A speed természetes változatát már 15 ezer évvel ezelőtt használták a Közel-Keleten
A modern nyugati gyógyászatban előszeretettel használják a csikófarkfélék (Ephedraceae) rendszertani családjához sorolt Ephedra növénynemzettség fajainak pszichoaktív alkaloidját. Az érösszehúzó, vérnyomásnövelő, étvágycsökkentő, koncentráció növelő hatású efedrin az asztma vagy a narkolepszia ismert terápiás szere – a koffein, a kokain, illetve a szintetikus efedrin-származék amfetamin mellett pedig a leghatásosabb stimulánsok egyike.
Úgy tűnik, hogy a tradicionális kínai és indiai orvoslásban évezredek óta alkalmazott, C10H15NO kémiai képletű alkaloid sokféle hatásaival már a korai emberiség is tisztában volt. A Scientific Reports folyóiratban publikált, és az IFL Science által ismertetett legújabb kutatási eredmények szerint a 15 ezer évvel ezelőtti Közel-Keleten a csikófark volt az egyik farmakológiai aduász.
A mai Marokkó területén található Taforalt, illetve Grotte des Pigeons (Galambok barlangja) néven gazdag őskőkorszaki temetkezési helyként számon tartott lelőhelyről előkerült növényi maradványok ugyanis szinte bizonyosan nem véletlenül kerültek a sírokba.
A most publikált archeobotanikai eredményeket egy 19-20 éves korában elhunyt férfi maradványaival együtt, szó szerint a csontok között talált elszenesedett magok műszeres vizsgálata és genomikai elemzése tette lehetővé.
A csikófark az őskőkori gyógyászat egyik alapvető medicinája lehetett – állítják a tanulmány szerzői. A korábbi kutatásokban azonosított fogászati, illetve sebészeti beavatkozások alapján egyértelműsíthető, hogy a paleolitikumban a műtéti vérveszteséget az efedrinnek köszönhetően tudták csak csökkenteni a korabeli szanitécek, jelentősen javítva a túlélés és a teljes felépülés esélyeit. Pszichoaktív alkaloidja okán a növény a szakrális szertartások, étvágycsökkentő, éberségfokozó hatása miatt pedig a vadászatok, fegyveres konfliktusok farmakológiai segédeszköze lehetett az őskőkori Közel-Keleten.
Csikófark-pollent korábban az 50 ezer évesre datált Neandervölgyi-maradványok feltárásakor is találtak már, ahogy az is ismert, hogy a növényt az ókortól kezdve gyógyászati céllal termesztették, és máig alapmedicinája a sivatagi nomád tuaregek házipatikájának.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: