A hagyományos legeltetés kiszorítja az özönnövényeket, növeli a biodiverzitást és csökkenti az árvízkockázatot

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A biológiai sokféleség csökkenésének egyik jelentős oka a biológiai invázió. A Kárpát-medencében a folyók árterein számos tájidegen fásszárú faj nagyon hatékonyan telepszik meg és terjed. A sűrű, zárt állományok alatt kipusztul a honos növényfajok zöme, áradáskor a víz csak nagyon lassan folyik le a benőtt területeken, ez pedig jelentősen növeli az árvízkockázatot.

A gazdálkodási tapasztalatok szerint az özönnövények háziállatokkal való legeltetése – kaszálással, szárzúzással – kiegészítve  hatékony védekezés, ám ennek pontos hatását eddig tudományos szempontból alig dokumentálták. Mivel Magyarországról mára szinte teljesen eltűntek a hagyományos erdei legeltetési rendszerek Demeter László, az Ökológiai Kutatóközpont erdőökológusa és Molnár Ábel Péter, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem PhD-hallgatója által vezetett kutatás a Temes folyó szerbiai szakaszán vizsgálta, hogy milyen hatással van a legelő-tipró művelés az inváziós fásszárú fajok mennyiségére, a gyepszint fajgazdagságára, valamint a legelhető füvek mennyiségére. Eredményeiket a Journal of Environmental Management folyóiratban frissen megjelent tanulmányukban foglalták össze.

Az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat ismertetője szerint a kutatók azt találták, hogy azokban a szerbiai nemesnyaras állományokban, amelyeket legeltetnek, jelentősen alacsonyabb az olyan idegenhonos fásszárú fajok száma és mennyisége, mint a gyalogakác (Amorpha fruticosa), az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) és a zöld juhar (Acer negundo). A legeltetés hatására ugyanakkor fajgazdagabb mocsári és réti fajokból álló gyepszint fejlődik, amelyben a szarvasmarha számára is több táplálék található. 

A kutatók szerint a hagyományos legeltetéssel fennmaradhat a helyi közösségek tradicionális hullámtéri gazdálkodása, az árvízi lefolyás is könnyebb a cserjéktől mentes, legelt ültetvényekben, természetvédelmi szempontból pedig az ilyen művelés segíti a biodiverzitás fenntartását. Úgy vélik, a nemesnyarasok legeltetése az erdőgazdálkodó számára is értékes gyakorlat lehet, hiszen megfelelő odafigyeléssel a faállományt sem károsítja, viszont a kitermelést jelentősen megkönnyíti a sűrű jövevény fásszárú fajok hiánya.

Korábbi kapcsolódó cikkeink: