A Szabadság térre terelt tevékkel figyelmeztetnek Magyarország elsivatagosodásának veszélyeire a Zöld Gerillák
„A kezdeti időkben az volt a célunk, hogy mementót állítsunk a fokgazdálkodásnak, mint egy történeti-néprajzi érdekességnek. Tisztában voltunk vele, hogy a természet in integrum restitutioja, vagyis eredeti állapotának helyreállítása nem lehetséges, azonban a régi, hagyományos tájgazdálkodás elvei alkalmazhatóak a modern világban is, hiszen ezt igazolja a tudomány” – olvasható a Zöld Gerilla Facebook-csoport mozgalomindító kiáltványában.
A budapesti Szabadság térre Tevére magyar! címen augusztus 11-én este hétre demonstrációt összehívó informális társaság soraiban a pár hektáros gazda és a biokertész éppúgy megtalálható, mint az ökológus, a tájépítész vagy a vízügyi mérnök. Közös bennük, hogy mindannyian a rendszerváltás után művelődési miniszterként működő Andrásfalvy Bertalan A Duna menti népek ártéri gazdálkodása című 2007-es kötetében részletezett tradicionális fokgazdálkodást tartják a kárpát-medencei klímaadaptáció alapjának.
Félsivatagosodás
„Magyarországon az extrém vízjárás mindkét végletére, tehát az árvizekre és a tartós aszályokra is fel kell készülnünk, amelyek akár viszonylag rövid időn belül is váltakozhatnak” – nyilatkozta idén márciusban a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) honlapján közzétett interjúban Bozó László meteorológus akadémikus, az MTA Víztudományi Program Irányító Testületének tagja.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat legfrissebb elemzése szerint például az idei június a legszárazabbnak, a július pedig a legmelegebbnek bizonyult az elmúlt 121 év idősorában. „A gyakori hőhullámokból adódóan az idei nyár középső hónapjának átlaghőmérséklete 2-3 fokkal volt melegebb az átlagosnál. A hőségperiódusokat lezáró hidegfrontokhoz kötődően heves zivatarok alakultak ki, melyek többfelé okoztak jelentős jég- és viharkárokat, illetve szintén károkozó villámárvizeket. A hónap közepének csapadékosabb időszakával együtt is az ország jelentős részén 20-50 milliméterrel szárazabb volt ez a július a sokéves átlagnál” – fogalmaz a jelentés.
Extrém hazai példája a szárazodásnak a Duna-Tisza közi Homokhátság, ahol az 1970-es évek óta 2-5 méterrel csökkent a talajvíz szintje, de van, ahol tízméteres csökkenést is mértek. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) a Homokhátságot ezért már évekkel ezelőtt a félsivatagos övezetbe sorolta.
Ökológusok és tájgazdálkodással foglalkozó agrár- és vízügyi mérnökök, így a Zöld Gerilla tagjai szerint a tradíciók megújításával növelhető lenne a vízzel borított területek nagysága, ezzel a szélsőségeknek leginkább kitett területek, elsősorban a tiszai Alföld és a Duna–Tisza közének vízháztartását is egyensúlyba lehetne hozni. A 19. századi szabályozások előtt az ártereket a víz szabályozott szétterítésén alapuló – ma természetvédelminek nevezett – tagolt rendszerrel művelték. A természetes és mesterséges oldalági csatornák ki- és berekesztésével operáló fokgazdálkodás a halászat, a legeltetés és a gyümölcstermesztés hármasságát jelentette, aszerint váltogatva a művelési módokat, ahogy azt a vízjárás diktálta.
Ártéri modellek
A Budapesti Műszaki Egyetem vízi közmű és környezetmérnöki tanszékvezetője, Koncsos László által jegyzett évtizedes kutatások, számítógépes modellek szerint a Tisza mentén a „használaton kívüli” mélyárterek bevonásával szinte azonnal meg lehetne kezdeni az alternatív védekezés megvalósítását. A modern vízügyi szakértelemmel felvértezett emberi beavatkozással a változó vizet fokról fokra vezetnék ki a főmederből, precízen szabályozva az elöntés mértékét.
Kétségtelen, hogy a ma szinte folyamatosan szivattyúzott belvizes szántóföldek ezzel kikerülnének a művelésből. Koncsos munkáiból tudható, hogy Magyarország 4,7 millió hektár szántóföldjéből 500 ezret érintene a funkcióváltás. Ezek a sekély, az év egy részében tocsogós, vadban gazdag területek ugyanakkor a magasabban fekvő szomszédos területek vízellátását is szavatolnák, pótolva az elsivatagosodással fenyegető krónikus talajvíz- és csapadékhiányt.
A lehetséges vízborításhoz, domborzathoz illeszkedő, egészséges ökológiai egyensúlyt teremtő fokgazdálkodás hívei szerint mindez nem hagyományőrzés, hanem a megmaradás záloga. A már említett művelési ágak mellett (vagy helyett) a legmodernebb zöld technológia is bevethető ezeken a helyeken. Az áradó víz kivezetésével és elrekesztésével az időszakosan vízzel borított területek vegetációja közvetlen energiaforrássá is válhat. A biomassza fermentálásán alapuló biogázüzemek, biomassza-erőművek egész településeket is kiszolgálhatnak. De működtethetnek hűtőházakat is, amelyekbe az ártéri gyümölcsösök termése kerülhet.
Levél az elnöknek
A Szabadság téri demonstrációt szervezők a klímaügyekben korábban aktív köztársasági elnököt, Áder Jánost is megszólították.
„Mozgalmunknak nem célja a politikai ellentétek kiélezése, épp ellenkezőleg, úgy gondoljuk, a Magyarország egészét érintő, súlyosbodó vízhiányra csak közös és összehangolt fellépéssel lehet reagálni. (...) Örömmel vennénk, ha Ön, illetve a Köztársasági Elnöki Hivatal Önt képviselő munkatársa tiszteletét tenné rendezvényünkön, esetlegesen elvállalná rendezvényünk fővédnökségét, vagy bármilyen formában kifejezné támogatását az egyre súlyosbodó vízhiány fenntartható megoldását szorgalmazó esemény kapcsán”
– olvasható az Ádernek címzett, július 26-án közzé tett nyílt levélben, amelyre eddig még nem kaptak választ.
A Köztársasági Elnöki Hivatalnak eljutatott levélben a Qubit is feltette vízgazdálkodási kérdéseit Áder Jánosnak, de még mi sem kaptunk választ. Ha ez megtörténik, frissítjük cikkünket.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: