Az amerikai Montanában megtalálták a medvék ellenszerét: a drónokat
A korábbi vadkamerás észlelések mellett az utóbbi évek megszaporodott lakossági bejelentései azt jelzik, hogy immár Magyarországot is elérte az európai hegyvidékeken egyre általánosabbá váló kollektív medvefélsz, annak ellenére, hogy mindeddig még nem került sor dokumentált ember–állat interakcióra az ország 93 ezer négyzetkilométerén.
Nem úgy, mint az Egyesült Államokban, ahol a barnamedvék (Ursus arctos) és az észak-amerikai alfaj grizzlyk (Ursus arctos horribilis) egyes populációi az előhelyeik hivatalosan kijelölt határain kívül, a nemzeti parkok, rezervátumok szomszédságában művelt mezőgazdasági területekre is elkezdték kiterjeszteni felségterületeiket. Az élelmiszer- és takarmánynövények ugyanis a természetesnél jóval egyszerűbben elérhető táplálékforrást jelentenek az évtizedes védelem hatására az agrártájakat egyre bátrabban bebarangoló, a szántóföldek és ültetvények közelében mostanra időszakosan meg is telepedő medvéknek.
Az ember–állat találkozások kockázatát jelentősen növelő jelenség problémáját a hivatásos vad- és természetvédők a szakterminológiában a magyarra zavarásnak fordítható angol hazing, illetve harrasment címszó alatt tárgyalt módon próbálják megoldani – szerencsésebb esetben kiváltva az állománygyérítés kevésbé civilizált, többnyire a vadászati tilalom feloldását is jelentő drasztikusabb kényszerintézkedéseket. A medvékkel szemben eddig a felkutatásukra és hajtásukra trenírozott kutyák bizonyultak a legalkalmasabbnak.
A Frontiers in Conservation Science szakfolyóiratban most megjelent esettanulmányában Wesley Sarmento, Montana állam természetvédelmi hivatalának munkatársa arról számol be, hogy a korábban legfeljebb megfigyelésre, állománybecslésre bevetett drónokkal statisztikailag jóval tartósabban távol tarthatók a vadállatok az emberi ökoszisztémáktól.
Sarmento állítása szerint „a pilóta nélküli légi jármű pontosan az a varázseszköz”, amellyel meg lehet oldani az ilyen nem kívánt szituációkat. A közel 200 eset körülményeit és eredményességét összevető tanulmány kimutatta, hogy a kutyás- dzsipes üldözésnél a természetes és mesterséges felszíni akadályokra fittyet hányó drónos zavarás 127 százalékkal hatékonyabb, ráadásul jobb eszköznek bizonyul az etológiában averzív kondicionálásnak nevezett, tartós elrettentést eredményező viselkedés kialakításában is.
Kapcsolódó cikk a Qubiten: