Az őshonos növénytársulások ellenállnak az özönfajok inváziójának
Az ökológiai restaurációt a tudomány a leromlott, károsodott vagy elpusztult ökoszisztémák helyreállításának folyamataként határozza meg. A módszer hatékonyan ellensúlyozza a talaj leromlásának (degradációjának) és a biológiai sokféleség csökkenésének negatív hatásait, és mint legújabban kiderült hatásos eszköze az inváziós idegenhonos fajok elleni küzdelemnek is.
Az Ökológiai Kutatóközpont és az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divíziójának kutatócsoportja a Communications Biology folyóratban publikálta azt a tanulmányt, amely közel 50 témába vágó kutatás elemzése alapján arra jutott, hogy az „őshonos fajok elsőbbségben részesítése bizonyult a legjobb módszernek a növénytársulások invázióval szembeni ellenállásának növelésében, mivel ez a módszer több mint 50 százalékkal csökkentheti az inváziós idegenhonos fajok teljesítményét”.
A kutatók szerint az invázióval szembeni ellenálló képességért több tényező is felelős. Például a növénytársulások faji, illetve funkcionális sokfélesége, továbbá „a kompetitív domináns vagy gyorsan fejlődő őshonos fajok jelenléte, amelyek nagyobb mértékben vagy gyorsabban képesek az erőforrások kiaknázására, ezzel korlátozva az inváziós fajok megtelepedési lehetőségeit”.
A kutatók szerint az elemzett kísérletekben már a mindössze egyhetes vetési előny is kedvezőnek bizonyult az őshonos fajoknak, ez az elsőbbségi hatás az időbeli előny növelésével pedig tovább erősíthető: az előnyt leginkább a korán megjelenő, gyorsan növekedésű őshonos fajok és a nagy termőképességű közösségek korai betelepítésével lehet fokozni.
A kutatók szerint ugyan előfordulhat, hogy még az invázióval szembeni ellenálló képesség növelésére irányuló legjobb módszerek kombinálása sem eredményezi az inváziós idegenhonos fajok teljes kiszorítását, de korlátozza biomasszájukat és magtermelésüket, ezzel csökkentve a további invázió kockázatát.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: