A felszíni vizekben gyakran kevesebb a szermaradvány, mint a parti szűrésű kutakban
A gyógyszermaradványok többségénél hatékony a parti szűrés, de egyes antibiotikumok (például a szulfametoxazol), hormonszármazékok (például az etinil-ösztradiol) vagy a fájdalomcsillapító diklofenák esetében már több az egymásnak ellentmondó eredmény, a növényvédő szerek és az ipari szennyezők esetében pedig a felszíni vízben kevesebb szermaradvány mutatható ki, mint a parti szűrésű vízben – állítják magyar és portugál kutatók, akik az Environmental Pollution folyóiratban megjelent tanulmányukban részletezik legfrissebb eredményeiket.
Ismert, hogy a folyók és tavak mellett található parti szűrésű vízbázisok világszerte meghatározók a lakosság ivóvízellátásának biztosításában: a porózus üledékek hatalmas mennyiségű vizet képesek hatékonyan, természetes úton megtisztítani a különböző szennyeződésektől. Magyarországon például több mint 40 százalékát biztosítják parti szűrésű vízből. A vízhiánnyal küzdő vagy rendkívül szennyezett felszíni vizekkel rendelkező, túlnépesedett afrikai és dél-ázsiai országokban sok helyen a parti szűrésű vízkitermelés növelése az egyetlen reális lehetőség, hogy fogyasztható ivóvízzel lássák el a népességet – olvasható a Magyar Kutatási Hálózat szerdai közleményében.
A Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) és a Pannon Egyetem kutatói évek óta vizsgálják a természetes és ivóvizekben is előforduló szerves mikroszennyezők – gyógyszermaradványok, peszticidek, ipari anyagok – jellemzőit és eltávolításuk lehetőségeit. A magyar kutatók portugál szakemberekkel közösen a szakirodalomban közölt eredmények elemzésével most azt vizsgálták, hogy a nemzetközi tapasztalatok alapján a legkockázatosabb anyagok esetében mennyire hatékony a parti szűrés.
A kutatók szerint a laboratóriumi vizsgálatok – környezeti komplexitás hiányában – sokszor teljesen más eredményre jutnak, mint a terepi kutatások, illetve a kutatók más, laborban könnyebben mérhető tényezőket tartanak fontosnak a szűrési hatékonyság alakításában. Ezek a tényezők a laborvizsgálatoknál is hatóanyagtípusonként különböznek egymástól. Így például míg a növényvédő szerek esetében a hőmérséklet és az adszorpció szerepét kimondottan fontosnak tartják, addig ezeket a befolyásoló tényezőket ritkábban említik a gyógyszerszármazékokat illetően. Ez vélhetően annak köszönhető, hogy a peszticidek eltávolításának elemzése hosszabb időre tekint vissza. Mivel egy részüket az emberi egészségre veszélyes hatásaik miatt évtizedek óta kötelező monitorozni, így jóval több, komplexebb és hosszabb ideig tartó kísérletet végeztek el velük.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: