TÁRKI: A fogyatékossággal élők a leghátrányosabb helyzetű társadalmi csoportok közé tartoznak Magyarországon
„A fogyatékosság nem csupán biológiailag, hanem társadalmilag is meghatározott fogalom: nemcsak egészségi, hanem társadalmi hátrányt is jelent” – hívták fel a figyelmet a TÁRKI Társadalomkutató Intézet kutatói azon a csütörtöki webináriumon, ahol a Magyarországon fogyatékossággal élő emberek és családjaik kirekesztődésének okait vizsgáló, 2019-ben indított kutatássorozatuk eredményeit mutatták be.
„Életútinterjúkat készítettünk autista, értelmi fogyatékossággal élő, hallássérült, halmozottan fogyatékos, látássérült és mozgáskorlátozott emberek és családjaik körébenfogyatékossággal élő személyekkel és családtagjaikkal, reprezentatív kérdőíves vizsgálatot végeztünk a »többségi« társadalom attitűdjeiről, elemeztük az online médiában megalkotott fogyatékosságképet és a szakpolitikai dokumentumokat” – sorolta fel a területeket a kirekesztés mechanizmusait két évtizede kutató Petri Gábor, a TÁRKI munkatársa a június 13-i online eseményen.
Halmozott hátrányok
A 2011-es népszámláláskor 490 578 ember vallotta magát fogyatékosnak Magyarországon; a 2016-os mikrocenzus szerint a fogyatékos emberek száma 408 021 fő volt. A magukat fogyatékosnak valló emberek közel fele 60 év alatti, ami hozzávetőlegesen 200 ezer főt jelent. Tehát az érintettek családtagjaival együtt legalább félmillió ember életét érinti közvetlenül vagy közvetetten a fogyatékosság valamilyen formája.
A TÁRKI kutatói szerint a fogyatékossággal élő emberek Magyarországon is egyértelműen a leghátrányosabb helyzetű társadalmi csoportok közé tartoznak: rosszabb egészségi állapotúak, alacsonyabb szintű iskolai végzettséggel és foglalkozásokkal rendelkeznek. Körükben sokkal nagyobb a szegénységben élők aránya, nagyobb eséllyel válnak zaklatás, erőszak vagy bűncselekmények áldozatává, mindamellett, hogy általában kisebb eséllyel kapnak megfelelő jogvédelmet is, ráadásul nagy részük eleve korlátozott jogi keretek között él.
A több éves kutatás azt is egyértelműsítette, hogy a hátrányos helyzet az egy háztartásban élő családtagokra is kiterjed, alapvetően befolyásolja az ő életüket, társadalmi és térbeli mobilitásukat, munkavállalásukat, szabadidős és rekreációs lehetőségeiket, valamint egészségi állapotukat is.
Variációk el(nem)fogadásra
A fogyatékossággal élőket érintő többségi attitűdök felmérésének a Társadalmi Riportban publikált eredményei különösen beszédesek. A Bernát Anikó, Petri Gábor, Vajda Dorina és Kozma Ágnes által jegyzett részletes elemzés alapjául szolgáló adatfelvételre 2021 októberében egy 1000 fős, személyes kérdezésen alapuló, a válaszadók neme, kora, iskolai végzettsége és a lakóhelyének településtípusa szerint reprezentatív mintán.
Az eredményekből kiderül, hogy a magyarok zömmel elfogadók, vagy legalábbis így nyilatkoznak, ha a környezetükben lakó mozgáskorlátozott és érzékszervi fogyatékossággal élőkről kérdezik őket, és többségük úgy véli, hogy rajtuk kívül a környék lakói is elfogadják az ilyen embertársaikat. Valamivel alacsonyabb ennél (87–90 százalék) az autista felnőttek és gyerekek elfogadása a közvetlen környezetben, jelentősen alacsonyabb viszont az értelmi fogyatékossággal élő embereké: a válaszadók negyede, illetve ötöde nem szívesen látná őket szomszédjaként.
A többségi társadalom toleránsabb a mozgáskorlátozott és érzékszervi fogyatékossággal élő emberekkel a házasságkötés, gyermeknevelés, nyílt munkaerő-piaci munkavállalás, a választásokon való részvétel, a szabadidős tevékenységek, valamint a gyerekek esetében az integrált oktatásban való részvétel tekintetében. A válaszadók több mint 90 százaléka gondolja úgy, hogy a mozgássérült, vak vagy siket emberek azonos joggal rendelkeznek, illetve kellene rendelkezniük ezeken a területeken. Az autista felnőttekkel kapcsolatban valamennyivel (72–85 százalék), az értelmi fogyatékos emberek vonatkozásában viszont jóval kevesebben (51–73 százalék) vélik ezt így.
Az elutasítás a gyermekvállalás, -nevelés és a politikai részvétel kérdéseiben legjelentősebb: a felnőtt magyar társadalom csupán fele gondolja, hogy az értelmi sérült embereknek joga lehetne gyermeket nevelni vagy szavazni, és alig kétharmaduk szerint lenne joguk házasodni vagy a nyílt munkaerőpiacon munkát vállalni. Meglepő, de az autista emberekkel valamivel elfogadóbb ezeken a területeken a magyar társadalom: a válaszadók háromnegyede szerint lenne azonos joguk gyermeket nevelni, illetve szavazni, és kissé többen, 80 százalék körül vélik úgy, hogy lehetne joguk házasodni vagy a nyílt munkaerőpiacon dolgozni.
Nők és gyerekek
A fogyatékossággal élő gyerekekkel kissé elfogadóbbak honfitársaink. Szignifikáns különbséget három csoportnál találtak a kutatók. A válaszadók általánosságban elfogadóbbak az értelmi fogyatékos gyerekekkel, mint a felnőttekkel (többen válaszolják, hogy a környék jó hely, az emberek elfogadnák őket és ő maga is elfogadná őket szomszédként).
A szabadidős, kulturális és sportlehetőségekhez való hozzáférésről többen gondolják úgy, hogy a gyerekeknek ehhez joga van, mint a felnőtt értelmi sérülteknek, autistáknak és mozgássérülteknek.
Az integrált oktatás, illetve a szabadidős, kulturális és sportolási lehetőségekhez való hozzáférés területén a gyerekeknél is a felnőttek körében tapasztalt minták ismétlődnek. A társadalom jelentős mértékben elutasítóbb az értelmi sérült és autista gyerekekkel szemben, mint mozgássérült kortársaikkal.
Kevés különbség mutatkozik a fogyatékossággal élő nők és férfiak között. A többség nagyjából ugyanannyira elfogadó mindkét esetben.
„Szignifikáns különbséget csak az értelmi fogyatékossággal élő, illetve az autista emberek megítélése között találtunk: a társadalom elfogadóbb az autizmussal élő nőkkel szemben, például szívesebben látnák őket szomszédként. Az értelmi fogyatékossággal élő emberek körében pedig fordított összefüggést figyelhetünk meg: szignifikánsan többen fogadnának el értelmi sérült férfit, mint nőt szomszédként, illetve gondolják úgy, hogy a nyílt munkaerőpiacon dolgozhasson” – foglalták össze a kutatók.
Érzékenyek és érzéketlenek
Meglepő, de az autista felnőtteket leginkább a rendszeres Facebook-használók fogadják el – életkoruktól függetlenül. Azok a válaszadók pedig, akik szerint a lakóhelyük a legtöbb ember számára megfelelő, jó hely, összességében jóval elfogadóbbak bármelyik fogyatékossággal élő csoportról legyen is szó. Meglepő, de a budapestiekhez képest bármely más településtípuson (megyeszékhelyen, a városban, illetve a községben) élők is elfogadóbbak az autista gyerekekkel, valamint értelmi fogyatékos gyerekekkel és felnőttekkel.
Ugyanakkor a mozgássérült felnőttekkel és siketekkel csak a megyeszékhelyen és községekben élők elfogadóbbak a budapestieknél, míg a mozgássérült gyerekekkel és a vakokkal csak a megyeszékhelyen élők. A képet tovább árnyalja, hogy az autista gyerekekkel a felsőfokú, a siketekkel pedig a középfokú végzettségűek szignifikánsan elfogadóbbak az alapfokú végzettségűekhez képest.
Az elemzés néhány olyan negatív összefüggésre is rámutatott, amelyek elsősorban a válaszadó háztartásának anyagi helyzetével vannak kapcsolatban. A siket és vak felnőttek elfogadása szignifikánsan és negatívan összefügg a kérdezett jövedelmi helyzetével: azaz a két legmagasabb jövedelmi ötödbe tartozók kevésbé elfogadók a legalacsonyabb jövedelmi ötödbeli válaszadókhoz képest, bár a kutatók szerint ki kell emelni, hogy az elfogadás még így is magas szintű e két csoport esetében abszolút és relatív (a többi fogyatékossági csoporthoz viszonyított) értelemben is.
A kutatók azonban arra figyelmeztettek, hogy a „felvállalt attitűdök nem feltétlenül képeződnek le a mindennapi cselekvés szintjére. Ezért fontos lenne a stigmatizáltság mindennapi tapasztalatainak, illetve a diszkriminatív gyakorlatokkal való összefüggésük célzottabb vizsgálata”.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: