Becslések szerint ötvenezren vettek részt február 16-án, pénteken este azon a Hősök terén szervezett tüntetésen, ami a bicskei gyermekotthon volt igazgatóhelyettesének kegyelmi ügye miatt kialakult botrány miatt szerveződött. Az események nyomán az elmúlt napokban lemondott a K. Endrének tavaly kegyelmet adó Novák Katalin köztársasági elnök, visszavonult a közélettől a kegyelmet igazságügyi miniszterként ellenjegyző Varga Judit, és lemondott református lelkész-elnöki tisztségéről Balog Zoltán volt kultuszminiszter, aki szerepet játszott a döntés meghozatalában.

A demonstráció különlegességét az adja, hogy nem politikai pártok szervezték és szólaltak fel rajta, hanem a közösségi médiából ismert influenszerek, köztük Pottyondy Edina standupos, Osváth Zsolt youtube-er, Tapasztó Orsi és Fancsikai Eszter (Nemekarokbeleszólni) Szabó Márton Csoki (Jólvanezígy) és Baukó Attila (Azahriah) popsztár és megmondóember, aki személyesen nem jelent meg, de videóüzenetben üzent a tüntetőknek.

Mikecz Dániel politológus, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, akinek szakterülete a mozgalmak kutatása, azt állítja, hogy a pénteki tüntetés annyira különleges volt, hogy világszerte sem igen akad előképe. Mint a kutató kérdésünkre elmondta, a közösségi média sztárjai még társadalmi ügyek mellé állva sem nagyon lépnek ki az online térből, legfeljebb a szakirodalomban clicktivism néven emlegetett, általában a felhasználói profilkép felcímkézésében vagy ideiglenes lecserélésében kimerülő internetes aktivitásra buzdítják követőiket.

A péntek estére Odakint most szörnyek járnak címmel meghirdetett tömegrendezvény Mikecz szerint több szempontból is unikálisnak számít az ipari társadalmak tüntetéstörténetében.

„Nincs nemzetközi előképe a tömegdemonstrációt hirdető influenszer-aktivizmusnak” – mondja a politológus.

Szaktekintély és az értelmiségi tőke

A tömegtársadalmak szórakoztatóiparának alakjai elvétve álltak egy-egy mozgalom élére. Az Egyesült Államokban az 1960-as évek második felében induló vietnámi békemozgalom aktivistájaként 1972 májusában az amerikai légierő által rommá bombázott Hanoiba utazó hollywoodi filmsztár, Jane Fonda kivételével szinte kizárólag értelmiségi véleményvezérek, tudós megmondóemberek, esetleg művészek jártak élen a tömegek mozgósításában – a politikusokat és a hivatásos mozgalmárokat leszámítva.

A tudományos vagy művészeti területen elért eredményeik miatt közéleti szaktekintélynek számító, a különféle tiltakozóívek és charták aláírásával protestáló értelmiségi figurák petíciókultúrája a 2010-es évekre világszerte kifulladt – mondja a politológus. A szocialista béketábor nyugalmát megtörő, a hajógyári munkás Lech Wałęsát a Nobel-békedíjig emelő lengyel Solidarność vagy a Greta Thunberget jól szituált svéd iskoláslányból környezetvédő sztárcivillé faragó Fridays for Future pedig maguk termelték ki tagjaik közül saját vezetőiket.

Közéleti hitel

A szakirodalom a számosság (numbers), a károkozás (damage) és a tanúságtétel (bearing witness) logikája szerint kategorizálja a demonstrációs formákat. A tanúságtétel a kockázatvállalás mellett az egyéni példamutatáson keresztül valósul meg, ezért kapnak fontos szerepet az ezt a logikát hordozó kollektív akciók során a tárgyi szimbólumok, rituálék.

A 20. század első felében a tömegeket megmozgató felvonulások, a sérelmeket és a követeléseket transzparensekkel és jelszavak skandálásával hirdető tüntetések jelentették a meghatározó demonstrációs formát. A blokádok és a gyárfoglalással járó sztrájkok a munkásmozgalmi akciók közé tartoztak, az oktatási intézmények tereinek tartós megszállása pedig az 1960-as évek diákmegmozdulásainak hozadéka.

A 20. században általánossá váló, követelésszerű jelszavakkal és vonulásokkal operáló véleménynyilvánítási metódusokkal szemben a kreatív tiltakozási formáknak meghatározó a szimbolikus, performatív dimenziója. Bár a látványos, színpadias, karneváli külsőségek nem hiányoztak a Hősök teréről, a magyarországi közösségi média influenszereinek kezdeményezésére megvalósult tömegesemény más szociálpszichológiai alapokra vezethető vissza, mint egy szórakoztató „protesztivál”.

Tartalomkészítők forradalma

Arra ugyanis még nem volt példa, legalábbis a mozgalomkutatási szakirodalom szerint, hogy a közösségi média tartalomgyártói offline tüntetést szervezve demonstráljanak egy közpolitikai esemény miatt. A pénteki tömeget összehívó Pottyondy Edina, a Nemakarokbeleszolni vagy a Fókusz Stúdió közéleti tőkéjét nem a kihalófélben lévő hagyományos értelmiség konszenzuson alapuló szakmai tekintély adja, de nem is a nehezen megfogható tudományos vagy művészeti eredmények, hanem a követőik és feliratkozóik konkrét száma.

A YouTube-on, a Facebookon, az Instagramon vagy a Tik-Tokon nyilvánosságra hozott produkciók nézettsége minden korábbinál konkrétabb teljesítményértékelést jelent – mondja a politológus.

Mikecz szerint mivel a hagyományos tömmegkommunikációs platformoknál demokratikusabb közösségi médiában valódi a verseny, a nyilvánosság hivatásos vagy önjelölt kapuőrei alig vagy sehogy sem képesek befolyásolni, hogy mi jut el a publikumhoz. A magukat tartalomkészítőként meghatározó influenszerek véleményének súlyát tudniillik nem az állampárti propagandagépezet vagy a reklámpiaci érdekeitől vezérelt mainstream média teremtette meg, hanem saját nézettségükből fakadó népszerűségük. Mikecz szerint közéleti hitelüket tovább növeli, hogy nem valamit követelve, hanem morális felháborodásuk okán a közerkölcsre hivatkozva sikerült tízezreket mozgósítaniuk a Hősök terén tartott demonstrációra.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: