Miközben a római korból rengeteg írásos emlék maradt fenn, a Pannonia területén élő népek biológiai, orvosi, táplálkozási és más jellegzetességeiről nagyon keveset tudunk. Ezen igyekszik változtatni az a biorégészeti kutatás, ami Szécsényi-Nagy Anna archeogenetikus és régész vezetésével indul: az „Élet és halál a római civilizáció peremén” című Lendület-pályázat elsősorban Északkelet-Pannonia mikrorégiójára koncentrál, és fő kérdése, hogy az 1-4. század között milyen népességek éltek a területen, és mit tudhatunk meg az életükről.

A kutatás vezetőjével, aki a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézet tudományos főmunkatársa, az MTA.hu készített interjút, amiből kiderül, hogy a biorégészeti projekt számos kutatási terület (régészet, biológia, genetika, antropológia, illetve a kórokozók, a táplálkozás, a betegségek és az életmód egészségre gyakorolt hatásának vizsgálata) határán mozog.

A Római Birodalom perifériáiról, így Pannonia határterületeiről is kevés a biztos adat, és bár ismerünk sírfeliratokat vagy az idevezényelt hadtestek neveit, azokat többnyire nem lehet személyekhez kötni, mivel a kősírokat a későbbi időkben újrahasználták. Az északkelet-pannoniai kutatás során különböző társadalmi rétegeket és időhorizontokat vizsgálnak majd, hogy feltárják, az eltérő népességek milyen kapcsolatban álltak egymással, milyen volt az életmódjuk és az egészségi állapotuk, illetve milyen körülmények között haltak meg.

„Nagyon jó példa a felmerülő kérdésekre Aquincum térsége, amely igen régóta kutatott településnek számít, és Pannonia Inferior fővárosaként hatalmas jelentőséggel bír. A leletek feldolgozottsága mégis töredékes, és eddig nem születtek összefoglaló biorégészeti munkák sem. Aquincum területéről össze fogjuk hasonlítani például a villanegyedben élt előkelőket a katona- és polgárváros temetőiben nyugvó egyénekkel. Vagyis számos lehetőség kínálkozik arra, hogy a társadalmi csoportokat biorégészeti szempontból is összehasonlítsuk” – mondta Szécsényi-Nagy.

Pannoniában nagyon vegyes népesség élt, az itt szolgált katonák a birodalom minden szegletéből érkezhettek (írásos adatok alapján tudható, hogy voltak itt galliai és szíriai hadtestek is), míg az itt élt bennszülöttek kelta és illír gyökerekkel is bírtak. A pannoniai népesség biorégészeti vizsgálatával és a Római Birodalom más területein végzett kutatások eredményeivel való összehasonlításával kiderülhet, hogy a Pannoniában élt emberek mely más térségek lakóival voltak biológiai kapcsolatban. Most követik nyomon először a bennszülöttek romanizálódásának folyamatát is – azt írásos források alapján tudjuk, hogy az őslakosok római katonákkal, valamint az őket kísérő kereskedőkkel és kézművesekkel is kapcsolatba kerültek, vagy akár házasodtak.

Emellett tervezik a római kori Pannoniában használt lovak és tevék vizsgálatát is – a presztízsállatok genomjának elemzésével feltárható, hogyan tenyésztették őket, hogyan kereskedtek velük, milyen fajtákat tartottak, és ezek honnan származtak. „A lovak a kocsisírokon keresztül kapcsolódási pontot teremtenek a bennszülöttekkel és a Pannoniát körülvevő Barbaricummal, vagyis a környéken élő barbár népekkel. A rómaiak és a barbárok kapcsolatrendszerét így az állatokon és az embereken keresztül is nyomon követhetjük” – mondta a kutatás vezetője.

Nagy hangsúlyt fektetnek az ismeretterjesztésre is, hogy a feltárt leleteket könnyen be tudja fogadni a nagyközönség: a régészet modern társtudományainak segítségével rekonstruálható a lovak, de még az emberek kinézete is.

A kutatásban a Szécsényi-Nagy által vezetett MTA-BTK Lendület Biorégészet Kutatócsoport mellett többek között az Aquincumi Múzeum, az esztergomi Balassa Bálint Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai is részt vesznek. Emellett a kutatócsoport az izotópanalitikai kutatásokban együttműködik a debreceni HUN-REN Atommagkutató Intézettel, az informatikai vizsgálatok terén a HUN-REN Wigner Data Centerrel, de részt vesz a munkában a HUN-REN BTK Régészeti Intézete és a Magyar Természettudományi Múzeum is.