Saját fajunk, a Homo sapiens és a neandervölgyiek megjelenéséhez is klímaváltozások vezethettek, derül ki egy frissen bemutatott kutatásból, amely azt vizsgálja, milyen hatása volt az elmúlt kétmillió év éghajlatának az emberi evolúcióra.
Nicholas Longrich evolúcióbiológus összeszedte, milyen fejlődésre számíthat az emberi faj hosszú távon, a múltbeli evolúciós trendek alapján.
Az emberi két lábon járás történetének legősibb bizonyítékai egy tanzániai területről származnak, és 3,6 millió évesek. Most úgy tűnik, a lelőhely egy másik részén található elfeledett nyomokat egy eddig ismeretlen, az Australopithecusoknál is ősibb anatómiájú korai rokonunk hagyhatta hátra.
Egyszerű genetikai változás rövidítette meg az emberi hátsó felet: két kóborló DNS-darabka lehet a ludas, bár abban, hogy végleg eltűnt a farok, több gén módosulása is közrejátszhat. A farok hiánya összefügghet azzal, hogy az embereknél ilyen gyakoriak a velőcső-záródási problémák.
Ausztrál kutatók úgy vélik, hogy jelenleg az emberek 35 százalékánál a magzati kor után is megmaradó medián alkari ütőér olyan mikroevolúciós fejlemény, amely egyértelműen bizonyítja, hogy a Homo sapiens törzsfejlődése még javában zajlik.
Egy görögországi barlangban talált koponyamaradvány megismételt vizsgálata alapján a Homo sapiens jóval korábban hagyta el Afrikát, mint eddig gondoltuk, és már 210 ezer évvel ezelőtt megjelent Európában.
Itt az ideje, hogy a természettudományos eredmények birtokában az emberiség kilépjen az evolúció nyomása alól, állítja Alasdair MacKenzie. A skót molekuláris biológus provokatív véleménye az ember törzsfejlődésének végéről folytatott évtizedes vita legújabb fejezete.
Nemcsak a beszédnek, hanem a mentális időutazásnak nevezett, kisgyerekkorra kifejlődő kognitív képességnek is köszönheti sikerét a Homo sapiens. A kísérletekkel alátámasztott elmélet Ausztráliában dolgozó atyja, Thomas Suddendorf a múlt héten járt Magyarországon.
Az Amerikai Paleoantropológai Társaság folyóirata egy teljes lapszámon keresztül igyekszik bizonyítani, hogy a 2008-ban megtalált Australopithecus sediba köti össze a majomszerű emberelődöket a mai emberrel. A közel egy évtizede zajló vitának ezzel még mindig nincs vége.
A neandervölgyi felmenők genetikai öröksége befolyásolhatja az agy formáját – derül ki a Homo sapiens agyi evolúciójára irányuló legújabb összehasonlító genetikai kutatásból.