300 ezer éves faeszközök árulkodnak az emberelődök technológiai fejlettségéről
Háromszázezer éves faeszközök páratlan betekintést biztosítanak a mai Németország északi részén élt emberelődök életébe és az emberi evolúcióba – állítja egy friss kutatás, amiről szerdán számolt be az IFLScience.
Dirk Leder, az Alsó-Szászország Kulturális Örökségvédelmi Hivatalának régésze és kollégái 30 évvel felfedezésük után most először ismertetik a németországi Schöningenből előkerült teljes leletanyagot, amely 187 famaradványból áll. Ezek közül legalább húszat vadászfegyverként használhattak az emberelődök, 35 pedig házi szerszámként funkcionálhatott.
A fegyverek között tíz lándzsát találtak, amelyek közül három lényegében teljes épségben megőrződött. Ez az eleve nagyon ritka fából készült eszközök esetén, de főleg annak fényében különleges, hogy azok 1,8-2,5 méter hosszúak. A lándzsákkal az emberelődök közepes vagy nagy méretű emlősökre, például lovakra vagy őzekre vadászhattak. Előkerültek emellett mindkét végükön hegyes fafegyverek is, amikkel a területen élők madarakat ejthettek el.
A kutatók szerint így a Schöningen 13 II-4 lelőhely nemcsak egy tóparti vadászterületként szolgált, hanem a nyári-őszi hónapokban lakóterületként is, ahol a valószínűleg neandervölgyiek közé tartozó emberelődök fa szerszámokat gyártottak, javítottak és különböző célokra használtak. A faeszközök eltérő mértékű kopása pedig arra utalhat, hogy a területen az emberelődök több különböző időszakban is jelen voltak.
A leletegyüttes, mint a PNAS folyóiratban közölt tanulmányukban írják, már a pleisztocén kor közepén megjelent technológiai komplexitásról, valamint standardizációról árulkodik. Ezt bizonyítja, hogy a fegyverek nem egyszerűen hegyes botok voltak, hanem technológiailag fejlett eszközök, amelyek az elérhető legjobb alapanyagokból, a tartósságukra történő ügyelés mellett készültek. Mindehhez a kutatók szerint csoporton belüli együttműködésre és alapos tervezésre volt szükség.
A faanyagok emberelődök által történő komplex felhasználása legalább 476 ezer évre nyúlik vissza egy tavalyi kutatás szerint, amely során ártéri kunyhókból vagy stégekből visszamaradt famaradványokat azonosítottak Zambiában. A régészek akkor úgy vélekedtek, hogy felfedezésük átalakítja képünket az egykor élt emberekről, akik az alapján jobban hasonlítanak hozzánk, mint eddig gondoltuk.