A Mars déli sarkvidékén található pókszerű geológiai képződmények 2003-as felfedezésük óta foglalkoztatják a tudósokat.

A bolygó jegében a tavasz kezdetén keletkező vonalak akkor alakulnak ki, amikor a napfény a sötét téli hónapok alatt lerakódott szén-dioxid-rétegekre esik. A napsugárzás hatására a réteg alján található szén-dioxid-jég gázzá alakul, amely ezután felhalmozódik, és áttöri a felette lévő jégtáblákat. A kiszabaduló gáz menet közben sötét anyagot (port, homokot) hoz magával a felszínre, és akár egy méter vastag jégrétegeket is feltörhet.

A NASA kutatói mindeddig sikertelenül próbálták a Földön rekonstruálni a szomszéd bolygó efféle képződményeit, de most először ez is összejött nekik, miután a DUSTIE nevű kamrában szimulálták a Mars környezetét, beleértve az alacsony légnyomást és a rendkívül hideg hőmérsékletet.

A marsi felszínt szimuláló talajt egy folyékony nitrogénbe merített tartályba helyezték, majd szén-dioxid-gáznak tették ki, ami jéggé kondenzálódott. Amikor a jég alatt bekapcsolták a fűtést, a gáz kitört a talajból, és a Marson láthatóhoz hasonló, pókszerű repedések keletkeztek.

A Planetary Science Journalben megjelent tanulmány emellett egy váratlan eredményt is hozott. A kutatók megfigyelték, hogy a szimulált talaj szemcséi között jég képződött, ami elősegítette a talaj áttörését. Úgy látták, hogy a folyamatot a szemcsék mérete mellett az is befolyásolta, hogy a jég milyen mélyen volt beágyazódva. Mindez arra utal, hogy a marsi pókok formációjának feltételei sokkal összetettebbek, mint eddig gondolták.

A jövőben tervezett vizsgálatokban a szimulált marsi talajt szimulált napfénnyel melegítik fel, hogy megértsék, miért csak a Mars bizonyos régióiban alakulnak ki ezek a képződmények, és miért nem nő a méretük és a mennyiségük az idő múlásával.