Kipróbáltuk a terápiás kertet, amihez ki sem kell mozdulni a virtuális valóságból
Susogó nádas, szélcsengők, virágok, pillangók, egy pergola és a csobogó patak, a túlparton erdő – a legtöbben kellemesnek találják az ilyen környezetet. Nem is véletlenül: több kutatás is igazolta, hogy a természet megnyugtatja az embert, de azt már kevesebben vizsgálták, hogy ehhez vajon elég-e a természet illúziója is. Most viszont a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) egy olyan virtuális valóságban létrehozott rekreációs kertet fejlesztenek a Code and Soda Kft. szoftverfejlesztői támogatásával, amit direkt arra találtak ki, hogy megnyugtassa az embert.
Az eddigi vizsgálatok alapján (amelyet az ELTE Pedagógia és Pszichológia Karral közösen folytattak) ez sikerült is: a VR-kertet (Zenctuary) ötven önkéntesen tesztelték. A kutatók azt feltételezték, hogy ez a virtuális környezet kifejezetten hasznos lehet az ADHD-val (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral) diagnosztizáltaknak, ezért az egyik csoportba ilyen önkénteseket kerestek. A vizsgálatok után kiderült, hogy az ADHD-sokból és a neurotipikusokból álló kontrollcsoport tagjai is nyugodtabbnak vallották magukat, miután tíz percet töltöttek a Zenctuaryben. Ezt a klinikai szorongás mérésére is alkalmas STAI (State-Trait Anxiety Inventory) szorongásleltárral mérték fel, és interjúkat is készítettek, hogy a fejlesztési lehetőségekre is rá tudjanak kérdezni.
Bakk Ágnes Karolina, az Immerzió és Interakció Hub vezetője szerint az eredmények rámutatnak, hogy a virtuális valóságot több területen, például a szorongás enyhítésére is sikerrel használhatják majd kiegészítő kezelésként, de ehhez még külön vizsgálatok szükségesek. A következő lépcsőfok a klinikai környezetben történő teszt lesz, erre várhatóan jövő tavasszal kerül sor. Az első vizsgálatok eredményei minden esetre előremutatók, az pedig, hogy a kert az ADHD-s csoport tagjait is le tudta kötni, biztató a folytatásra nézve. A jövőben nemcsak ADHD-s páciensekkel, hanem generalizált szorongásban szenvedőkkel is végeznének teszteket a fejlesztők. A kertet ugyanis nem kimondottan ADHD-s felnőttek igényei szerint tervezték, csupán kézenfekvőnek tűnt egy olyan csoportot választani a vizsgálathoz, ahol a szorongás is megjelenik tünetként, de nem ez az egyetlen probléma. Ráadásul az ADHD mostanában meglehetősen nagy figyelmet kap gyerekek és felnőttek körében egyaránt – egyre többen kapnak ilyen diagnózist és szükség esetén gyógyszert.
De mit tud a Zenctuary, és mit nem?
Elmentünk a MOME Innovációs Központjába, és megpróbáltuk kideríteni. Az eredeti vizsgálatban a résztvevők 10 percet tölthettek a virtuális kertben, ez alatt az idő alatt viszont nem beszélhettek a kutatókkal, arra kellett törekedniük, hogy a virtuális kertre és az ott elvégezhető feladatokra koncentráljanak. Illetve ne: a kertben szigorúan véve nincsenek is feladatok, csak dolgok, amikkel interakcióba lehet lépni, de nem kötelező. A Zenctuarynek úgy kell megfelelően immerzívnek lennie, hogy közben nem hasonlít egy videójátékra, nincsenek benne elvégzendő feladatok, de közben elegendő visszajelzést ad ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődést. A kutatók ezért is hangsúlyozták, hogy a gamifikációt (vagy játékosítást) csak olyan mértékben építették be az élménybe, hogy ne alakuljon ki a résztvevőkben az az érzés, hogy teljesíteniük kell. Ez olyan apróságokban mutatkozik meg, mint hogy mi történik a virágokkal, miután meglocsoltuk őket vagy, hogy lehet-e ültetni a Zenctuaryben.
Zuhogó esőben, másfél óra utazás után érkeztem meg a MOMÉ-ra, így nagy szükségem volt a nyugalom apró, száraz szigetére. Bakk Ágnes Karolina hamarosan felvilágosított, hogy a nyugodalmas környezetben a tízperces foglalkozás végét az jelzi, hogy elered az eső. Ilyen az én formám, de mindegy: amíg teszteltem a Zentuaryt, legalább addig biztos lehettem benne, hogy nem ázom meg, amíg nem szóltak kívülről (a teszt az eredeti kísérlettel szemben nem néma csöndben zajlott, és nem is egy nagyobb teremben, hanem egy PC-hez kötve). Ez egyébként a virtuális természetterápia egyik legnagyobb kihívása is: egyelőre nincs elég hely és lehetőség ahhoz, hogy teljes kapacitáson, megfelelő nagyságú teremben, a PC-től függetlenül Meta (Oculus) Quest 2 headsetekkel működtessék a programot.
No, de ideje fejest ugrani az immerzív élménybe: eddigre már nem meglepő, de az egyszeri felhasználó egy kertben, méghozzá egy direkt nyugodalmas kertben találja magát, ahol 3D-ben mászkálhat és mókolhat különböző dolgokkal. Aki már járt kertben, az tudja, hogy azonnali, látványos eredményt legfeljebb az adhat, ha az ember lenyír vagy kivág valamit, ilyenre azonban itt nincs lehetőség – viszont a fejlesztők szerint a felhasználóknak valamilyen visszacsatolásra azért szükségük volt ahhoz, hogy ne unatkozzanak. Kényszerűségből így született meg a viráglocsolás ötlete: ha az ember elmegy a kúthoz, vizet pumpál, megfogja a kannát és ráönti a virágra, az növekedésnek indul. Itt sem akartak nagyon eltávolodni a valóságtól: tényleg van olyan növény, amin azonnal meglátszik, ha vizet kapott. Ezen kívül lehet még kövekből piramist építeni, virágcserepeket pakolni, padlizsánt vagy almát szedni (akár kosárba is), illetve nádat simogatni, amit a kontroller rezgéssel honorál. Nem épp olyan, mint szétvágatni magad a náddal, de a program direkt nyugodalmasnak készült, így ebbe ez jobban is illik.
A viszonylag jó grafika mellett az immerziót hangok is támogatják: a szélcsengőt lehet abajgatni is, a kő puffan, a patak csobban, a madarak dalolnak. A locsolás mellett a puffanásra és csobbanásra is igény mutatkozott: ha már VR, bárki, aki kipróbálja, szeretne valamit csinálni benne, nem csak mászkálni, különben nagy valószínűséggel nem megnyugtató, hanem dögunalmas lenne az eredmény. Bakk szerint ezt tesztelhették volna úgy is, hogy egy panorámavideót vetítenek az önkénteseknek, mielőtt kitöltetik velük a tesztet, majd beeresztik őket a virtuális valóságba, de ez annyi időt vett volna igénybe, hogy itt már a legelszántabb önkéntes is elveszíthette volna a türelmét.
A pályát mindenesetre alaposan megtervezték: vannak benne ingerek, de azt is átgondolták, hogy mi legyen rajta – Bakk szerint paradicsom helyett például azért van benne padlizsán, mert piros színnek már ott az alma. A patak azért került a kertbe, mert valamivel ellensúlyozni kellett a zöldeket, a virágok színét viszont már minden alkalommal automatikusan generálja egy algoritmus. Az egyébként színházi háttérrel is rendelkező fejlesztőcsapat még arra is ügyelt, hogy a növényzet megfeleljen a Közép-Európában megszokottnak, ne legyen túl egzotikus, a növények mellett pedig állatok is helyet kaphassanak.
Vagy a VR-szüzesség, vagy valami bug miatt én mondjuk alig bírtam felemelni az öntözőkannát, mert folyamatosan bénáztam vele, de hiába kerülték volna a programban a játékszerűséget, a dolgok pakolászása pont játékszerű kihívást jelentett. Néma csöndben, kommentár nélkül, egy megfelelő szobában valószínűleg más lett volna az élmény, így inkább egy érdekes buli volt – leginkább az jutott eszembe róla, hogy a Skyrimben is van olyan őrült, aki direkt egy szőrmekereskedő, ékszerész vagy boltos karaktert indít, és kerüli, hogy bármilyen kalandba bonyolódjon; igaz, ott vannak olyan útonállók és állatok, amelyek figyelmeztetés nélkül támadnak. A nyugalom kertjében ilyesmi persze nincs.
Felokosították, most egyszerűsítik
A Zenctuary most komoly kihívások előtt áll: ahhoz, hogy az Oculuson lehessen futtatni, ne PC-ről, kábellel, jelentősen le kell majd butítani azt, amit a kert jelenleg tud. Ha ez sikerül, tavasszal további tesztekre is sor kerül majd: a projekt munkatársai megvizsgálják, hogy a beszámolók szerint a kert melyik vonása oldotta legjobban az önkéntesek szorongását, melyiket tartották a leginkább érdekesnek, attól pedig, ami kevésbé tűnik hatékonynak, meg kell válniuk. Tavasszal újabb kör kezdődik: Tölgyesi Borbála kutató szerint ekkorra elképzelhető, hogy klinikai kutatásban, kórházakban, pszichiátrián is kipróbálhatják majd – ez jelentheti a következő lépést ahhoz, hogy a digitális kert működő, akár kiegészítő terápiás eszközzé váljon.
A távlati cél pedig az lenne, hogy azok, akiknek a terápiájában helye van egy ilyen VR-élménynek, ne csak hozzáférjenek, hanem rendszeresen alkalmazzák is. Ehhez viszont a kutatók szerint is arra van szükség, hogy az élmény elég változatos legyen ahhoz, hogy újra és újra be akarjanak lépni a résztvevők – ezt egyelőre viszonylag nehéz elképzelni a technológiai korlátok miatt. Ugyanígy a hozzáférhetőség is korlátozott: a headset nemhogy otthon, de az ellátóhelyeken sem áll még rendelkezésre, ahogy egyelőre maga a VR-kert is korlátozott lehetőségeket tartogat.
Ha viszont bármin változtathatnának, akkor a jelenlegi teleportáló funkciót kihasználva még nagyobbá tennék a kertet, több interakciós lehetőséget teremtenének, és persze leválasztanák az egész élményt a számítógépről és a vezetékről is. Ideális esetben mindez egy kellően nagy és pontosan kalibrált szobában akár bejárható is lehetne, de ez bőven meghaladná a headset képességeit. A fejlesztések elején még nehéz volt leszűkíteniük a lehetőségeket a konkrétumokra, már azt is jobban átlátják, hogy valójában mi kell a Zenctuarybe, és mire nincs szükség.
A folytatáshoz a kutatók partnereket is keresnek, amit az újabb tesztek erőforrásigényessége indokol. Egyelőre az egyszerűsítésen van a hangsúly, hogy minél több emberhez jusson el a VR-kert, ami az első vizsgálatok szerint talán nem helyettesíti a természetben töltött időt, de legalább részben pótolhatja azt kórházi vagy terápiás környezetben.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: