A bolgár joghurt legendás: a Lactobacillus delbruckeii bulcaricus és a Steptococcus termophilus közreműködésével készült tejtermék akár az örök élet kulcsa is lehet, de ha nem is az, legalábbis elsegítheti az űrhajósokat a Marsra, ahová kényelmes lenne egy ilyen kompakt módon szállítható superfooddal utazni. Egy decemberben megjelent kutatásban a joghurt űrbéli szerepét vizsgálták, és arra jutottak, hogy igenis ki lehetne vinni az űrbe, és jót is tenne az űrhajósok mikrobiomjának, csak sajnos finganak tőle. Talán: a kutatás szerzői szerint ahhoz, hogy ezt alaposabban felmérjék, még további vizsgálatok szükségesek.

A bolgár joghurtkutatás nem légből kapott ötlet: ahogy a tanulmány szerzői is megjegyzik, az Antarktisztól a nevadai sivatagig tesztelték, hogy mi történik, ha extrém körülmények között fogyasztják. A joghurttal semmi, az embernek viszont jót tesz: egy, a kilencvenes években végzett kísérletben a vizsgált vadászpilóták koleszterin- és vércukorszintje csökkent, a benne található probiotikumok pedig hozzájárultak a testsúly egyensúlyának megtartásához, a karizmok erejéhez és a test elektrolit-egyensúlyához is.

Nagy Utahzás

A tanulmány szerint a joghurt előnyei közé tartozik az is, hogy sokáig eltartható, így akár bolygóközi utazásra is alkalmas lehet, de a hosszabb távú fogyasztás hatásait (legalábbis az űrben) még vizsgálják. Ehhez hét önkéntest kértek fel, akik ugyan nem a Marsra mentek, hanem csak Utah-ba, az ottani környezetet szimuláló körülmények közé, ezek közül öten már kóstoltak joghurtot, de nem bolgárt. Az eredmények sok sikerrel kecsegtetnek: az a joghurt, ami már bevált egy 150 napos antarktiszi úton, bizonyára az űrhajón sem mond csődöt.

És itt még nincs is vége a történetnek: a joghurtot nem is kell hűteni, de a magas hőmérsékletet is bírja, ráadásul a probiotikumok mellett még kalciumot és számos más ásványi anyagot is tartalmaz, ami nélküközhetetlen az űrutazáshoz, és úgy általában az élethez is. Bónusz, hogy a székrekedést is gyógyítja, így a Marsra utazó bolgár űrhajósoknak már ettől sem kell tartaniuk.

Salátabár

Az étkezés márpedig fontos aspektusa a jövőbeli emberes küldetéseknek: az űrhajósok javarészt szárított, vagy fagyasztva szárított élelmiszereket fogyasztanak az űrben, kivéve persze akkor, ha megpróbálnak paradicsomot vagy salátát termeszteni. Ez a módszer sem tűnik reménytelennek: a borsó és a paradicsom akár teljes sötétségben is képes megteremni, de ehhez különleges eljárás szükséges, ami hatékonyabb, mint a növények által hagyományosan használt fotoszintézis.

A joghurtnak napfényre nincs szüksége, melegre viszont igen: a sivatagban végzett kísérletek alapján a starterkultúrta a legjobban a fűtött hálóhelyiségben érezte magát, ahol a beoltott tej (avagy tejpor és forró víz) 40 és 43 fok közötti hőmérsékleten elérhette az ideális állapotot. A nagy hőmérséklet-ingadozás árt neki: ha meleg vagy hideg van, a joghurt nem készül el, ezért a kutatók azt javasolják, hogy ha a jövőbeli missziókban, ha az űrhajósok joghurttal akarják kiegészíteni az étrendjüket, tartsák melegen, majd tegyék a hűtőbe, ha elkészült.

Jó hír, hogy ha egyszer van joghurt az űrhajón, mindig lesz: a liofilizált starterkultúrát csak egyszer kell hozzáadni a vízzel felöntött tejporhoz, hogy dolgozni kezdjen, a továbbiakat már ebből is létre lehet hozni, méghozzá a kutatás szerint anélkül, hogy a késztermék íze vagy állaga romlana. A hét önkéntes leginkább gyümölcsökkel ette a joghurtot, de volt, aki salátára öntötte – ennek még egy Mars-misszión is csak a fantázia szabhat határt.