Mérgezett nyílhegyeik tették csúcsragadozóvá az őskőkorszak vadászait
A mérgezett nyilak és a könnyű íjak már 54 ezer évvel ezelőtt megjelentek a paleolit vadászok fegyverarzenáljában – állítják a Journal of Archaeological Science folyóiratban most megjelent tanulmány szerzői.
Az IFL Science beszámolója szerint Felix Riede, a dániai Aarhus Egyetem és Marlize Lombard, a dél-afrikai Johannesburgi Egyetem régész-antropológusai 25 észak-európai lelőhely 500 őskőkorszaki nyílhegyének ballisztikai tulajdonságait vizsgálva jutottak a fenti megállapításra. A most publikált eredmények átírhatják a vadászeszközök fejlődéstörténetét. A szakmai közmegegyezés eddig ugyanis az észak-németországi Stellmoor lelőhelyről előkerült, 11-12 ezer évesre datált leleteket tartotta a kis hatótávolságú lándzsadobást leváltó íjászat legkorábbi bizonyítékainak.
A kőből készített lándzsa- és nyílhegyek csúcsainak keresztmetszete alapján a sebzés „halálosságát” indexáló kutatók azt állítják, hogy a franciaországi Mandrin-barlangból előkerült 54 ezer évesre datált leletek ballisztikai tulajdonságai egyértelműen az íj használatra utalnak. A nyílhegyként azonosított leletek TCSA betűszóval jelzett sebzési mutatószáma ráadásul megegyezik azokkal az afrikai paleolit nyílhegyekével, amelyeket bizonyíthatóan méregbe mártva használtak a kőkorszaki vadászok.
A kutatók alapvetése szerint az antropológiai kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy a mérgezett nyílhegyek által ejtett sebek önmagukban szinte sosem életveszélyesek, többnyire csak a zsákmány kültakaróját sértik fel annyira, hogy a véráramba kerülő méreganyag menekülés- és mozgásképtelenné tegye a prédát.
Riede és Lombard a vizsgált leletanyagban eddig ugyan nem tudta kimutatni, hogy miféle mérgeket használhattak az őskőkorszaki íjászok, mindenesetre összeállítottak egy listát, amely a paleolitikumban is egyszerűen hozzáférhető, ismerten mérgező 58 észak-európai növényfaj szerepel.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: