Azok, akik az elmúlt évben bármilyen típusú pszichedelikumot használtak, kevesebb depressziós tünetet mutatnak, miközben a magasabb rendű agyműködést felmérő teszteken jobb eredményeket érnek el absztinens embertársaiknál – derül ki a Gerontology and Geriatric Medicine folyóiratban publikált tanulmányból.

A Science Alert által ismertetett több mint 3 ezer 42 és 92 felnőtt amerikai állampolgár bevonásával végzett kutatás eredménye szerint egyebek mellett „az induktív érvelés, a verbális kommunikáció, a munkamemória, a feldolgozási sebesség és a figyelemváltás” területén magasabb szinten teljesítettek azok, akik a megkérdezésüket megelőző 12 hónapban legalább egyszer fogyasztottak valamilyen klasszikus pszichedelikumot. Legyen szó bár a Δ9-tetrahidrokannabinol, azaz a delta-9 előtaggal jelölt C₂₁H₃₀O₂ képletű THC nevezetű molekula miatt pszichoaktív marihuánáról vagy/és hasisról, a javarészt a pszilocibin és a pszilocin alkaloidák okán utaztató varázsgombáról, esetleg az LSD néven hírhedté vált lizergsav-dietil-amidról, valamint a 3,4-metiléndioxi-N-metamfetaminról, miszerint MDMA-ról.

Kallol Kumar Bhattacharyya és Kaeleigh Fearn amerikai gerontológusok szerint miközben a pszichedelikus alkaloidokkal évtizedek óta folytatnak kísérleteket a kutatóorvosok, mert ahogy a Qubiten időről-időre (például ebben vagy ebben, illetve ebben a cikkünkben) beszámolunk róla, meglepően hatásosak egy sor kémiai addikció, viselkedészavar, depresszió vagy épp kardiovaszkuláris betegség kezelésében, a vizsgálatok nem terjednek ki az idősebb nemzedékekre. Ezért is találták szükségesnek kiterjeszteni a pszichedelikumok használatának következményeit felmérő kutatásiakt az idősebbekre is.

A kutatók szerint annak ellenére, hogy egyre több klinikai vizsgálat kutatja ezen tiltott és történelmileg megbélyegzett szerek lehetséges egészségügyi előnyeit, mindmáig egyáltalán nem vizsgálták meg még annak a lehetőségét, hogy a pszichedelikus szerek felhasználhatók-e az öregedő agyban zajló negatív folyamatok megállítására, visszafordítására, helyreállítására. Márpedig eredményeik arról árulkodnak, hogy a pszilocibin, az LSD, az MDMA és más pszichedelikus szerek javíthatják a neurális hálózat hibáit, vagy éppen új kapcsolatokat építhetnek a neuronok között, nem beszélve arról, hogy a szóban forgó pszichedelikumok ellenőrzött körülmények már bizonyítottak a depresszió, valamint a stressz és a szorongásos zavarok kezelésében, amelyek mindegyike része a kognitív hanyatlással járó kórképeknek.

Bhattacharyya és Fern úgy vélik, hogy ha a klasszikus kábítószerek valóban tartós pozitív hatást gyakorolnak az agyműködésre, a hangulatra és a közérzetre, akkor gondosan ellenőrzött használatuk hatásos terápiás eszköz lehet az idős(ebb)ek körében. A pszichedelikumokkal kapcsolatos további kutatások a megfelelő irányba terelhetik a gyógyszerkutatókat, még akkor is, ha az anyagok önmagukban nem bizonyulnak hasznos klinikai eszközöknek.