Több mint 68 ezer szakcikk átfogó elemzését mutatta be az Európai Űrügynökség (European Space Agency, ESA) tudományos igazgatóságának friss közleménye. A rendkívül részletes elemzésben csillagászati, bolygótudományi és napfizikai kutatási eredményeket vizsgáltak, amelyek az elmúlt közel 50 évben születtek az ESA által vezetett, vagy annak közreműködésével végrehajtott tudományos küldetések adataira alapozva. Magyarország szempontjából figyelemre méltó, hogy az összes ESA-tagország közül a magyar űrcsillagászok a legsikeresebbek a befizetés fajlagos arányát tekintve.

A Guido de Marchi és Arvind N. Parmar által elvégzett vizsgálatban az ESA tudományos programja keretében megvalósult űrtávcsövek és űrszondák szakpublikációkban mérhető eredményességét mutatták be, és részletesen kitértek a közzétett eredmények évenkénti változásaira, valamint az egyes tagországokra vetített eredményességi mutatókra. Az időbeli változások mellett felmérték a szakcikkek szerzőinek földrajzi eloszlását az űrügynökség tagországai között, majd ezeket az adatokat összevetették az egyes országoknak az ESA tudományos programjához történő pénzügyi hozzájárulásával.

Általában véve az eredmények azt a nem meglepő összefüggést mutatják, hogy minél nagyobb egy ország hozzájárulása az ESA finanszírozásához, annál több szakcikket publikálnak az adott országban található űrcsillagász-közösség tagjai. Néhány ország esetében viszont feltűnően nagyobb hatékonysággal publikáltak az ott dolgozó kutatók új felfedezéseket az ESA-küldetések adatai alapján: Hollandia, Finnország és Magyarország a befizetéseik arányát jelentősen meghaladó mértékben járultak hozzá kutatásaikkal, és az eredményekről született szakmai publikációkkal az egyes programokhoz. Magyarország a vizsgált időszakban több mint 200 elsőszerzős cikket jegyez, ami 45 százalékkal több, mint amennyit a magyar költségvetési hozzájárulás alapján jósol a 22 tagországra vetített összefüggés (a holland eredményességi többlet 42, a finn pedig 40 százalék).

Mint azt a hivatkozott tanulmány szerzői is kiemelik, a magyar eredmények jelentős része a Gaia asztrometriai űrobszervatórium (56 cikk) és a Herschel infravörös űrtávcső (31 cikk) adatain alapult. Ez egy rendkívül fontos mérőszám, azonban ez is egy a sok lehetséges paraméter közül, amellyel értékelni lehet egy ország űrcsillagászati tevékenységét. Egy-egy ország eredményességét különböző okok komplex kölcsönhatásai befolyásolhatják, viszont az mindenképpen kijelenthető, hogy a befektetett pénzügyi hozzájáruláshoz viszonyítva a magyar űrcsillagász közösség Európában a leghatékonyabban konvertálja az ESA-küldetések adatait tudományos felfedezésekké.

Szabados László, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének (KTM CSI) professor emeritusa a fentebb is említett Gaia-programban alapozta meg a magyar részvételt. „Szívós munkával sikerült elérnünk azt, hogy mára közel tucatnyi magyar csillagász folytat világszínvonalú kutatásokat a Tejútrendszer háromdimenziós térképét elkészítő forradalmi űrobszervatórium, a Gaia mérései alapján” – mondta Szabados, aki a Gaia programban elsődlegesen a pulzáló változócsillagok kutatásaival foglalkozik.

„Az, hogy a magyar űrcsillagász szakma az ESA összes exobolygós űrteleszkópos küldetésében részt vesz, annak elismerése, hogy tudásunk és tapasztalataink a nemzetközi élvonalba tartoznak”– nyilatkozta Szabó Róbert, a HUN-REN CSFK KTM CSI igazgatója, az ESA PLATO és ARIEL űrtávcső-programjaiban munkacsoportokat vezető csillagász. „Fontos kiemelni, hogy a tudományos kutatások mellett az űripari szereplőket is sikerült bevonni a küldetések megvalósításába” – hangsúlyozta Szabó, aki a tudományos kutatásaiban egyre nagyobb mértékben támaszkodik a mesterséges intelligencia alkalmazásaira.

Kóspál Ágnes (HUN-REN CSFK KTM CSI) csillagász, az ESA Tudományos Programbizottsága alatt működő Csillagászati Munkacsoport tagjaként a jövő űrprogramjainak kiválasztásában végez évek óta fontos szakértői munkát. „Néha nagyon nehéz megállapítani, hogy melyik tervezett űrprogram a legígéretesebb a versenypályázati rendszerben beadott koncepciók közül. Szakmai értékelőként azt kell a lehető legobjektívebben megállapítani, hogy ezek közül 10-15-20 év múlva melyiktől várhatjuk a legizgalmasabb tudományos felfedezéseket”.

Forrás: HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont