Páratlan betekintést nyertek kutatók a neandervölgyiek tűzrakási szokásaiba

Spanyol régészek példátlan precizitással határozták meg, hogy mennyi ideig használtak tűzrakóhelyeket a neandervölgyiek egy kelet-spanyolországi lelőhelyen, ami hozzásegíthet a modern emberrel közeli rokon faj viselkedésének megértéséhez.

Ángela Herrejón-Lagunilla, a spanyolországi Burgosi Egyetem kutatója és kollégái a szerdán a Nature folyóiratban közölt tanulmányukban a mai Alicante tartományban található El Salt lelőhely egy 52 ezer éves rétegét vizsgálták. Ebben szakemberek korábban hat tűzrakóhelyet fedeztek fel, de csak annyit tudtak róluk megállapítani, hogy azokat az ősemberek nagyjából azonos időben hozták létre.

A Nature hírportálja szerint a spanyol szakemberek most egy áttörő kormeghatározási technikával ennél tovább mentek, és feltárták, hogy a neandervölgyiek az egymástól néhány méterre található tűzrakóhelyeket egy 200-240 évig tartó időszakban használták, és megépítésük között több évtized telt el. Ez arra utalhat, hogy a neandervölgyiek egy generáción belül többször is visszatértek korábbi lakóhelyeikre, de előfordult az is, hogy azokat akár egy évszázadon keresztül üresen hagyták.

Ahhoz, hogy a korábbi több ezer éves bizonytalanságokkal rendelkező technikákat meghaladják, a Föld mágneses terének 52 ezer évvel ezelőtti, apró változásait kellett rekonstruálniuk a tűzrakóhelyekből vett magnetit (mágneses ásvány) minták, valamint a mágneses tér múltbeli alakulását leíró modellek segítségével.

Herrejón-Lagunilla és munkatársai szerint az évtizedes-évszázados időskálájú vizsgálatokat megalapozó előrelépés közelebb hozza a paleolitikus vadászó-gyűjtögető életmód modellezésének lehetőségét és régóta húzódó vitákat oldhat meg.

„Ez az információ teljesen megváltoztatja majd annak a módját, hogy miként interpretáljuk a régészeti leletegyütteseket” – mondta Ségolène Vandevelde, a Québec-i Egyetem régésze, mert segítségével soha nem látott időbeli felbontással meg lehet határozni, hogy milyen hosszan éltek emberek egy adott területen, és miként változott az aktivitásuk – ehhez csak jól megmaradt tűzrakóhelyekre van szükség.

Hasonlóan vélekedik a Bécsi Egyetem régésze, Thomas Higham is, aki szerint az új módszer megvilágíthatja, hogyan éltek az ősemberek, miként vándoroltak, és hogyan szervezték meg közösségeiket.