A lándzsa sokkal több egy hegyes botnál, nem is véletlen, hogy a történelem során a fegyver népszerűsége töretlen volt, és nem csak azért, mert egyszerűbb elkészíteni, mint például egy kardot (az internet erre fogékony bugyraiban visszatérő vita, hogy vajon melyik az „erősebb” fegyver, a lándzsa vagy a kard, a mérleg nyelve pedig általában az előbbi felé billen). A korai, leginkább bronzkori lándzsatechnikáról viszont keveset tudni, egy friss kutatásban pedig a korabeli leletek alapján, harcművészekkel és régészekkel közösen próbálták megfejteni, hogy hogyan használhatták ezeket a fegyvereket.

Mivel Európában a hadviselést a bronzkorban intézményesítették, a kutatás eredményeit összefoglaló tanulmány szerzői szerint nem csak hadtörténeti kérdésről van szó, hanem gazdaságiról és világnézetiről is – a bronzkor megértéséhez nem lehet figyelmen kívül hagyni a fegyvereket, azok használatát és felhasználóit. A titok megfejtéséhez a tanulmány vezető szerzője, Valerio Gentile, a Göttingeni Egyetem kutatója és társai az experimentális régészet eszközéhez folyamodtak. Ez korábban már többször is bevált, egy görög kutatásban például tengerészgyalogosok segítségével vizsgálták, hogy lehetett-e harcolni mükénéi páncélban.

A kutatók először is megvizsgálták a korabeli leletek jellemző sérüléseit, és képzett harcművészek segítségével modellezték is az összecsapásokat, majd megvizsgálták, hogy milyen sérülések keletkeztek a fegyvereken, valamint azt is, hogy az idők során hogyan változtak ezeknek a sérüléseknek a típusai.

A kutatáshoz először is elkészítették a korabeli fegyverek replikáit, aztán megvizsgálták, hogy hogyan alkalmazhatóak realisztikus harci helyzetekben: fából készült pajzs, egy másik lándzsa vagy egy fémkard ellen. Az emberi test modellezéséhez a szokásoktól eltérően nem disznót, hanem egy európai őzet használtak, így vizsgálták, hogy milyen sérüléseket lehet okozni a lándzsával, illetve ez milyen nyomokat hagy a fegyver hegyén. A replikák elkészítéséhez mintául szolgáló lándzsahegyeket holland leletek közül válogatták.

Stimmelnek a sérülések

A szimulációk után megvizsgálták a nyomokat, és arra jutottak, hogy a fegyvereken látható sérülések megfeleltethetőek a régészeti leleteken láthatóaknak, így jó eséllyel egy leletről azt is meg lehet állapítani, hogy használták-e harcban, és ha igen, milyen technikával vagy milyen fegyver ellen vetették be. Az őz is tartogatott titkokat: a lándzsa összezúzta az állat lábcsontját, így könnyen lehet, hogy több olyan sérülés, amit az előkerült csontvázakon zúzófegyvernek tudtak be, valójában lándzsától származott.

A mostani kutatás már pontosabb képet adott a bronzkori fegyverek használatáról, de még izgalmasabb lehetőségek előtt nyitja meg az utat: Gentile szerint a következő lépésben arra kellene rájönni, hogy az előkerült lándzsákat egy az egy elleni küzdelemben, vagy nagyobb csatákban használták, ebből pedig a bronzkori konfliktusok jellegére és intenzitására is lehetne következtetni – végső soron pedig arra is, hogy a korai közösségek milyen kapcsolatban álltak egymással.