Gyilkos bumerángként használhatták az emberelődök a 300 ezer éves botot
Még 1994-ben fedezték fel a németországi Schöningenben azt a 77 centiméter hosszú botot, amely a kormeghatározás alapján 300-337 ezer éves lehet. Bár a lelőhelyen nem találtak rá emberfélék maradványaira, a dátumok alapján vagy neandervölgyiek, vagy heidelbergi emberek (Homo heidelbergensis) készíthették a fegyvert.
Merthogy az emberelődök által használt első fegyverek valószínűleg fából készültek, de erre kevés tárgyi bizonyíték létezik, mivel az ősi faanyagok nagy részét ennyi idő alatt lebontották a gombák vagy baktériumok. Mivel azonban a schöningeni lelőhely az eltelt idő nagy részében víz alatt volt, a leleteket nem érték ilyen hatások.
A Readingi Egyetem munkatársai most modern képalkotó eljárásokkal, például 3D mikroszkópiával tanulmányozták a botot, amit a lelőhelyen talált többi fegyverrel ellentétben nem egy lucfenyő törzséből, hanem annak ágából alakítottak ki.
A bot mindkét végén hegyes, de az egyik vége sokkal hamarabb keskenyedik, mint a másik – ezt a szakértők szerint azért alakíthatták így, hogy a tömegközéppont ne középen legyen. A faanyag könnyűsége, az ívelt kialakítás, valamint az eltolódott tömegközéppont együtt arra utal, hogy nem lándzsaként hajíthatták el, hanem bumerángszerű dobásra használhatták.
A kutatást vezető Annemieke Milks, őskőkorszakra szakosodott régész a modern vadászó-gyűjtögető társadalmak fegyvereinek tanulmányozása után arra jutott, hogy a 300 ezer éves botot közepes méretű állatok, például szarvasok lábai felé dobhatták bumeráng módjára, hogy mozgásképtelenné tegyék őket, majd lándzsával végezhettek velük.
A fegyver ráadásul elég könnyű ahhoz, hogy akár gyerekek is használják például akkor, amikor vadászni tanulnak – ez azért is lényeges, mert előemberi maradványokat ugyan nem találtak a helyszínen, de gyerekekhez tartozó lábnyomokat igen.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: