A szonda 1986-ban haladt el a jégóriás mellett és nagyon furcsa mágneses térre bukkant. Egy új vizsgálat szerint a szokatlan konfigurációt a napszél hozta létre, ami eltakarhatta aktív, óceánokkal rendelkező holdak nyomait.
A plazmafizikai műszer lekapcsolására a 47 éve üzemelő szonda egyre inkább kimerülő nukleáris áramforrása miatt volt szükség. A Voyager–2 a NASA szerint ezzel és további megtakarításokkal a 2030-as évekig üzemelhet.
A tavaly november óta tartó meghibásodást sikerült elhárítani, most az űrszonda mind a négy mérőműszere működik.
A Naprendszer határait elhagyó űrszondát a jelek szerint még úgy is sikerült megjavítani a NASA mérnökeinek, hogy már 24 milliárd kilométerre jár a Földtől.
Az egyik fedélzeti számítógép hibája miatt kezdett májusban halandzsát sugározni, de az antennája szerencsére továbbra is jó irányba nézett, így a mérnökök ki tudták javítani a 45 éve utazó űrszonda hibáját.
A NASA űrszondájától érkező jelek csaknem 17 órát utaznak fénysebességgel, mire elérik a Földet. A kutatók most tették közzé, milyen felfedezéseket tett a második legmesszebb járó űrszonda, ami egy évvel ezelőtt elhagyta a Naprendszert, és kilépett a csillagközi térbe.
A NASA még legalább hat évig szeretné életben tartani az öregedő Voyager szondákat, hogy a lehető legtöbb adatot gyűjtsék a csillagközi térből – amelyet most először tudnak közelről vizsgálni a szakemberek a veterán szondáknak köszönhetően.
A NASA űrszondájának műszerei betekintést engednek a kutatóknak a Jupiter mélyére, kamerájának felvételei pedig rendre elkápráztatják a nagyközönséget.
A NASA Voyager–1 űrszondája után több mint 6 évvel a Voyager–2 is megérkezett a csillagközi térbe. Utóbbinak még működik egy olyan műszere, amely páratlan adatokat szolgáltathat erről a régióról.
Sokszor marginális információkat tartalmaznak az űrbe juttatott üzenetek, amelyek alapján nemhogy az idegen civilizációk tagjai, de még a jövő humán régészei is nehezen tudnának hű képet alkotni korunkról.