Pannonia római múltja alaposan dokumentált és ismert, a szarmatákat viszont valahogy mindenki elfelejtette, pedig a régi, daliás időkben csontkorcsolyákon keltek át a befagyott Dunán, hogy a rómaiakat abajgassák. Róluk nyílt most kiállítás az Aquincumi Múzeumban.
A mai Dunántúl az 1–4. században a Római Birodalom peremvidéke volt, és bár a vegyes népesség sok leletet hagyott maga után, azokról a történeti-régészeti módszerek nem sokat árulnak el. Most a biorégészeken a sor: a DNS-minták és az izotópok elárulhatják, kik és hogyan éltek Pannoniában.
Az „Élet és halál a római civilizáció peremén” című biorégészeti projektben többek közt az itt szolgált római katonák, a kelta és illír bennszülöttek, valamint a helyi lovak és tevék vizsgálatával rekonstruálnák a pannoniai társadalmat.
Ha nem kényszerítjük bele magunkat abba a helyzetbe, hogy mindenképpen az eredeti romokat felhasználva építünk meg valamit, akkor sokkal nagyobb tere marad annak, hogy a meglévő tudás mellett a kérdéseket, bizonytalanságokat, hiányokat is megosszuk a látogatókkal, írja Havas Zoltán régész a hányattatott sorsú Hadrianus-palota helyreállításáról.