A Dubajban zajló COP28 klímacsúcsra időzítve, december 6-án szerdán jelent meg az a Globális fordulópontok (Global Tipping Points) című 500 oldalas tudományos jelentés, amely szerint egy évtizeden belül visszafordíthatatlanul bekövetkeznek a földi klímát radikálisan átalakító rendszerszintű változások.

A 26 ország 200 kutatóját tömörítő, az Exeteri Egyetem koordinálta nemzetközi konzorcium vaskos összefoglalója öt meghatározó fordulópontot nevez meg. A jelentés azt állítja, hogy a grönlandi, valamint a nyugat-antarktiszi jégtakaró eltűnése és a trópusi korallzátonyok pusztulása mellett az északi sarkvidék permafrostjának kiolvadása, továbbá az óceáni áramlatok, mindenekelőtt a Grönlandtól és Izlandtól délre húzódó szubpoláris körforgás (Subpolar Gyre) összeomlása egy évtizeden belül bekövetkezhet.

Az AMOC néven emlegetett Észak-Atlanti, másnéven atlanti meridionális áramlási rendszer részét képező szubpoláris körforgás lehet az első természetes óceáni szállítószalag, amely extrém mértékben lelassulhat, vagy le is állhat a következő években. Ennek a kutatók szerint az Atlanti-óceán mindkét partján drasztikus hatásai lehetnek: a regionális lehűlés mezőgazdaságra gyakorolt negatív hatása mellett az évszakos tagoltság megbomlásával az szélsőséges események határoznák meg az időjárást.

A New Scientist ismertetője szerint a jelentés készítői a legfőbb rizikónak a klimatikus rendszerek csak jelentős bizonytalansággal előrejelezhető irányú és mértékű megváltozását tartják. A kutatók szerint még mindig nem világos, hogy az egyes természeti folyamatok mikor és hol érik el saját fordulópontjaikat, ahogy az sem, hogy mik lehetnek egy-egy ilyen átlépés pontos következményei. A különféle változók mentén készülő lokális és globális forgatókönyvek azonban nem sok jót ígérnek.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: