Megeszi-e a fejlődés kecskéje a fenntarthatóság káposztáját? – tette fel a korántsem költői kérdést Kulcsár László homokhátsági gazda az Agrárminisztérium épülete előtt csütörtök délelőttre összehívott sajtótájékoztatón. A pár hektáros gazdáktól a biokertészeken át ökológusokat, tájépítészeket és vízügyi mérnököket is a tagjai között tudó Zöld Gerilla nevű Facebook-csoport alapítója azért villamosozott a Közvágóhídtól a Vigadó térig Bözsi nevű anyakecskéjével – valamint két gerillatársával, Kapás Ágnessel és Balázs Zsolt fotográfussal –, hogy az agrártárca illetékeseitől megérdeklődje, van-e valami tervük arra, hogy az Alföld ne száradjon végképp sivataggá, és ha igen, akkor miért nem történik voltaképpen semmi.

„Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi víz- és tájhasználati elv és gyakorlat az Alföld kiszárításához vezet, amitől csakis a táji működéshez igazított tájgazdálkodás menthet meg minket” – fogalmazott Kulcsár, miközben a fej káposztát levelenként elfogyasztó Bözsi segítségével demonstrálta, hogy létezik fenntartható megoldás a klímaváltozás okozta problémákra.

Közösségi értékképviselet

A Zöld Gerilla Mozgalom csütörtöki akciójának apropóját az adta, hogy több mint egy év telt el érdemi előrelépés és megelőző intézkedés nélkül a tavalyi súlyos aszály óta, amelyben a magyar GDP 3 százaléka is eléghetett.

Kulcsár szerint nem egyszerűen környezeti kérdésről van szó, hanem általános gazdálkodási és társdalami válságról: az ország kiterjedt részei alkalmatlanná válnak a megélhetésre. „Összeomlik az ökológiai, éghajlati és élelmezési biztonságunk. A hivatalosan felvetett megoldások még mindig nem tudnak kilépni a növekedéses fejlődés koncepciójából, miközben az a gyakorlati tapasztalat, hogy a fejlődés ezen értelmezése kizárja a valódi fenntarthatóságot” – fogalmazott a gazdálkodó.

A magukat értékképviseleti mozgalmároknak aposztrofáló Zöld Gerillák szerint az édeskevés, ha a regnáló agrárpolitika csupán átnevezi az eddigi vízgazdálkodási, tájhasználati gyakorlatot.

Konkrét javaslataik szerint a jelenleg szántóföldi termelésbe vont területek ötödét, mintegy 1 millió hektárt kell minél előbb vizes művelési ágba venni, hogy a többit továbbra is használni lehessen a korábban megszokott módon. Ez nem jelenti a szóban forgó területek elvesztését, hiszen a terület gyepként, legelőként vagy ártéri ültetvényként továbbra is használható lenne élelmiszertermelésre.

Ezt jelenti például „a belvíz által érintett területek kötelező vízpuffer-orientált használata, vagyis az ilyen területen minden további nélkül kialakítható rét, fás legelő, nádas, rizsföld, gyümölcsény, erdő” – fogalmazott Kulcsár.

A vízborítottság növelése a modellkísérletek szerint jócskán segíti a hagyományos műveléssel csak csekély termőképességű területek hasznosíthatóságát, mivel növelné a talajvíz és a lokális légköri nedvesség szintjét a párologtatással, így a Zöld Gerillák szerint hozzájárulna a légköri aszály csökkentéséhez és a nyári szaknyelven konvektívnak nevezett záporos, zivataros csapadék kialakulásához. Az ilyen, időszakos elárasztás ezzel csökkentené a hőhullámok intenzitását és hozzájárulna a biodiverzitás növeléséhez, ami nem mellesleg turisztikailag is vonzó ökoszisztémákat alakítana ki.

Urbánus kecske

Az anyakecskéjével a 2-es villamoson jelentős közönségsikert arató Kulcsár és a Zöld Gerillák szerint a fentiekkel párhuzamosan a belterületi esővíz háztartási és településszintű visszaforgatásának támogatásával minden gond nélkül megoldható „a lakossági és városi zöldfelületkezelés vízpuffer-orientált átprogramozása, a szennyvízkezelés újra értelmezése, komposztálás, területi és felszínborítási módszerek elterjesztése, a víz és a vegetáció kapcsolatának erősítése”.

A Zöld Gerillák a fentiek alapján arra kérték az Agrárminisztérium illetékeseit, hogy mielőbb tegyék magukévá az eddigi vízgazdálkodási és tájhasználati elvek és gyakorlatok kritikáját, és minden eszközzel segítsék az új víz- és tájgazdálkodási módszerek megismertetését, népszerűsítését az államigazgatás, a gazdálkodók és a lakosság körében.

Ehhez rendelkezésre állnak a tudományos munkák és modellek, amelyek azonnal segíthetik a szakmai paradigmaváltást. A Zöld Gerillák szerint csak politikai akarat kérdése a táji vízvisszatartáshoz szükséges vízgazdálkodási infrastruktúra vészhelyzeti jellegű kiépítése, valamint a meglévő művek átépítése, a vízgazdálkodási üzemrendek átírása.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: