Mire ment Pécs és Veszprém azzal, hogy egy-egy évig Európa Kulturális Fővárosa volt?
Két olyan magyarországi város van, amely egy-egy évre elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) címet: Pécs 2010-ben, Veszprém 2023-ban. A megvalósításba mindkét város más koncepcióval vágott bele. Pécsen az volt a tét, hogy sikerül-e átrajzolni és modernizálni a város kulturális intézményeit, létrejöhetnek-e a fővároson kívül is hosszú távon fenntartható, nagyobb kulturális intézmények. Veszprémben pedig inkább az, hogy összekapcsolható-e a város kultúrája és turizmusa a tágabb régió, a Balaton-felvidéktől Várpalotáig tartó térség kultúrájával és idegenforgalmával, no meg fejlesztéseivel.
A pécsi EKF projekt hányatott sorsát cikkek sora és egy oknyomozó riportkötet is feldolgozza. A veszprémi történet frissebb, még elbeszéletlen, de úgy tűnik, simábban menedzselt folyamat volt, mint az első hazai EKF-év. A Mecsek alján nagyot álmodtak, és három komoly, nagy intézmény is létesült; Veszprémben sokan gondolták, hogy a kicsinosított várost leszámítva kevés marad meg majd az EKF-évből.
Na de mit hoz valójában egy ilyen év az adott városnak? Mi marad utána? Mit kezdünk eközben az épített örökség kevésbé kellemes részével, a posztindusztriális infrastruktúrával? Vannak-e külföldről jó példák, vagy kevésbé jók, de tanulságosak?
Három vendégünk:
Benkő Melinda urbanista, építész, a Budapesti Műszaki Egyetem Urbanisztika Tanszékének habilitált docense, Stemler Miklós, szerkesztő, műfordító Pécsről, aki újságíróként alaposan végigkövette az EKF projekt eseménytörténetét, valamint Szemerey Samu, építész, városépítész, a Kortárs Építészeti Központ egyik alapítója és szakmai vezetője, a DANU mérnöki és tervező iroda építészeti és urbanisztikai igazgatója.
Hallgasd alább:
Hallgasd podcastjainkat Qubit+ tagsággal
Ha már van előfizetésed, lépj be vele. Ha még nincs, válassz csomagjaink közül!