Az intravénás heroint egyre több városban kezdi kiszorítani az inhalált crack kokain, az orrba szippantva fogyasztott klasszikus stimulánsok mellé pedig sok helyen felzárkóztak a magyar szcénában bio vagy herbál néven emlegetett szintetikus kannabinoidok – tudtuk meg az Európai Ártalomcsökkentő Hálózat (C-EHRN) éves találkozóján, amit idén Budapesten rendeztek meg december 5-től 7-ig.

A CEU Nádori utcai épületében rendezett hétfői sajtóbeszélgetésen a közel száz európai városban megtalálható felügyelt szerhasználói szobák és a 14 országot lefedő anonim drogbevizsgálást végző laborhálózat gyakorlata mellett a portugál dekriminalizáció több mint két évtizedes tapasztalatairól is szó esett.

Katrin Schiffer, a közel félezer európai szervezetet tömörítő hálózat elnöke, Roberto Perez Gayo, a felügyelt droghasználói szobák európai hálózatának vezetője, Dominik Schorli, a nemzetközi drogbevizsgáló program vezetője és Marta Pinto, a Portói Egyetem társadalomkutatója december 4-én, a háromnapos találkozó nulladik napján azzal szembesítette a magyar sajtó csekély számban megjelent képviselőjét, hogy az ártalomcsökkentés a magyar határokon kívül mást is jelenthet, mint a regnáló Orbán-kabinet által mostanra szinte teljesen leépített tűcsere-program.

A steril eszközök mellett az addiktológia ellátórendszerbe való egyszerű belépést is biztosító, a hepatitis és HIV-fertőzések csökkentésében Magyarországon is bizonyítottan hatásos tűcseréken túl Európában más programok is a három évtizede kidolgozott metódus elveit és gyakorlatát követik.

Megelőző szerelés

Az egészségügyi szakszemélyzet jelenlétében, steril eszközökkel higiénikus körülmények közötti drogfogyasztást lehetővé tevő intézményeket, valamint a nem kívánt toxikus mellékhatások kiküszöbölése mellett az aktuális drogpiaci trendeket monitorozó, a felütött, vagyis higított, valamint az életveszélyes adalékokat tartalmazó szerekről naprakész riasztási listát publikáló laborhálózatot egyaránt civilek működtetik. „Az adományok és támogatások mellett önkormányzati, illetve pályázati forrásokból, de sehol sem a központi költségvetésből, az adófizetők pénzéből” – válaszolta le a Qubit kérdésére a C-EHRN elnöke.

Európa egyre több országában követik például azt a francia eredetű finanszírozási modellt, amelyben a szerencsejátékcégek bevételének pár százalékából olyan a szenvedélybetegségek megelőzését és kezelését szolgáló pénzügyi alapokat hoznak létre, amely fedezi a problémás szerhasználók alacsony küszöbű addiktológiai ellátását is.

A droghasználói szobák európai hálózatát koordináló Roberto Perez Gayo szerint a konkrét szer fogyasztási rizikójának minimalizálása mellett az ilyen védett helyek az adott városnegyed közbiztonságára is jó hatással vannak. Tapasztalatai szerint a jó szomszédi viszonyt megalapozza, ha nyilvánvalóan visszaszorul az utcai narkózás, a lakosság pedig rövid úton meggyőződik arról, hogy a belövő szoba semmiben sem különbözik egy orvosi rendelőtől vagy egy patikától. Szemléletformáló hatással van a az is, hogy a fogyasztás rendezett, intézményesített keretei átpozícionálják a droghasználók megítélését, az anyagért bármire képes potenciális bűnelkövetőből szenvedélybeteg páciens, az ellátórendszer segítségére szoruló kliens lesz.

Kríziskezelésből paradigmaváltás

Az európai statisztikák szerint százezresre tehető azoknak a tábora, akik jelenleg igénybe veszik az ártalomcsökkentő szolgáltatásokat, és ezzel tehermentesítik a bűnt hivatalból üldöző erőszakszervezeteket.

A 20. század második felétől globálissá vált drogpolitika a legsúlyosabb büntetőjogi szankciókkal kívánta távol tartani a honpolgárokat a legnépszerűbb tudatmódosító szerektől. A bűnüldözői praxis három évtizeddel ezelőtt azonban csődöt mondott.

Az 1980-as évek közepére az angliai Liverpoolban a rendőrségi módszerekkel már kezelhetetlenné vált a kábítószerhelyzet. Miután ugyanis az ázsiai ópium-konjunktúra a filléres árú „barna heroinnal” árasztotta el a kikötővárost és agglomerációját, az intravénás szereket használók száma rövid idő alatt megtöbbszöröződött, az olcsó, ezért nagyobb dózisokban fogyasztható anyag miatt viszont tömegessé váltak az életveszély-közeli túladagolások. A drogosok költséges detoxikálása vezető helyre ugrott a kórházi statisztikákban, miközben a heroinisták számlájára írható szabálysértések, utcai bűncselekmények borzolták a köznyugalmat.

A közegészségügyi és a szociális ellátást leterhelő helyzetet ráadásul tovább élezte, hogy a droghasználók az akkor még alig ismert vírus, az AIDS-et okozó HIV első számú terjesztőiként potenciális veszélyt jelentettek a józan(abb) polgárokból álló szűkebb és tágabb környezetükre. A 20 ezresre becsült szerfogyasztói réteg rendőrségi kezelése lehetetlennek bizonyult, így jobb híján a ma ártalomcsökkentés (harm reduction) néven ismert, ám akkor még csak papíron felvázolt módszertant vetették be a krízis enyhítésére. A társadalmi kísérlet bejött, a liverpooli szcéna az 1990-es évek elejére nagyjából kiheverte a heroinsokkot, az ártalomcsökkentés pedig beépült a szociális munkások, utcai segítők és addiktológiai szakemberek eszköztárába.

Az úttörő liverpooli modell a legteljesebb pragmatizmus jegyében a drogfogyasztás felszámolása, a szermentes élet megteremtése helyett a konkrét tünetek kezelését tűzte zászlajára. A paradigmaváltó szemlélet a szerhasználat egyéni és közösségi kockázatait kívánja legalább elviselhetővé tenni, miközben számos lehetőséget biztosít arra, hogy a fogyasztók önkéntesen alapon megpróbálhassanak kilépni az addikciós spirálból. Az ártalomcsökkentő ellátásoknak ugyanakkor nem előfeltétele az átmeneti vagy teljes absztinencia.

Az alábbi, magyarul is feliratozott videók az ártalomcsökkentés két friss példáját mutatják be. A 2011-ben alapított, több évre ügyészileg bezáratott, tavaly végül ismét megnyitott athéni OKANA a stabil, a berlini Fixpunkt pedig a mobil verziója a felügyelt szerhasználói szobák (köznyelven belövőszobák) néven ismert megoldásnak.

Enyhítő dekriminalizáció

2001 júliusában Portugália volt az első európai ország, amely a szintén az ártalamcsökkentés arzenáljához sorolt megoldással átalakítva drogpolitikáját, jogi reform keretében dekriminalizálta az illegális drogok használatát és tartását. A büntethetőség alóli kivonás a megszerzésre, birtoklásra és fogyasztásra is vonatkozik bármely személyes célra szánt drognál, de csak a tíz napra elegendő átlagos fogyasztás mértékében, magyarán a csekély mennyiségű anyag birtoklása nem számít bűncselekménynek, szemben a terjesztéssel, ami továbbra is hivatalból üldözendő.

Marta Pinto, a Portói Egyetem társadalomkutatója a Qubitnek elmondta, hogy a dekriminalizáció bevezetése után átmenetileg ugyan növekedett a fogyasztás, sőt az évtized közepéig a drogpiac is a fellendülés jegyeit mutatta, de aztán hosszabb távon egyértelműen jelentkeztek az ártalomcsökkentő drogpolitika pozítivumai.

Az Európai Unió kábítószerügyi ügynöksége, az EMCDDA legfrissebb felmérései szerint nincs valódi különbség a drogmentes társadalom építését hirdető, illetve az állampolgárait partnernek tekintő, megengedőbb drogpolitikát képviselő országok között. Az más kérdés, hogy a felmérések kérdéseire az előbbi kategóriába tartozó országokban nagyságrendileg kevesebb őszinte válasz érkezik, de ennek ellenére a társadalomkutatók képesek rekonstruálni azt a valóságot, amelyben például a felnőtt magyarok ötöde fogyasztott már egy- vagy többféle tiltott drogot életében.

Pinto szerint Portugáliában az aktuális 16-24 éves korosztályban az előző évtized vége óta folyamatosan csökken a rekreációs szerhasználat aránya, miközben 2020-ra több mint négyszer annyian fordultak meg rehabilitációs intézményekben, mint a drogreform előtti évben. Az addiktológiai ellátásba vett regisztrált függők száma pedig alig 10 év alatt a felére, 100 ezerről 50 ezerre apadt. Ezzel párhuzamosan a szerhasználattal összefüggésbe hozott HIV-fertőzések, bűncselekmények és halálesetek száma is jelentősen visszaesett. 2015 óta Portugáliában a legalacsonyabb a droghoz köthető halálozások száma Európában.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: