Feltámadt a Voyager-1
Sikerült kijavítani a Voyager-1 űrszondán, így az 1977-ben útjára bocsátott eszköz ismét használható tudományos adatokat közvetít a Földre – adta hírül tegnap a NASA. Az űrszonda novemberi meghibásodása után értelmezhetetlen adatokat küldött vissza, majd miután áprilisban sikerült megfejteni a hibajelenségek okát, most sor kerülhetett a javítására is.
A problémát egy memóriachip meghibásodása okozta. Miután ezt megfejtették, a NASA kutatói a szonda fedélzetén található 4 mérőműszer közül kettőt működésre bírtak, a másik kettő beüzemelése csak mostanra sikerült. Linda Spilker, a Voyager Project kutatója szerint az áprilisi szoftvermódosítás volt az első eset, hogy hasonlóra kerülhetett sor a csillagközi térben, ekkor a szondának azt az utasítást adták, hogy ne használja a sérült memóriachipet, így sikerült helyreállítani a kommunikációt. A szoftverbe utoljára 1977-ben, a fellövése előtt nyúltak bele.
A Voyager-1 és testvére, a Voyager-2 1977 óta folyamatosan működnek, az eddig fellépő hibákat a NASA kutatói sikeresen elhárították, de ha elfogy az energiájuk, az a történet végét jelenti majd.
Minden nap számít
A NASA korábbi tervei szerint a szondákat 2025-ig hagyták volna dolgozni, de mostanra ez a határidő kitolódott: a nem alapvetően szükséges funkciók kikapcsolásával az eddigi számítások szerint 2027-ig legalább folytatódhat a misszió. Ez nem csak az ötvenedik évforduló miatt lenne fontos, és könnyen lehet, hogy a történet még ezután is folytatódhat: megfelelő beállításokkal a szonda akár még a 2030-as évek közepéig is küldhet használható adatokat a Földre.
Itt már napok is számíthatnak: Ed Stone, a program nemrég elhunyt vezetője korábban azt nyilatkozta, hogy minden nap, amit a Voyager működésben tölt, fontos felfedezésekkel és adatokkal gazdagítja a tudományt. Spilker ehhez egy tavalyi sajtótájékoztatón még azt is hozzátette, hogy nem csak az eltelt idő számít, hanem az is, hogy milyen messzire jutnak a szondák: minél távolabb vannak a Naptól, annál értékesebb adatokat szállítanak.
Bár az adatközlést sikerült helyreállítani a szondán, a NASA szakembereinek maradt még feladatuk: a mérnökök ezután szinkronizálni fogják a műholdon található három kompjúter időmérő szoftverét, hogy a megfelelő időben hajtsák végre a parancsokat, valamint karbantartást végeznek majd a rajta lévő felvevőkészüléken is, ami a plazmát vizsgáló műszer adatait rögzíti és küldi vissza a Földre évi két alkalommal.