Pestis pusztított az újkőkorszaki Európában

Nagyjából 5400 évvel ezelőtt Európa északi részén jelentős népességcsökkenés következett be, az egykori lakosokat pedig sztyeppei bevándorlók váltották fel. A korabeli – újkőkorszaki – svéd és dán sírokba 4900 évvel ezelőttig több egymást követő generáció tagjait is eltemették, aztán hosszú időn keresztül senkit, míg végül 4100 évvel ezelőtt ismét használatba vették a temetőt – de a leletek DNS vizsgálata szerint ekkor már egy másik népcsoport lakott a környéken. A lakosság teljes egészében lecserélődött: azok közül például, akik a Stonehenge-et építették, alig maradt valaki.

A pusztulás okairól még mindig vitatkoznak a kutatók, de egy frissen megjelent tanulmány szerint pestisjárvány tombolhatott Európa északi részén: a vizsgált sírokban kimutatták a Yersinia pestis nyomait. A maradványokból az is kiderült, hogy nagyjából 120 év leforgása alatt három külön hullámban is megjelent a járvány, ráadásul nem csak Svédországban, hanem Dániában is.

Egy járvány kezdete

Ez arra utal, hogy a fertőzés akadálytalanul terjedt a neolitikum lakossága között, nem csak egy-egy gócpontra koncentrálódott, és hatékonyan terjedt az emberek között – például képes volt arra, hogy egész családokat is kipusztítson.

Frederik Faleur Seersholm, a Koppenhágai Egyetem genetikusa szerint a kutatás nem ad 100 százalékosan biztos magyarázatot a teljes népességcserére, de egy újabb bizonyíték amellett, hogy a tömeges pusztulást pestis okozta. Seersholm szerint valószínű, hogy a vizsgált sírok csak a járvány kezdetét jelenthették: rendesen eltemették őket, ami azt valószínűsíti, hogy a társadalom nem omlott össze.

A több évszázados temetkezési szünetet viszont a genetikus szerint a baktérium egy mutációja okozhatta: ez már tömeges pusztítást okozhatott, olyan mértékűt, hogy a túlélőknek sem tudtak már gondoskodni a tisztességes temetésről, ezért is hagyták el a sokáig használt temetkezési helyszíneket.

Az így eltemetett maradványok viszont már nem is őrződtek meg olyan épségben, mint a kiemelt fontosságú temetkezési helyeken lévők, így az elmélet egyelőre elmélet marad: ha ezeket is sikerülne vizsgálni, kiderülhetne, hogy valóban a pestis egy új mutációja tartolta-e le Európát.