Elérte maximális fényességét az a nóva, amelyet egy magyar amatőrcsillagász fedezett fel még tavaly augusztusban a hozzánk legközelebbi nagy galaxisban. Az egymáshoz közel keringő kettőscsillagok átmeneti felfényesedése által okozott kozmikus jelenség január elején már annyira jól látszott a Földről, mint az Androméda-galaxis legfényesebb csillagai.

Fidrich Róbert, akit amatőrcsillagász-körökben Fiduszként ismertnek, tavaly a Magyar Csillagászati Egyesült Meteor Észlelőtáborában mesélte el a Qubitnek, hogy miként találta meg augusztus 5-én az Androméda-ködben az AT 2023oom (Vend51) néven ismert nóvajelöltet. Több mint egy hónappal később, szeptember végén aztán japán csillagászok a Kiotói Egyetem 3,8 méteres átmérőjű távcsövével színképet készítettek az objektumról, ami megerősítette, hogy Fidrich valóban egy extragalaktikus, vagyis Tejútrendszeren kívüli lassú nóvát talált.

„Ez az Androméda-köd távolságában jelentős fényességnek számít” – mondta a Qubitnek Fidrich a nóva által január elején elért 17,5 magnitúdós maximális fényességről. Az amatőr csillagász szerint ilyen látszó (vagyis Földről megfigyelt) fényességet csak a 2,5 millió fényévre található galaxis legfényesebb óriáscsillagai érnek el.

Nóvák akkor jönnek létre, amikor egy kettős rendszerben lévő fehér törpecsillag elszippantja a hozzá túl közel kerülő másik csillag anyagát. Ahogy ez a fehér törpecsillagra hullik, felhevül, majd elkezd fuzionálni. Az így keletkező energia hatására a csillag ledobja a ráhullott hidrogénburkot, ami magához az átmeneti, akár hónapokig vagy évekig tartó felfényesedéshez vezet.

A nóva változását Fidrich az elmúlt hónapokban barátjával, Tordai Tamás amatőr csillagásszal követi nyomon fotografikus megfigyelésekkel. Január elején aztán Fidrichék karácsony körüli megkeresésére a nóva vizsgálatába becsatlakozott Allen Shafter, a San Diegó-i Állami Egyetem csillagászprofesszora is, miután már látszott, hogy a nóva elkezd jelentősen felfényesedni.

Ritka az ennyire hosszú felfényesedés

Shafter, akit karácsony környékén privát csatornákon keresztül kerestek meg, az Androméda-galaxis nóváinak egyik legnagyobb szakértője. A professzor az egyetem egyik távcsövével elkezdte a nóva fotózását, majd a csillagászati megfigyelések gyors publikálására szolgáló weboldalon, az Astronomer’s Telegramon Fidrich-hel és Tordaival kedden közleményt jelentetett meg arról, hogy a nóva elérte a maximális fényességét. Erre január 17-én került sor, miután fényessége meglódult egy egyhetes átmeneti megtorpanás után.

Az amatőr csillagász szerint az AT 2023oom nóva különlegességét az öt hónapon át tartó, lassú fényességnövekedése adja, ami „eléggé ritka és egyedülálló”. Egy korábban a galaxisban észlelt lassú nóva mindössze két és fél hónap alatt jutott el maximum fényességéig, vagyis az AT 2023oom-hoz képest fele annyi idő alatt. Fidrich szerint ez a 17-17,5 magnitúdó az, amit az Androméda-köd nóvái jellemzően elérnek, de ennél időnként tudnak fényesebbek is lenni. Ez a fényesség már alatta van annak a határnak, amit a legjobb magyar amatőr távcsövekkel, vizuális észlelés során még meg lehet pillantani egy sötét éjszakán.

De mi lenne, ha egy igazán fényes, 16 magnitúdó körüli nóvát saját kozmikus környezetünkben látnánk? Ha az objektum tőlünk 32 fényévnyire lenne, vagyis távolabb mint a Naphoz legközelebbi csillag, a Proxima Centauri, az égbolton Fidrich szerint látszó fényessége a Vénusz és a telihold között alakulna.

Hogyan tovább?

A nóva január 17-e után halványodni kezdett, mondta Fidrich, és keddi, független megfigyelések, amiket Tordai és Bartek Luca, svájcban élő magyar amatőr csillagász készítettek, arról tanúskodnak, hogy az objektum most már jóval halványabb, mint a maximuma idején. Fidrichék abban reménykednek, hogy mivel egy lassú nóváról van szó, még hónapokig nem csökken majd le annyira a fényessége, hogy ne legyen már megfigyelhető, sőt, még kisebb visszafényesedéseket is produkálhat.

Az Androméda galaxist Magyarországról március eleje és május közepe között nehéz megfigyelni, mert ilyenkor az esti órákban már túl közel van a horizonthoz, magyarázta Fidrich. Addig és utána viszont folytatják a nóva mérését, és erre biztatnak más amatőröket és csillagászokat is. Fidrich szerint a megfigyelésekkel folyamatosan nyomon lehet követni, hogy ténylegesen miként viselkedik ez a csillag, és produkál-e újabb felfényesedéseket.

A nóva jelenleg még kék színűnek látszik, de korábbi esetek alapján Fidrich szerint elképzelhető, hogy a maximuma után bár optikailag halványodik, a mélyvörös hidrogén-alfa tartományban megnő a fényessége. Ezt keskeny sávú hidrogén-alfa szűrővel végzett fényességmérések ki tudnának mutatni. Az ehhez szükséges hidrogén-alfa szűrőkhöz azonban szinte csak profi csillagászok férnek hozzá. További színképekkel a színképvonalak profiljának és szélességének elemzéséből azt is meg lehetne állapítani, hogy mekkora sebességgel dobódik le az anyag a csillagrendszerről .

Az elmúlt napokban kínai amatőr csillagászok nem messze Fidrich nóvájától egy fényes nóvát fedeztek fel, az AT 2024aoc-t. Fidrich szerint így azok, akik a magyar amatőr csillagász által felfedezett nóvát észlelik, a következő időszakban azzal együtt az újonnan megtaláltról is tudnak méréseket gyűjteni.