Az állszíjas pingvinek (Pygoscelis antarcticus) egy, a Science folyóiratban megjelent friss kutatás szerint napi több mint 11 órát alszanak, ami így önmagában még egyes emberektől sem állna távol – csakhogy a pingvinek ez napi több mint tízezer, egyenként átlagosan 4 másodperces mikroalvásból tevődik össze.

A francia Lyoni Idegtudományi Kutatóközpont (CRNL) munkatársai 14 olyan állszíjas pingvint vizsgáltak az antarktiszi György király-sziget egyik kolóniájából. A megfigyelés tíz napja alatt a pingvinek egyszer sem aludtak néhány másodpercnél hosszabb ideig, a leghosszabb mért alvásuk 34 másodpercig tartott. „Ez volt a legmeglepőbb és a legérdekesebb – a tény, hogy képesek folyamatosan, éjjel-nappal töredezett alvással funkcionálni” – mondta Paul-Antoine Libourel, a CRNL alvás-ökofiziológusa.

Ahhoz, hogy adatokat tudjanak gyűjteni az agyi aktivitásukról, a pingvinek koponyájába elektródákat ültettek. Ez lehetővé tette, hogy a kutatók azonosítsák, a pingvinek mikor léptek a lassú hullámú alvás állapotába, amely a madaraknál az alvás domináns formája – ez az embereknél is előfordul, az alvás első óráiban.

A pingvineknél óránként több mint 600 rövid, lassú hullámú alvási periódust figyeltek meg. Ezek a szakaszok még rövidebbek és gyakoribbak, amikor a madarak tojásokat is gondoznak, a kutatók szerint talán azért, mert a költés során éberebbnek kell lenniük.

A Nature-nek nyilatkozó biológus, Madeleine Scriba szerint már eddig is lehetett tudni, hogy a madarak rövidebb szakaszokban alszanak, mint az emlősök, de azt gondolták, hogy legalább bizonyos mennyiségű folyamatos alvásra szükségük van a fizikai és szellemi regenerálódás miatt. A tanulmány szerzői is arra kíváncsiak igazán, hogy a néhány másodperces mikroalvásokból álló alvási rutin hogyan lehet pihentető, ezért következő lépésben más fajoknál is vizsgálják majd ezt a mechanizmust.

Egyébként az állszíjas pingvinek voltak az egyik alanyai a pingvintudomány történetének egyik legemlékezetesebb kutatásának is: az IgNobel-díjas, „A pingvinek kakálásakor keletkező nyomások – Számítások madárszékelésről” című tanulmánynak ráadásul egy magyar fizikus, Gál József volt a társszerzője.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: