Hetek óta szerettem volna megpillantani a C/2023 A3 (Tsuchinshan–ATLAS) üstököst, csak volt egy bökkenő. Sokáig kizárólag napfelkelte előtt volt látható, és sosem alakult úgy a programom, hogy beleférjen a hajnali amatőr csillagászkodás, meg kényelmesebbnek is tűnt halogatni a dolgot. Aztán az égitest szeptember végén megközelítette a Napot, egyre fényesedett, és pályája miatt hétvége óta már a kora esti égbolton is megfigyelhetővé vált.

Kedden napnyugtakor kedvező volt az időjárás, tehát úgy tűnt, minden adott ahhoz, hogy végre elcsíphessem a C/2023 A3-at. Így felmentem a Hármashatár-hegyre, és a kilátópontig tartó úton végig abban reménykedtem, hogy nem takarja el egy kósza felhő a Napot 80 000 évente megkerülő üstököst. Az alapján, hogy a felső parkoló szokatlanul tele volt autókkal, ezzel mások is így voltak.

Az északi kilátóponthoz már bőven szürkületben érkeztem meg, este háromnegyed 7 körül, de annyira azért még nem volt sötét, hogy rögtön ki tudjam szúrni a halvány ecsetvonásra emlékeztető objektumot. Aztán hirtelen a fényképezőgép kijelzőjén keresztül megláttam a Földtől jelenleg 75,5 millió kilométerre tartózkodó üstököst, ami még magasabban járt a látóhatárhoz képest, mint vártam. A képen kirajzolódott a fényes kómája (a mag körüli gázfelhő) és hosszú porcsóvája. Tudtam, hogy nincs sok időm, és az égitest fél-9-kor eltűnik a horizont alatt, aminek közelében dombok és felhők takarták volna el – és egyébként se voltam az egyre csökkenő hőmérséklethez öltözve.

Így gyorsan készítettem róla néhány tucat képet, köztük olyan képsorozatokat, amelyeket az asztrofotózásban stackelésnek nevezett illesztési eljárással kombinálni lehet, hogy a halvány objektumok – ebben az esetben a C/2023 A3 – jobban látszódjanak. Az még a hegyen feltűnt, hogy a felvételek határozottan jobban sikerültek, mint amiket a szintén szabad szemmel látható C/2020 F3 (NEOWISE) üstökösről csináltam még 2020-ban. A fenti kép 10 darab, 5 másodperces záridővel készült felvételt kombinál, szoftveres zajszűrés nélkül.

Az üstökös, amelyről egy modernebb okostelefonnal is használható felvételeket lehet készíteni, a következő napokban még megpillantható lesz naplemente után az esti égbolton, de október 9-én tetőző fényessége egyre csökken, ahogy távolodik a Naptól és a Földtől. A C/2023 A3-at a Kínában található Bíbor-hegyi Obszervatóriumból fedezték fel 2023 januárjában, amit egy hónappal később megerősített az ATLAS robotikus égboltfelmérés dél-afrikai műszere.

Az üstökösök jégből, kőzettörmelékből és porból álló jeges objektumok, amelyekből a Nap megközelítése során por és gáz távozik. Az égitestek általában a Naprendszer külső régióiból, a Kuiper-övből vagy a jóval távolabbi Oort-felhőből származnak, de 2019-ben rátaláltak az első olyan üstökösre, a 2I/Borisov-ra, amely a csillagközi térből – vagyis egy másik bolygórendszerből – érkezett hozzánk.