Egykor a Földnek is lehetett olyan gyűrűje, mint a Szaturnusznak

A melbourne-i Monash Egyetem kutatói 21 olyan krátert azonosítottak szerte a Földön, amelyeket a 466 millió évvel ezelőtt, az ordovícium földtörténeti időszakában lehulló meteoritok hoztak létre. A kutatócsoport szerint ezeket a krátereket egy eddig ismeretlen gyűrűrendszerben keringő nagyobb objektumok Föld körüli pályáról való elmozdulása és a bolygóba csapódása okozhatta.

A kontinensek lemeztektonikai mozgását figyelembe véve ezek a kráterek egy időben mind az Egyenlítő környékén helyezkedhettek el, ami összhangban van a gyűrűelmélettel, mivel például a Szaturnuszéhoz hasonló gáz-, por- és törmelékgyűrűk jellemzően a bolygók egyenlítői felett alakulnak ki. Ráadásul korábban már több, egykor szintén az Egyenlítőhöz közeli mészkőlelőhelyen sikerült olyan meteoritnyomokat azonosítani, amelyek alátámasztják ezt a teóriát.

Andy Tomkins, az ausztrál egyetem bolygókutatója szerint annak az esélye, hogy ezek a kráterek akkor is egytől egyig az Egyenlítő közelében helyezkednének el, ha véletlenszerű becsapódások eredményei lennének, mindössze 1 a 25 millióhoz.

A kutatók elmélete szerint egy 12 kilométernél nagyobb átmérőjű aszteroida olyan közel haladt el a Föld mellett, hogy a bolygó gravitációs vonzása szétszaggatta, amiből törmelékgyűrű keletkezett a bolygó körül. Tomkins szerint az univerzumban nem ritka, hogy bolygók aszteroidákat vonzzanak magukhoz: úgy gondolják, hogy a Föld körülbelül 10 millió évente egyszer állít ideiglenes pályára valamilyen nagy, kilométeres átmérőjű objektumot.

Igaz, a Földhöz hasonló kisebb bolygók esetében sokkal ritkábban fordul elő, hogy egy nagyobb aszteroida azon a határon belül haladjon el, ahol a nagyobb égitest árapályereje feldarabolja a kisebbet. Ez az úgynevezett Roche-határ egy szilárd kisbolyó érkezése esetén 3000 kilométer körül lehet, egy lazább szerkezetű aszteroida viszont már 16 ezer kilométeren szétesne.

Az eredményeket a New Scientistnek kommentáló asztrogeobiológus, a Lundi Egyetemen kutató Birger Schmitz szerint az ausztrál tudósok tanulmánya magyarázatot ad több megfigyelésre, de az adatok egyelőre nem elegendők ahhoz, hogy kijelentsük, a Földnek biztosan voltak gyűrűi. Ennek bizonyításához a szóban foró kráterekből és közeli, hasonló korú lelőhelyekről származó konkrét aszteroidamaradványokat kellene keresni, és azok között egyértelmű kapcsolatot feltárni.