A baktrián, vagyis a kétpúpú teve (Camelus bactrianus) viszonylag ritkán bukkan fel Budapest belvárosában. Csütörtökön délután az Erzsébet téren viszont rögtön kettővel is találkozhattak a járókelők, méghozzá gólyalábas komédiások, töröksíppal, alt szaxofonnal és tubával turbósított dobzenekar kíséretében.

Az óriáskerék árnyékában tartotta gyülekezőjét a Zöld Gerilla Mozgalom által szervezett Kárpát-sivatag expedíció, amelynek tagjai (köztük egy „rövidnyakú európai zsiráfon" lovagló újmagyarral) a Vörösmarty tér érintésével az Agrárminisztérium Vigadó téri ideiglenes főhadiszállása elé vonulva demonstráltak a klímaváltozásra fittyet hányó kormányzati „vízpolitika” ellen.

Vizes helygazdálkodás

„2022-ben az aszály ránk rúgta az ajtót, mindez Nagy István agrárminiszter saját bevallása szerint 1000 milliárd forint kárt jelentett a mezőgazdasági árbevételben. Idén ez részben megismétlődött, hiszen becslések szerint a kukorica esetében ez legalább 240 milliárdot fog jelenteni. Mindeközben 10 köbkilométer víz, árhullám formájában lement a Dunán, 7 köbkilométer pedig a Tiszán. Átrobogott az országon 8,5 balatonnyi víz!” – hívta fel a néhány tucatnyi érdeklődő városlakó és turista figyelmét Balogh Péter geográfus, homokhátsági gazdálkodó, a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület alapító tagja és jelenlegi elnöke. Az esemény moderátora szerint a mai vízgazdálkodási gyakorlatot mielőbb le kell váltsa a vizet a tájban tartó „vizes helygazdálkodás”.

A megoldás Balogh szerint: „Fel kell tölteni a természetes víztározóinkat, amiből legtöbb és legnagyobb tároló kapacitás a felszín alatt található, emellett folyóink többletvizét szabályozott, biztonságos körülmények között ki kell vezetnünk a tájba. Ezért vagyunk itt, szeretnénk látni a szakmailag indokolt, eredményes beavatkozásokat a felelős Agrárminisztériumunktól”.

A Zöld Gerilla Mozgalom csütörtöki akciójának apropóját az adta, hogy több mint két év telt el érdemi előrelépés és megelőző intézkedés nélkül a tavalyi súlyos aszály óta, amelyben a magyar GDP 3 százaléka is eléghetett.

„A probléma forrása nem önmagában az aszály, vagyis, hogy nem esett elég eső, hanem a jelenlegi tájhasználat és művelési gyakorlat, ami talajtani, hidrológiai, agroökológiai értelemben is fenntarthatatlan” – hivatkozott Balogh arra a még 2022 szeptemberében Vízválasztó címmel rendezett szakmai konferenciára, amelyen a zöld gerillák kezdeményezésére az Agrárminisztérium kupolatermében ökológusok, talajbiológusok, tájépítészek, vízépítő és környezetmérnökök, geográfusok, agrárközgazdászok és nem mellesleg gazdálkodók egy a tájba integrált vízvisszatartási rendszer mielőbbi létrehozásának lehetőségeit vitatták meg.

Megoldható problémák

A Budapesti Műszaki Egyetem vízi közmű és környezetmérnöki tanszékének vezetője, Koncsos László által jegyzett évtizedes kutatások, számítógépes modellek szerint a Tisza mentén a használaton kívüli mélyárterek bevonásával, modern vízügyi szakértelemmel felvértezett emberi beavatkozással a változó vizet fokról fokra vezetnék ki a főmederből, precízen szabályozva az elöntés mértékét. Kétségtelen, hogy a ma szinte folyamatosan szivattyúzott belvizes szántóföldek ezzel kikerülnének a művelésből. Koncsos munkáiból tudható, hogy Magyarország 4,7 millió hektár szántóföldjéből 500 ezret érintene a funkcióváltás. Ezek a sekély, az év egy részében tocsogós, vadban gazdag területek ugyanakkor a magasabban fekvő szomszédos területek vízellátását is szavatolnák, pótolva az elsivatagosodással fenyegető krónikus talajvíz- és csapadékhiányt.

Több mint érdekes, hogy a 2004-ben a Tisza völgyének árvízvédelmi biztonságáról és az azzal kapcsolatos fejlesztésekről szóló Vásárhelyi-tervről rendelkező (LXVII. számú) törvényben a vésztározókat eredetileg a Koncsos-féle tanulmányokban is emlegetett víz járta, úgynevezett tájgazdálkodási területeken alakították volna ki, a fokok összefüggő rendszereként.

A Zöld Gerilla Mogalom szerint a táji vízvisszatartásra alkalmas helyek kijelölése és a meglévő tudományos munkák, valamint kész modellek tervekké alakítása mellett mielőbb szükség volna az agrárszabályozási és támogatási rendszer átalakítására is, hogy az államkincstár és az Európai Unió se csak az intenzív művelést dotálja.

A táji vízvisszatartáshoz szükséges infrastruktúra a meglévő védművek átalakításával, például a belvízlevezető csatornák medrekké szélesítésével megoldható – állították egybehangzóan a megjelent szakemberek. Ehhez persze nem ártana „az érintett agrár és vízügyi, vidékfejlesztési, idegenforgalmi, élelmiszer- és klímabiztonsági, környezet- és természetvédelmi ágazatok munkájának összehangolása például egy önálló minisztérium ernyője alatt”.

Hogy mindez milyen visszhangot keltett, nem tudni, annyi bizonyos, hogy az agrártárca vezetői közül hivatalosan senki sem reagált a demonstrációra és az ott elhangzottakra, ugyanakkor a dolgozók közül számosan voltak kíváncsiak a kétpúpú tevékkel színesített attrakcióra.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: