A mai földrengések akár évszázadokkal korábbi rengések maradványai lehetnek
A nagy földrengéseket mindig utórengések követik, vagyis olyan kisebb, de még mindig potenciálisan veszélyes rengések sorozata, ami a talaj újrarendeződése során jelentkezik. Egy friss tanulmány most rámutat, hogy egyes területeken ezek az utórengések az őket kiváltó eredeti földrengés után évtizedekkel, de akár évszázadokkal később is előfordulhatnak.
„Egyes kutatók azt feltételezik, hogy az Észak-Amerika egyes részein ma tapasztalható szeizmikus mozgások utórengések, míg más kutatók szerint ezek többnyire háttérszeizmikus mozgások” – mondta Csen Jü-hszüan, a kínai Vuhani Egyetem geológusa. A kutató ezért a Missouri Egyetem munkatársával közösen a korábbi tanulmányoktól eltérő módszerrel állt neki elemezni Észak-Amerika történetének három legnagyobb szeizmikus eseményét – az 1663-as québeci, a Missouri–Kentucky határvonalon (New Madrid) 1811–12-ben történt és az 1886-os dél-karolinai földrengést.
A történelmi rengésekből eredő szeizmikus hullámok modellezésével 250 kilométeres epicentrumokat térképeztek fel, majd megvizsgálták azokat a 2,5 magnitúdó feletti földrengéseket, amelyek a következő évtizedekben ezek közelében történtek. Azt, hogy a régi és újabb rengések között milyen összefüggés lehet, „a legközelebbi szomszéd” nevű statisztikai módszer segítségével igyekeztek felfedni – ez azt jelenti, hogy ha több rengés térben, időben és erősségben túl közel esik egymáshoz ahhoz, hogy független háttéreseményeknek lehessen tekinteni őket, akkor azt feltételezik, hogy az egyiket a másik váltotta ki.
Bár a történeti adatok nem mindig pontosak, az USA területére eső két földrengés esetében sikerült megállapítani, hogy a mai rengések 10-65 százaléka valószínűleg azok utórengései lehetnek, míg Québecben leginkább háttérszeizmicitást találtak.
A New Madrid szeizmikus zónában 1980 és 2016 között tapasztalt rengések mintegy 23-30 százaléka származhat a több mint kétszáz évvel ezelőtti, 7,2-8 közötti erősségű négy földrengésből, míg a dél-karolinai Charlestonban történt 6,7-7,3 közötti erősségű rengés közel 140 évvel később is érezteti hatását, a mai rengések akár 72 százalékát is érintve.
A kutatók eredményei arra a lehetőségre utalnak, hogy a kontinensek geológiai értelemben stabil területein, ahol nincs nagy tektonikai aktivitás, a földrengések évszázadokon át folytatódhatnak kisebb utórengésekkel. Ezt más kutatók vitatják, szerintük ugyanis nem elég erős a történelmi földrengések és az utórengések közötti kapcsolat.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: