövője a Naprendszer erőforrásainak és lehetőségeinek kihasználásában rejlik. De merre vegyük az irányt?
Amerikai kutatók egy aszteroidáról származó, kilenc éve hazahozott pormintát vizsgálták, és máris arról beszélnek, hogy a Föld vizeinek közel felét az S típusú kisbolygók adhatták.
Csak néhány napja érkezett meg a Bennuhoz az OSIRIS-REx, de máris jelentős felfedezést tett. Ha minden jól megy, 2023-ban hazahozza a mintákat a Földre.
Az apró égitest egy másik csillagtól érkezett, nem sokat tudunk róla, és amit igen, az is zavarbaejtő. A mesterséges eredetet felvető harvardi csillagászok is ebből indulnak ki, de kicsi az esélye, hogy igazuk lenne.
Bár mindössze 1 a 2700-hoz az esély az ütközésre, a NASA rakétával lőné azt a kisbolygót, amely 2135. szeptember 25-én közel kerülhet a Földhöz.