Negyed évszázad után megfejtették, mi lehet ez a titokzatos mélytengeri állat
Közel negyed évszázadba telt, hogy tengerbiológusok megfejtsék, mi lehet az a különös mélytengeri állat, amire robot-tengeralattjárókkal bukkantak rá Kalifornia partjai közelében 2000 februárjában. A New York Times keddi cikke szerint a Monterey Kanyonban, majdnem 3 kilométeres mélységben megpillantott, átlátszó élőlény a csupaszkopoltyús csigák (vagy más néven tengeri házatlan csigák) egy eddig ismeretlen csoportjához tartozik.
„Akkor fogalmunk sem volt róla, hogy mi lehet” – mesélte a lapnak Bruce Robison tengerbiológus a biolumineszcens (fényt kibocsátó) állatról, amely zselészerű testének egyik végén egy kapucniszerű struktúrát visel, a másikon pedig ujjszerű kitüremkedéseket. Robison és a Monterey Bay Aquarium Kutatóintézetben (MBARI) dolgozó kollégái ezután arra vállalkoztak, hogy megoldják a titokzatos élőlény rejtélyét.
A felfedezés óta eltelt években a kutatók 157 hasonló állatot vizsgáltak meg fénytől elzárt környezetükben, valamint a laboratóriumban. A kutatóintézet közleménye szerint az óceán batipelágikus zónájában élő állatok alig hasonlítanak legközelebbi rokonaikra, és tőlük teljesen eltérő módon viselkednek. Az állatokat a többi csupaszkopoltyús csigától (Nudibranchia) leginkább az különbözteti meg, hogy úsznak. A csoport eddig ismert tagjai ugyanis szinte kivétel nélkül fenéklakók, vagyis korallzátonyokon, mélytengeri aljzaton, vagy sziklás árapály medencéken kúsznak.
A Bathydevius caudactylus-nak elnevezett faj példányai ezzel szemben minden gond nélkül lebegnek az óceánban, és a róluk készült videók tanulsága szerint a teljes testük fel-le mozgatásával kecsesen úszkálnak sötét élőhelyükön. Az állatok képesek gyorsabb mozgásra is, ha veszélyben érzik magukat, ekkor a kapucniszerű testrészükből vizet lövelnek ki. Ez az erősen képlékeny struktúra valójában az állat szájaként szolgál, amellyel garnélákat és más apró rákokat kapnak el, hasonlóan ahhoz, ahogy a Vénusz légycsapója növény rovarokat fog meg.
Bár a B. caudactylus faj példányait a Monterey Kanyonban látták először, a kutatóintézet szerint Kalifornia déli részétől egészen Oregon állam partjaiig előfordulnak. A kutatók azt állítják, hogy a genetikai vizsgálataik alapján a faj annyira elkülönül a többi csupaszkopoltyús csigától, hogy a csoporton belül őket egy új családba kell besorolni.
Robison szerint a kollégáival egy újabb darabkát tettek hozzá az óceán titokzatos batipelágikus zónája által jelentett puzzle-höz, ami hozzásegíthet a Föld legnagyobb élőhelyének megértéséhez, és ahhoz, hogy megismerjük a lakóinak történetét is.
