Mit gondolnak a profi szövegalkotók a ChatGPT utáni jövőről?

A ChatGPT 2022 késő őszi megjelenése sokak számára meglepetést okozott. Kutatókként arra voltunk kíváncsiak, hogyan hat a kreatív munkakörökben dolgozó hivatásosokra a mesterséges intelligencia által okozott képességnövekedés. Választásunk a szövegírókra, újságírókra és marketinges copywriterekre esett. Az érdekelt bennünket, hogy mennyiben érinti gondolkodásmódjukat, szakmájuk jövőjének megítélését vagy egyéni stratégiáikat a generatív MI körüli médiafelhajtás. 2023 tavaszán 15-15, szövegekkel dolgozó magyar újságíróval és marketingszöveg-íróval készítettünk félig strukturált mélyinterjúkat a generatív MI-ről, szakmájukról és a szerintük várható jövőről. A résztvevők között fele-fele arányban szerepeltek férfiak és nők (életkori szempontból is kiegyensúlyozott volt a csoport), illetve szabadúszók, valamint kisebb és nagyobb cégek alkalmazottai is bekerültek a mintába. Eredményeinket júliusban egy tudományos tanulmányban mutattuk be; a Qubit olvasóinak most a legfontosabb összefüggéseket mutatjuk be.

Kutatásunk szerint a ChatGPT-t övező médiafigyelem arra késztette interjúalanyainkat, hogy újraértékeljék szakmai szerepüket, és olyan mértékű változásra számítsanak, amire korábban nem gondoltak. A médiafelhajtás arra ösztönözte őket, hogy kipróbálják a ChatGPT-t, tapasztalataikat megvitassák másokkal, kritikusan értékeljék szerepüket, és változásokra számítsanak szakmájukon belül. Mielőtt hallottak volna a ChatGPT-ről, mind a copywriterek, mind az újságírók úgy gondolták, hogy az automatizálás főként a kékgalléros munkavállalókat érinti, a ChatGPT médiavisszhangjának hatására azonban újraértékelték ezt a meggyőződésüket.

Bár a médiavisszhangot nézve úgy tűnhet, mintha a ChatGPT a semmiből jött volna, valójában a mögötte álló nagy nyelvi modell korábbi verziói már évek óta elérhetők voltak, és jelentős képességeket mutattak. Azonban, mivel a korábbi időszakban a generatív mesterséges intelligencia nem volt slágertéma a médiában, és nem kapcsolódtak hozzá magas elvárások, emiatt sokan, köztük vizsgálatunk interjúalanyai sem tudták, hogy milyen mértékben növekedtek az MI képességei. Ez csak a médiafelhajtással került a figyelmük középpontjába, és sokként érte őket. Úgy érezték, hogy a korábbi médiareprezentáció vagy a HR területen zajló diskurzus nem készítette fel őket erre a fejleményre.

Ugyanakkor, bár átalakultak a várakozásaik, az interjúalanyok úgy látták, hogy a generatív MI nem okoz radikális, forradalmi felfordulást az újságírás és a szövegírás terén. Az interjúalanyok elutasították a média ábrázolásának hiperbolikus megfogalmazásait; túlzónak találták őket, és nem fogadták el a média forradalmi átalakulásról szóló narratívát. Ez alapvetően két dolgon alapult: egyrészt azon, hogy úgy vélték, a médiatudósítások gyakran kattintásvadász taktikákra és túlzásokra támaszkodnak, így a médiában ábrázolt szélsőségek nem megbízhatók; másrészt a generatív MI-vel kapcsolatos személyes tapasztalataikon és azok viszonylag statikus módon történő jövőbe vetítésén (vagyis, hogy nem várható a technológia gyors fejlődése). Az MI-t inkább az internet, a közösségi média vagy az okostelefónia által hozott változásokhoz hasonlították, mintsem olyan monumentális átalakuláshoz, mint amit az ipari forradalom okozott. Ennek oka, hogy az MI szerintük nem analitikus és nem kreatív, hiányzik belőle az emberi intuíció, miközben ezek alapvető fontosságúak mindkét szakmában, és mind az újságírók, mind a szövegírók a munkájuk elengedhetetlen hozzáadott értékének tekintik őket. Bár inkább kritizálták az MI-t, de elismerték, hogy lehet hozzáadott értéke a gyorsaság, a brainstormingban való segítségnyújtás és a nyelvi csiszolás terén is, illetve elfogadták, hogy az MI növelheti a hatékonyságot olyan feladatokban, mint az interjúk átiratainak készítése vagy a háttérinformációk megszerzése.

Interjúalanyaink azt is elmondták, hogy saját tapasztalataik és a médiában olvasható hírek alapján az MI nem megbízható és nem tökéletes, például a hallucinációk miatt folyamatos ellenőrzésre szorul – de nem vették figyelembe, hogy a technológia nem statikus, hanem fejlődik. Jellemző volt, hogy az MI problémáival kapcsolatos korábbi személyes tapasztalataikat általánosították, vagyis kipróbálták, és ennek alapján nem gondolták megfelelőnek az MI képességeit a szakmájukhoz kapcsolódó feladatok elvégzésére. A hallucinációkat jelentős korlátként azonosították, és úgy vélték, hogy ez a probléma tartósan fennmarad. Válaszaikban nem vették figyelembe, hogy az újabb modellek, mint például a GPT-4, jelentős teljesítményjavulást és a hallucinációk csökkenését mutatták különböző feladatok során a ChatGPT 3.5-höz képest, ami arra utal, hogy előrejelzéseik ezekről a korlátokról talán túlzottan pesszimisták voltak. Ráadásul egyes újabb vagy fizetős generatív MI-modellektől lehet internetes linkeket is kérni, ahol le tudjuk ellenőrizni az állítások valóságtartalmát.

A kérdezettek aggodalmukat fejezték ki az olyan, az MI-hez köthető esetleges visszaélésekkel kapcsolatban is, mint a dezinformáció terjesztése. Az újságírók jobban aggódtak amiatt, hogy az MI-t rosszindulatú célokra is lehet használni. Kérdés szerintük, hogy az MI-vel készülő tudósítások mennyire tudják elkerülni a dezinformáció csapdáját, és mennyire tudnak kellő mélységben tájékoztatni. Ezek kivédése egyenesen pluszmunkát jelenthet, nemhogy segítene nekik vagy helyettesíthetné őket, az MI elterjedésének tehát egyértelműen káros hatása is lehet. A szövegírók – akik az újságírókhoz képest már aktívabban használják az MI-t a munkájukban –, ezzel szemben nyitottabbak voltak az MI beépítésére a munkafolyamataikba. Olyan eszközként tekintettek rá, mint ami a kreativitás és a tartalomgyártás hatékonyságának növelését szolgálja. Ez szerintük megnyitja az utat a „kézműves” szövegírás felé, ahol kevés az unalmas, ismétlődő feladat. A szakma néhány képviselője ugyanakkor úgy vélte, hogy hosszú távon akár teljesen eltűnhet a munkaköre, míg a megkérdezett újságírók ezt kivétel nélkül lehetetlennek tartották.

A résztvevők úgy gondolták, hogy számukra az MI felszabadító, mások számára viszont leértékelő tényező lehet. Látták ugyan a veszélyeket, de azt gondolták, hogy ez rájuk nem vonatkozik. Saját magukat úgy látták, mint akik gyorsan tudnak alkalmazkodni és tanulni, amit korábbi, hasonló technológiai változásoknál (mint az említett internet vagy közösségi média megjelenése) már többször is megtettek, ezért ezúttal is ezt tervezték, bár ennek a szándéknak némileg ellentmondott, hogy az interjúk idején a többség semmilyen kapcsolódó tréningen nem vett részt.

A felmérés résztvevői a saját maguk által megfogalmazott kritikák ellenére is úgy gondolták, hogy a generatív MI veszélyt jelenthet a pályakezdő munkatársakra nézve, mert az általuk jellemzően végzett egyszerűbb feladatokat az MI is képes lesz elvégezni. Ugyanakkor azt is felismerték, hogy ez hosszú távon komoly problémákat okozhat, mivel ha nem jönnek fiatalok, nem lesz utánpótlás a szakmájukban, és ezért idővel senior kollégák sem lesznek, mert nem lesz kinek azzá válnia.

A résztvevőkre erős kognitív disszonancia volt jellemző, aminek csökkentésére több módon is törekedtek. Ennek egyik megnyilvánulása volt annak megfogalmazása, hogy bár másokat negatívan érinthet az MI jelentette kihívás, de őket nem fogja. Ez a felfogás optimizmustorzításra (optimism bias) utalhat, aminek során az érintett túlbecsüli a vele bekövetkező pozitív események valószínűségét, és alábecsüli a negatív események megtapasztalásának valószínűségét.

Az interjúalanyok azonban magabiztosságuk ellenére sem tudták elképzelni a hosszú távú jövőt, vagyis azt, hogy milyen lesz a szakmájuk 2040-ben. Ennek feltehetően az lehetett az oka, hogy a szakmai kánonnal egyetemben eredetileg arra számítottak, a kreatív területek még sokáig védve lesznek az MI jelentette kihívásoktól. Ha ez viszont ennyire gyökeresen és gyorsan meg tudott változni az MI váratlan fejlődésének következtében, akkor egyáltalán nem lenne felelős gondolkodás 2040-ről beszélni, hiszen a ChatGPT megjelenése előtt még a bárki számára elérhető generatív MI-t sem volt képes szinte senki előre látni. Akkor viszont mennyi és milyen mértékű változás várható még a következő 15 évben, amiről most fogalmunk sincs?

Tanulmányunk nem reprezentatív, de a válaszok következetessége arra utal, hogy az eredmények relevanciája túlmutathat a konkrét interjúkon. A munkahelyek jövője összetett kérdés, és nem zéró összegű játék az emberek és a gépek között. A mesterséges intelligencia sok esetben várhatóan együttműködik majd a szakemberekkel, míg más esetekben helyettesítheti őket, például olyan helyzetekben, ahol nem alkalmaznak szakembereket, mert a megbízók inkább mesterséges intelligenciát használnak a tartalom létrehozására. Különböző mechanizmusok léphetnek működésbe, például a bizonyos feladatok iránti kereslet növekedhet, ha az MI-eszközökkel való együttműködés olcsóbbá és hatékonyabbá teszi ezek elvégzését. Ha azonban az újságírói és szövegírói feladatok iránti kereslet nem növekszik, és az MI hatékonyabbá teszi ezeket a feladatokat, ezek a munkakörök veszélybe kerülhetnek. Egy közelmúltbeli kutatás például jelentős csökkenést figyelt meg a szövegalapú szabadúszó munkák tranzakciós volumenében egy vezető digitális munkaerő-piaci platformon, amit a ChatGPT egyszerűbb kreatív feladatok elvégzésére való képességének tulajdonítottak. A technológiai változások közepette azok a copywriterek és újságírók, akik hatékonyan építik be a mesterséges intelligenciát a munkafolyamataikba, versenyelőnyre tehetnek szert. Azt ugyanakkor, hogy beépítik-e az MI-t a munkájukba, befolyásolhatják saját szubjektív nézeteik is, valamint az, hogy miként értelmezik az MI helyét szakmai jövőjükben. Ezért is fontosak azok a kutatások, amelyek az egyes szakmákban dolgozók tapasztalatait, érzéseit, jövőképeit és az azokkal kapcsolatos stratégiákat dolgozzák fel.

A szerzők szociológusok, Vicsek Lilla és Pintér Róbert a Budapesti Corvinus Egyetem kutatói, Bauer Zsófia, az egyetem korábbi doktorandusza. Kutatásukat „Az MI-várakozások szociológiája: víziók a mesterséges intelligencia társadalmi és munkaerőpiaci szerepéről” OTKA-projekt keretében végezték.