Tabuk, titkok, tilalmak övezik az örökbeadást és az örökbefogadást Magyarországon
Ha három mondatban kellene összefoglalni a magyarországi örökbefogadás helyzetét, azok a következők lennének:
- Ha lenne igazi szexuális nevelés az iskolákban, széles körben elérhető olcsó fogamzásgátlás, jól működő szociális alapellátás, ami felkutatja és segíti a krízisterhességeket, akkor gyakorlatilag nem lenne örökbe adható gyerek. (Ez egyébként ma már több nyugat-európai országban is így van, ott a gyerekre vágyók külföldről tudnak örökbe fogadni.)
- A már örökbe adható gyerekek feleslegesen sok időt, néha éveket töltenek el a rendszerben amiatt, hogy nincs elég szakember, pedig ha a gyerekek érdekei tényleg mindenek felett állnának, már másnap ki kellene őket ajánlani a több ezer örökbefogadásra váró párnak.
- A 6 évesnél idősebb, pláne kisebb-nagyobb egészségügyi problémákkal küzdő gyerekek nem kellenek a magyar örökbe fogadó szülőknek; őket vagy külföldi párok fogadják, vagy sosem adják őket örökbe.
Ma a gyerekek kicsit több mint 1 százalékát, az 1 700 000 kiskorúból 20 000 gyereket nevelnek gyermekvédelmi szakellátásban – ez az, amit a köznyelv állami gondoskodásnak hív (a rendszerben lévő gyerekek hivatalosan állami gondozottak). Ennek a 20 ezer gyereknek csak a töredéke, kicsit több mint 10 százaléka fogadható örökbe. A KSH adatai szerint 2021-ben 1693 örökbe fogadható gyerek közül 995 gyerek örökbeadását engedélyezték.
Hogy válik egy gyerek örökbe fogadhatóvá, mit él át az életet adó anya, és mit tehet az, aki örökbe akar fogadni? Beszéltünk a témát kutató és a területen dolgozó szakemberekkel, nyílt örökbeadást szervező civil egyesület munkatársával, örökbe fogadó anyával és a mozikban nemrég bemutatott Hat hét készítőivel - Szakonyi Noémi játékfilmje egy tizenéves anyáról szól, aki örökbe adja újszülött lányát, de a törvény szerint hat hete van arra, hogy meggondolja magát.
A legtöbb gyerekről a rendszer dönti el, hogy örökbe adható, és nem az anyjuk mond le róluk
Ha a vér szerinti szülő úgy dönt, hogy örökbe adja a gyerekét, és ismeri azt, akinek örökbe adja, akkor nyílt örökbeadásról beszélünk; ha ahhoz járul hozzá, hogy egy általa nem ismert pár fogadja örökbe, akkor titkos az örökbefogadás. Ezen kívül több módon is örökbe adhatóvá válhat egy gyerek: ha a szülők ismeretlenek, meghaltak, vagy a bíróság megszüntette felügyeleti jogukat; ha a gyerek bekerült a gyermekvédelmi gondoskodásba, de a szülő nem tartja vele a kapcsolatot; és végül, ha a vér szerinti szülő nem teremti meg a megfelelő körülményeket a gyereke felneveléséhez. Ezekben az esetekben az örökbefogadás mindig titkos. Ma az örökbefogadások körülbelül kétharmada titkos, egyharmada pedig nyílt: a titkosat kizárólag a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatok (TEGYESZ) intézi, a nyílt örökbeadást pedig hat közhasznú civil szervezet végezheti el Magyarországon.
A nyílt örökbeadást választó nők már a terhesség alatt lemondanak a babájukról, de ez jóval ritkább eset, mint az, amikor azért lesz örökbe adható valaki, mert nem látogatják a szülők a családból kiemelt gyereket. Egy új jogszabály szerint már 3 hónap után el lehet indítani az örökbeadás folyamatát, amit Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak egyik vezető szakembere nagyon rövid időnek tart. „A kiemelt gyerekeknél a családok korábban kaptak útiköltség-térítést, hogy látogathassák a gyerekeiket, most ez az önkormányzatokra van bízva, és azt hallom, hogy nem szoktak támogatást adni. Ha emiatt 3 hónapig nem jutnak el a gyerekeikhez, megindul az örökbeadási folyamat. Ezeknél a családoknál, akik eltűnnek a rendszerből és nem látogatják a gyerekeiket, nagy kérdőjel, hogy a helyi családgondozó mennyire foglalkozott a családdal, mennyire tájékoztatta az anyát a kiemelés utáni lehetőségeikről és jogaikról. A krízisben lévő terhes nőt vajon megtalálja-e, hogy segítsen neki és megpróbáljon megoldásokat keresni neki?” – mondja Szilvási. Egy családból kiemelt gyerek ugyanis nem rögtön válik örökbe adhatóvá: ha a kapcsolattartás megmarad, és a gyereket nevelőszülőnél helyezik el, onnan még visszakerülhet a vér szerinti családjába.
Iszonyú szégyen
De hogy mit élnek át a gyerekükről lemondani kényszerülő anyák? „Iszonyú szégyent” – mondja Szakonyi Noémi, a Hat hét című játékfilm rendezője.
„Inkább a titkos örökbeadást akarják választani, mert félnek attól, hogy mit fognak róluk gondolni. Milyen anya ő, hogy örökbe adja a gyerekét? Őt arról kell meggyőzni, hogy nem kell ettől félnie, viszont így legalább láthatja, hogy valóban családba fog kerülni a gyereke” – mondja Mócsa Nikoletta, a nyílt örökbefogadással foglalkozó Gólyahír Egyesület elnökségi tagja.
Míg a TEGYESZ-en keresztül örökbe adható gyerekek családjai mélyszegénységben élő, sokszor roma családok gyerekei, a nyílt örökbeadást választó nők, akik a civil szervezetekhez fordulnak segítségért, már vegyesebb képet mutatnak – derül ki a Qubit által megkérdezettek válaszaiból. „A többségében hozzánk forduló nők fiatalok és egyedülállók, a húszas éveik elején járnak, sokuknak van már másik gyereke is, de a férfiak kilépnek a kapcsolatból, és a nők egy gyereket még fel tudnak nevelni, de többet már nem. Ezen felül teljesen vegyes a kép abból a szempontból, hogy iskolázatlanok vagy szegények, mert vannak közöttük jobb helyzetben élők is. Ami biztos, hogy akik titkolják a terhességüket, azok valószínűleg gondozatlan terhességből érkeznek hozzánk: amíg velünk nem kerülnek kapcsolatba, addig orvos sem látja őket – mondja Mócsa. Szakonyi szerint a nyílt örökbeadást választó fiatal nők mellett megjelennek azok a szegénységben élők is, akik 45 év felett nem is veszik észre, hogy teherbe estek, azt hiszik, hogy ez már a menopauza, több gyerekük is van, és többet már nem tudnak felnevelni.
Az örökbeadás ugyanakkor sok esetben nem a szülő döntése, hanem a gyermekvédelmi rendszeré. Az esetek többségében az örökbeadó anyák kiszolgáltatott helyzetben lévő nők, akiknek a döntési lehetőségeit a családjaik korlátozzák – állítja egybehangzóan az összes megkérdezett szakértő. Van, amikor a család fordul el a terhes nőtől, és ezért kell örökbe adnia a gyermekét, de megesik, hogy fordítva alakul a helyzet: a terhes nő szeretné örökbe adni a gyerekét, de a család nem engedi, és ő emiatt változtatja meg örökbeadási szándékát. Az örökbeadással kapcsolatos előítéletek miatt a vér szerinti anya legtöbbször egyedül marad a krízisében, és mivel megpróbálja eltitkolni helyzetét, izolálódik a környezetétől, ez pedig az örökbeadás tabusítását eredményezi – derül ki a szakértőkkel folytatott beszélgetéseinkből.
Vigyázzban állnak az anyjuk gerincénél
A családjukból kiemelt, majd így örökbeadhatóvá váló gyerekek szüleinek lelki állapotáról nehéz pontos képet kapni. Annál érzékletesebben mutatja be a nyílt örökbeadás drámáját a valós történetet is felhasználó Hat hét című film, ami a 17 éves Zsófi terhességének utolsó napjait és azt a szülés utáni bizonyos hat hetet mutatja be, amikor az életet adó anya még meggondolhatja magát, és úgy dönthet, hogy mégis megtartja gyerekét. Zsófit a film elején megvizsgálja a nőgyógyász, és azt mondja neki, hogy kezdi magát szépen mutatni a baba.
„Amikor már megvan a helye a babának, a kismama is kezd megnyugodni, és kezd jobban megmutatkozni a hasa. Rengeteg örökbefogadóval találkoztunk, akik le voltak döbbenve, hogy amikor meglátták az életet adó nőt, annak nem volt hasa. Ezt többen a magzat »kushadó pozíciójával« magyarázzák – a civil szervezeteknél hallottuk így mondani, és bár ezt a jelenséget több nőgyógyász is megerősítette, nem minden szakmabeli osztja, hogy valóban létezik ilyen – mondja Vincze Máté, a Hat hét forgatókönyvírója.
„Ezek a gyerekek vigyázzban állnak az anyjuk gerincénél – érzékelteti Mócsa, hogy milyen hatással lehet a babákra az eltitkolt terhesség. – Szinte ugyanazon a folyamaton mennek át a nők, amit a film is bemutatott: először nem akarják megnézni a babájukat, aztán mégis feltámad a vágy bennük. Meg szokták kérdezni tőlünk, hogy megnézzék-e a babájukat vagy ne, és mi azt szoktuk nekik mondani, hogy ha megnézik, akkor el tudnak tőlük búcsúzni, és nem egy fantomarcot látnak maguk előtt. De persze mindig rájuk bízzuk, hogy ők döntsék el, mert ők tudják, mennyit bír el a lelkük.”
A nyílt örökbefogadással foglalkozó, 2000-ben alapított százhalombattai Gólyahír Egyesületnek egy hatágyas krízislakása is van. „Az ideérkező nők titkolják a terhességüket. Zömmel azért érkeznek hozzánk, hogy örökbe adják a gyereküket, és hogy szülés után úgy tudjanak visszamenni a lakóhelyükre, hogy a környezetük ne tudja meg, hogy terhesek voltak és szültek, pláne, hogy örökbe adták a gyermeküket, és emiatt ne érje őket bántás. A krízislakás főleg azoknak segít, akiknek lakhatási gondjaik is vannak, és mondjuk olyan kicsi településekről érkeznek, hogy ott még nehezebb lenne eltitkolni a terhességet. Otthon azt mondja, hogy elmegy dolgozni valahová külföldre, és úgy megy vissza, hogy nem tudják, hogy közben szült egy gyereket, akit örökbe adott” – meséli Mócsa. És hogy honnan tudnak az anyák az egyesületről? „Leginkább a védőnőktől és sorstársaktól hallanak rólunk, és általában a terhesség utolsó két hónapjában jelennek meg nálunk.”
Tavaly 52 nő fordult az egyesülethez, ebből 37-ből lett örökbeadás, a többi esetben még szülés előtt, két esetben pedig abban a bizonyos hat hétben gondolta meg magát az anya. „A hozzánk forduló nők közül sokan meggondolnák magukat, ha lenne mögöttük egy családi háló, amikor a család nem elfordul tőlük, hanem segítő kezet nyújt. De azért így is előfordul, hogy a hozzánk forduló nők egy részénél a család az utolsó pillanatban mégis segít” – mondja Mócsa. Szilvási a nyílt örökbefogadás egyik pozitívumának tartja, hogy „ott kötelező részt venni krízistanácsadáson, ezért az anyák jóval nagyobb arányban gondolják meg magukat”.
A magyar örökbefogadó párok pici, egészséges, fehér gyerekeket szeretnének
Minél kisebb, egészségesebb és fehérebb egy gyerek, annál nagyobb az esélye arra, hogy örökbe fogadják. Ebből következik, hogy a több mint 3000 örökbe fogadásra váró szülőnek annál rosszabbak az örökbefogadási esélyei, minél inkább válogatni próbálnak a gyerekek között, mert az örökbe adható gyerekek többsége már nem kicsi, van valamilyen egészségügyi problémája, és a legtöbben vélhetően roma származásúak.
„Nem nyitott a hazai társadalom arra, hogy ne fehér gyereket fogadjon örökbe, mert a legtöbben a kultúrájukhoz hasonlót akarnak – mondja Takács Judit szociológus, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének kutatóprofesszora, aki Neményi Mária szociológussal közösen vizsgálta az örökbefogadást és a diszkriminációt. – Az örökbefogadás modern paradigmája már nem az, hogy hasonlót a hasonlóhoz. De régen az örökbefogadás akkora tabu volt, hogy a szülők azt szerették volna, ha nem derül ki, hogy az ő gyerekük örökbe fogadott.”
Az örökbe adható gyerekeknek csak 20 százaléka 3 év alatti, az óvodás és a kisiskolás gyerekek aránya 30 százalék körül van, de a legtöbb családra váró gyerek 10 éves vagy annál is idősebb, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a hazai örökbeadásukat. Őket egyébként leginkább külföldön fogadják örökbe, ahol az egész szemlélet teljesen más. „Bár az ember azt gondolná, hogy majdnem mindenki újszülöttet szeretne, és sokan vannak ők is, mások viszont 3 éves kor körüli gyerekre vágynak, mert addigra már az esetleges mentális és magatartási problémák is ki tudnak jönni” – mondta egy neve elhallgatását kérő szakember.
„Mi a titkosat választottuk az életkorunk miatt. A nyíltnál volt olyan egyesület, ami 40-nél húzta meg az életkori határt, és már emiatt is kicsúsztunk belőle. De én egy kicsit meg is rémültem attól, hogy egy teljesen újszülöttet hozzunk haza. Mi először egyébként a 0-2 éves korosztályt jelöltük be, végül 8 hónap várakozás után jött meg az akkor épp csak kétéves kort betöltött gyerekünk” – meséli egy Qubit által megkeresett anya, akik 8 éve fogadták örökbe első gyereküket, és azóta két roma gyereket is nevelnek a férjével közösen.
Az örökbefogadó szülőket a gyerekek életkoránál már csak a lehetséges betegségeik riasztják jobban, pedig az örökbe adható gyerekek közül minden harmadik ebbe a körbe tartozik. Bár azt minden szakértő hangsúlyozza, hogy ez nem feltétlenül jelent súlyos betegséget vagy fogyatékosságot, a fogyatékossággal élők örökbefogadása a tíz esetet sem érte el az elmúlt években.
Bár egyre nő azoknak az örökbe fogadni vágyóknak a száma, akik nem zárják ki, a legtöbb szülő továbbra sem szeretne roma származású gyereket örökbe fogadni. A szülők többsége olyan gyereket szeretne, aki úgy néz ki, mint ő, és ezt legtöbbször a gyerek érdekeivel magyarázzák – mondják a szakértők. A szülők így szeretnék megóvni gyerekeiket a társadalom előítéleteitől vagy saját környezetük és tágabb családjuk bántó megjegyzéseitől. Volt olyan interjúalanyunk, aki szerint különbséget kell tenni aközött, hogy egy szülő valóban a gyerek érdekei miatt tartja veszélyesnek a tágabb környezetét, és aközött, amikor ő maga nem tudja elfogadni a gyermek múltját és származását. Ráadásul a fel nem vállalt elutasítás később komoly károkat okozhat viszonyukban: olyan szavak és mondatok hangozhatnak el, amiket később már nem lehet visszaszívni. Más szakemberek szerint viszont akinek bármilyen okból az a kikötése, hogy roma gyerek nem kell neki, az nem elfogadó, és nem való örökbefogadó szülőnek.
„Ha jól emlékszem, Angliában az volt a rendszer, hogy ha neked számít, hogy milyen színű a gyerek bőre, akkor az téged kizárhat az örökbefogadó szülők közül, mert nem vagy elfogadó és nem a gyerek érdekeit nézed, hanem szeretnéd kimazsolázni közülük a neked legmegfelelőbbet. De erre nekem azt mondták a szakemberek, hogy sokkal jobb, ha valaki már az örökbeadási folyamat kezdetén bevallja őszintén, hogy nem akar roma gyereket, mint amikor később bánja meg és adja vissza az örökbefogadott gyereket” – mondja Takács.
„Elfogadó tudok lenni azzal is, aki azt mondja, hogy ő nem tud megvédeni egy gyereket az előítéletek ellen, és fél a tágabb családjától és szűkebb környezetétől, ami annyira előítéletes, hogy úgy érzi, hogy ezt nem tudja bevállalni. Magyarországon élünk, ne felejtsük el” – teszi hozzá Szilvási, az SOS Gyermekfalvak szakembere.
„Aki roma gyereket fogad örökbe, annak azt a ragadós stigmát kell vállalnia, hogy ő maga egy roma gyerek szülője lesz. De ez akkor okoz identitáskonfliktust, akkor ragad a ragadós stigma, ha előítéletes egy társadalom. Ha elfogadók, akkor nem lesz ebből feltétlenül identitáskonfliktus” – magyarázza Takács.
„Mi örökbe fogadott cigány gyerek identitást próbálunk a gyerekeinknek adni. Mert az is része a cigányok súlyos társadalmi helyzetének, hogy a legtöbben nagyon nagy szegénységben élnek, és a mi gyerekeinket is épp emiatt a sors miatt adták örökbe” – oldja fel a lehetséges identitáskonfliktust a Qubit által megkérdezett örökbefogadó anya.
Azt, hogy az örökbe adható gyerekek közül mekkora arányban vannak roma gyerekek, egyetlen általunk megkérdezett szakember sem tudta vagy akarta megbecsülni. De tekintettel arra, hogy a gyermekvédelemi szakellátásban mennyire felülreprezentáltak a romák, és arra, hogy a legtöbb örökbe adható gyerekkel rendelkező megyében (Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) is magas a roma lakosok aránya, feltehető, hogy a többséget képviselik.
Még el sem végezték a gyászmunkát, már állhatnak be a sorba, hogy ki ne szaladjanak az örökbefogadási időből
„Még csak egy éve volt, hogy nem estem teherbe, de mivel már majdnem 40 éves voltam, nem akartunk várni. Annak elfogadása, hogy nem vér szerinti gyerekem lesz, hanem örökbefogadott, az azért egy lelki folyamat. De a legnagyobb lelki problémát az okozta, hogy biztosan lesz-e gyerekem. Nálam az a gyász, hogy nem lesz saját gyerekem, egyszer tört ki düh formájában, amikor az utolsó lombik sem sikerült, mert kicsit persze féltem az örökbefogadástól, hogy az mégiscsak egy idegen gyerek. Amitől igazán féltem, azok az ADHD típusú problémák” – mondja a Qubit által megkérdezett anya.
Örökbefogadó szülő egyébként az lehet, aki betöltötte a 25. életévét, az örökbe fogadott gyereknél legalább 16, de legfeljebb 45 évvel idősebb (bizonyos esetekben megengedett az 50 év különbség is) és alkalmasságát a gyámhivatal határozatban állapítja meg. Az örökbefogadásra jellemzően 35-40 éves korukban jelentkeznek a párok. Mire végigmennek a gyermektelenség okainak kivizsgálásán, a kezeléseken, a mesterséges megtermékenyítési kísérleteken, évek mennek el. Emiatt „nagyon sokszor még el sem végezték a gyászmunkát amiatt, hogy nem születhetett saját gyerekük, és még véget sem ért a saját gyerekért való küzdés, a vetélések és a sikertelen beavatkozások sora, már állhatnak is be a sorba, hogy aztán ki ne szaladjanak az örökbefogadási időből is” – érzékelteti Takács, hogy az örökbefogadók sem feltétlenül jó kedvükben kötnek ki az örökbefogadásnál.
Sokkal fontosabbak a szülők érzelmi kapacitásai, mint az, hogy házasok-e vagy sem
Ma Magyarországon kizárólag házaspárok fogadhatnak örökbe, 2020 óta az egyedülállók csak miniszteri engedéllyel, az élettársak pedig egyáltalán nem lehetnek örökbefogadó szülők. Azt a gyakorlatot, hogy kizárták a nem házaspárokat az örökbefogadásból, és az egyedülállóknak csak azok a gyerekek maradnak, akik a házaspároknak nem kellettek, kifejezetten károsnak látják a megkérdezett szakértők. „A szakemberek, akiket én ismerek nagyon ellenállnak annak az elképzelésnek, hogy az egyedülállókhoz vagy az LMBTQ párokhoz képest csak a heteroszexuális házaspárok lennének a jó örökbefogadó szülők. A szakirodalom is azt mondja, hogy sokkal fontosabb a szülő érzelmi kapacitása, mint a családszerkezet” – mondja Szilvási. Erre rímel Takács megjegyzése is, aki szerint az egyedülállók vagy meleg párok bevállalósabbak: „ez nemcsak Magyarországon van így, a nemzetközi szakirodalomból is ismert, hogy az azonos nemű pároknál, különösen a férfi pároknál az örökbefogadás nem a »második legjobb lehetőség«, hanem »a legjobb lehetőség«, amikor nem gyászból lesz az örökbefogadás. Nekik a gyerek hozza a boldogságot, ráadásul kimutathatóan elfogadóbbak az olyan gyerekekkel, akik ma bennragadnak a rendszerben.”
Ez nem olyan, hogy meglátsz egy gyereket, és beleszeretsz
Az örökbe fogadni vágyó párral egy ügyintéző csinálja végig a folyamatot. „Oda már kellett vinnünk egy bemutatkozó levelet, ő aztán kiosztott minket egy TEGYESZ-es pszichológushoz, volt még egy környezettanulmány is, kijött az ügyintéző és megnézte, hogy hol fog aludni a gyerek, aztán ha alkalmasnak találnak minket, akkor a gyámügy kiadja a határozatot, hogy örökbe fogadhatunk. Egyébként emiatt házasodtunk össze, hogy emiatt ne érjen minket hátrány – meséli az anya. – Amikor végül jön a kiajánlás, akkor eldöntöd, hogy meg akarod-e nézni a gyerek aktáját, és ha igen, akkor bemész. Először meg sem mutatják a gyerek fotóját, csak az aktát olvasod el a gyerekről, és utána láthatod a fotóját. De ekkor még nem kell helyben döntened, hanem kapsz pár napot, amikor vissza kell jelezned, hogy akarsz-e továbbmenni vagy nem. Ha visszajelzel, hogy igen, akkor jelzik a helyieknek, hogy lenne örökbefogadó szülő.”
Azt a szakemberek is megerősítették, hogy ez nem úgy néz ki, hogy az ember meglát egy gyereket és beleszeret: a legtöbbször előjönnek a leendő szülők félelmei, hogy bírják-e majd mindezt. „A lelki hullámvasút odáig tart, amíg még nincs veled, onnantól kezdve egy kétéves gyerekkel kell túlélni a mindennapokat – mondja az anya. – Mindkét gyerekünk gyorsan szokta meg, hogy hozzánk került. Volt gyászmunka náluk is, de mivel jól tudtak kötődni, gyorsan át tudtak kötni hozzánk is. Igazi kis túlélőművészek! Amikor az első gyerekünknek oldódott a visszafogottsága, onnantól kezdve tudtuk, hogy ez a gyerek jól van. A második gyerekünk már három és fél éves volt, mire hozzánk került, ő olyan játékokat játszott, hogy meg kellett rajzolnom a nevelőcsaládját, és azt tettük ki az ágya mellé, meg állandóan elbújt, és nekünk újra és újra meg kellett őt találnunk.”
A szülő nők megsegítése helyett az örökbeadás rendszerét építették ki
„Tízszer több szülő vár gyerekre, mint amennyi a végén örökbe adható, és mi is mindig arra törekszünk, hogy megpróbáljuk a vér szerinti családban tartani a gyermeket. De kevés az az eszköztár, amivel segíteni tudunk, mert munkát, lakást, pénzt nem tudunk nekik adni” – foglalja össze Mócsa, hogyan vezettek a szociális alapellátás hiányosságai ahhoz, hogy a szülő nő megsegítése helyett az örökbe fogadás intézménye épült ki. Ez „felveti például a strukturális diszkrimináció kérdését, miszerint az örökbefogadás kizsákmányolja az alacsonyabb státuszú nőket a középosztálybeli, meddő családok javára” – fogalmazza meg ugyanezt tudományosabban Takács és Neményi tanulmánya.
„Nálunk most 303 pár várakozik gyerekre, és most azok várják a hívást, akik 5-6 éve jelentkeztek be hozzánk. Mivel nálunk többnyire újszülöttek örökbeadása történik, aki ilyen korú gyerekre vár, lehet, hogy az állami rendszerben származási kikötéssel még hosszabban kell várakoznia. De – teszi hozzá Mócsa – aki egyfélét választ, az inkább a titkosat választja. Hozzánk általában azután jönnek, hogy a felkészítő tanfolyamon hallanak a nyílt örökbeadásról, ahol eloszlatják az azzal kapcsolatos félelmeiket, hogy ha ismeri egymást mindkét fél, mi van, ha megjelenik később a vér szerinti anya az örökbe fogadó családnál.”
Ha a szakemberek választhatnának, derült ki a beszélgetésekből, ők a nyílt örökbefogadást preferálják, mert ebben az esetben valósul meg az „örökbefogadás háromszöge”. Ez azt jelenti, hogy a gyerek egészséges identitásfejlődése érdekében úgy nevelkedik az örökbe fogadó szüleivel, hogy ismeri a múltját és származását, de ennek érdekében fontos, hogy a szülő is ismerje a vér szerinti szülőt. „A nyílt örökbefogadásban az is jó, hogy tud mesélni majd a gyereknek a vér szerinti anyáról, amiről úgyis kérdezni fogja őt a gyerek, hogy miért döntött így, milyen a családi háttere, stb. Azt tudja mondani a gyereknek, hogy volt olyan erős az anyukád, hogy nem hagyott ott, hanem eljött hozzánk, hogy gondoskodjon a jövődről” – mondja Mócsa.
„Az örökbefogadást nem lehet eltitkolni, ez az örökbeadásra felkészítő tanfolyamnak is a legfőbb üzenete, mert ez még mindig nem egyértelmű minden örökbefogadónak – meséli az örökbefogadó anya. – Meg kell érteniük, hogy miért kell őszintének lenni, és a tanfolyam ezen a folyamaton visz végig: miért baj, ha ez tabu, hogyan sérülhet a gyerek identitása, miért fontos értenie a gyökereit. Szerintem annyira fontos ez a tanfolyam, hogy aki ennek elvégzése nélkül lesz örökbefogadó, az olyan, mintha szikét adnánk valakinek, aki nem orvos. Itt mégiscsak emberi életekről van szó”.
Az örökbefogadással a saját gyereket akarják pótolni és nem a gyereket akarják megmenteni
Bár minden megkérdezett szakember hangsúlyozta, hogy nem az örökbefogadó szülőnek keresnek gyereket, hanem az örökbe adható gyereknek szülőt, figyelembe véve, hogy mennyit válogatnak Magyarországon a szülők, ez az elv kevésbé látszik megvalósulni. Az esetek nagy többségében azok a párok fogadnak örökbe, akiknek nem lehet vér szerinti gyerekük, miközben a karitatív motiváció, hogy mentsünk meg egy gyereket, nagyon nem jellemző Magyarországon. Épp ezért a beteg vagy idősebb gyerekeket, a családból kiemelt és idővel örökbe adható testvéreket is inkább külföldiek fogadják örökbe, ahol viszont az is jellemző, hogy a saját vér szerinti gyerekeik mellé fogadnak még további gyerekeket örökbe.
„Ki kellett töltenünk egy papírt, amin egy hosszú lista volt a betegségekről, és abban 3 kategória volt, hogy igen, elfogadunk ilyen gyereket, nem, nem fogadunk el ilyen gyereket, vagy további információt kérünk róla – folytatja a Qubit által megkérdezett szülő saját történetét. – Mi a kérdések 90 százalékára azt írtuk, hogy az adott problémáról további információt kérünk, de már nem is emlékszem, mik voltak ezek. Legfeljebb olyanokat lehet tudni egy gyerekről, hogy gondozott vagy gondozatlan terhességből született-e, és néha azt is, hogy alkohol vagy drog volt-e a terhesség alatt. Azért választottuk mi is szinte mindenre azt, hogy további információt kérünk, mert fogalmunk sem volt, hogy ezek a kisebb meg nagyobb betegségek mit jelentenek. Majd ha jön egy kiajánlás, akkor megkérdezzük.”
A 2020 óta nem kötelező, de kivétel nélkül minden megkérdezett által hasznosnak tartott felkészítő tanfolyam amiatt is fontos, hogy érzékenyítse a leendő örökbefogadókat. Mócsa szerint „azért is nagyon kár, hogy a tanfolyam már nem kötelező, mert pont a saját határaink megismerésében segített, és akár abban is tudott változást hozni, hogy ne legyenek elutasítók a romákkal, idősebb vagy akár kisebb egészségügyi problémákkal bíró gyerekekkel szemben. Abban is tudott változást hozni, hogy kellőképpen felkészültek legyenek az örökbefogadással kapcsolatos kérdésekre, és megfelelően tudják őket kezelni”.
Ami valószínűleg bejön a szülők kiválasztásánál: iskolázottság
„Az, hogy végül hogyan választják ki a megfelelő szülőket, tényleg egy fekete doboz. De alapvetően összeül egy grémium, és ott van előttük egy csomó szülői akta. Annyira azért számít a sorrendiség, hogy nem az utoljára jelentkezők aktáit veszik elő, de adott esetben hozzájuk is eljuthatnak, ha addig nem találnak a gyerekhez passzoló szülőpárost. Mi az elsőnél nyolc hónapot, a második gyereknél egy évet vártunk. Bár ez csak feltételezés, de szerintem mi nagyon szimpatikusak voltunk az ügyintézőnek, és kicsit azt éreztem, hogy minket toltak, hogy minél hamarabb kapjunk gyereket. Ami szerintem bejön nekik, az az iskolázottság” – mondja az anya.
Szilvási szerint „a fővárosi TEGYESZ-nél, ahol sok örökbefogadó pár várakozik, ott egy örökbe adható gyerek esetében akár tíz pár is felmerül, és ott van lehetőség szubjektív szempontok figyelembe vételére is. Az akár pozitív is lehet, hogy a jobb kapacitású szülők kerüljenek előtérbe, ahol olyan szempontok is számíthatnak, mint például a szülő temperamentuma – mondja Szilvási.
„Egy-egy szóba jöhető gyereknél több családnál is érdeklődnek, hogy most alkalmas-e az örökbe fogadás. Elsőre nem is minket választottak, de másodszorra már nekünk ajánlottak ki egy kisfút. Az ember ilyenkor nagyon izgatott, de nem hezitáltunk, mert minden olyan volt, amire mi gondoltunk. Teljesen egészséges roma gyerek nagyon nagy szegénységgel a háttérben. Pont az, amit elképzeltünk” – meséli az anya.
Az örökbefogadóval empatizálnak, az örökbe adó anyát elítélik, az apa láthatatlan
Miközben az örökbefogadás egyre elfogadottabb a társadalomban, az örökbeadást továbbra is a stigmatizáció és az áldozathibáztatás jellemzi. Azt minden kutatás egyértelművé teszi, hogy az örökbe adó és fogadó szülő között hatalmas a státuszkülönbség: míg az előbbiek többsége reménytelen mélyszegénységben él, az utóbbiaknak, már csak az alkalmassá válás miatt is, biztos egzisztenciával kell bírniuk. Ahogy a megkérdezett szakemberek is megerősítették: a társadalom azzal empatizál, aki örökbe fogad, a nehéz szociális helyzete miatt örökbeadást választó vagy erre kényszerülő anya felé nem alakul ki empátia, az apa szerepe pedig láthatatlan marad. Az nálunk egyáltalán nem elterjedt nézet, hogy az örökbeadás a gondoskodás egyik formája.
Szilvási szerint is „rengeteget javult az örökbefogadók megítélése. Ez az egész azzal függ össze, hogy kiben mekkora szégyenérzetet kelt a meddősége. Ez megint a szülő érzelmi kapacitásától függ – attól, hogy mennyire őszinte és mennyire mer felvállalni dolgokat”.
Érthetetlenül sok idő telik el, pedig a lelki sérülések és a tanulási hátrányok miatt minden nap számít
Az örökbefogadás folyamatának legkritikusabb része a hosszú várakozási idő. „Eltelik egy idő aközött, hogy a gyerek örökbeadhatóvá válik és a kiajánlás között, miközben itt toporog többezer szülő, akik örökbe szeretnének fogadni. Az örökbe fogadhatóvá válástól az első kiajánlásig eltelő átlagos időtartam fél év, de van olyan megye is, ahol ez másfél évre nyúlik. Emögött az van, hogy nincs elég emberük, viszont ez teljesen szembemegy a gyerek érdekével. Normális esetben másnap ki kellene ajánlani őket” – mondja Szilvási.
A feleslegesen eltelt hosszú idő pedig újabb problémákat hoz magával. „Volt, hogy mi is megijedtünk, hogy baj van a fiunkkal – meséli az örökbefogadó anya – de végül csak figyelemzavart állapítottak meg nála.” És valóban, az örökbefogadók 70 százaléka számol be arról, hogy van a gyerekkel valami probléma. A kutatásokból viszont az derül ki, magyarázza Szilvási, hogy ez nem azzal függ össze, hogy kit hány éves korban fogadtak örökbe, hanem azzal, hogy az előéletében mi történt: milyen volt az élete, amíg a saját otthonában élt, mennyi időt töltött a gyerekvédelemben, és ott milyen bánásmódban részesült.
„Akit újszülött korában fogadnak örökbe, ott nem kimutatható a különbség az örökbe fogadott és a nem örökbe fogadott gyerekek között, de aki egy évnél kevesebbet tölt a gyermekvédelemben, ott is még viszonylag kicsi a károkozás veszélye. Az is kihat az újszülöttkori problémákra, ami a terhesség alatt történik az anyával, de ha gyorsan családba kerül, nem rakódik rá egy csomó káros dolog. Később az a tudat kötheti le egy gyerek érzelmeit, hogy tudja, hogy ő örökbefogadott, és ez erősítheti a problémákat.”
És valóban, sok örökbe fogadott gyerekben feltámad a vágy, hogy megtalálja vér szerinti szüleit. „Ha majd egyszer meg akarnák keresni a szüleiket (erre 18 éves koruktól van lehetőségük) - mondja az anya - akkor a gyámhivatalnál megvannak a szülő nő adatai, de nem adják ki őket a gyereknek, hanem a hivatal keresi meg a vér szerinti szülőt, hogy szóljanak neki, hogy meg akarja találni a gyereke. Sokszor hallani olyat, hogy csak az érzés kell nekik, hogy fel szeretnék kutatni őket, de az igazi találkozóra már nem is kerül sor, vagy majd csak később.”
„Nem jut eszembe minden nap, hogy ők örökbefogadott gyerekek - mondja az anya arra a kérdésre, hogy mi jut eszébe, amikor rájuk néz - de amikor nehéz, mert a határokat feszegetik, mint ahogy bármelyik más gyerek is szokta ezt csinálni, akkor tudatosítani kell magamban, hogy sokszor a trauma lehet a viselkedésük mozgatórugója. Inkább azt mondanám, hogy folyamatos reflexivitási kényszerben vagyunk – talán ez különböztet meg minket egy vér szerinti szülőtől. De végül is van két nagyon sötét bőrű roma gyerekünk, akik nagyon szépek. És amikor le vagyok nyáron sülve, megdicsérnek, hogy mennyire hasonlítunk egymásra.”
A címlapkép forrása: Fortepan / Semmelweis Egyetem Levéltára
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: