Még soha nem járt nő a Holdon, de jövőre legalább elmondhatjuk, hogy majdnem járt
A kollektív intellektuális emberi teljesítőképesség egyik csúcsa egyértelműen az űrkutatás. De vajon hol vannak a nők, amikor az emberiség csúcsteljesítményei kerülnek szóba? Miért nem jelenik meg látványosabban az a hozzáadott érték, amivel hozzájárulnak az űrkutatás sikeréhez, és hol tartunk a látványos eredmények terén?
Annyi biztos, hogy az utóbbi években egyre több nő jelenik meg ezen a területen, sőt az űrutazásokban is egyre többen vesznek részt, de az arányuk még mindig sokkal alacsonyabb a férfiakénál – körülbelül 11 százalék, annak ellenére, hogy Randy Lovelace, az űrgyógyászat egyik úttörője már az 1960-as években leszögezte, hogy a nők fizikailag nagyon is alkalmasak az űrutazásra, hiszen a kisebb űrjárművekben is elférnek, mivel jellemzően alacsonyabbak és könnyebbek a férfiaknál.
Nemsokára megkerüli a Holdat az első nő
A 46 éves Christina Koch, az amerikai űrügynökség (NASA) asztronautája először 2019-ben járt az űrben, és 328 napot töltött a Nemzetközi Űrállomás, az ISS fedélzetén. Ez volt a leghosszabb időtartam, amit egy nő valaha egyetlen küldetés során az űrállomás fedélzetén töltött. Az amerikai űrhajósok között szintén nő, Peggy Whitson tartja az űrben eltöltött idő rekordját: űrutazásai alatt összesen 675 napot töltött a Földön kívül, a világrekordot viszont egy orosz űrhajós, Oleg Kononyenko állította be tavaly, 878 napnyi űrutazással.
Most úgy tűnik, hogy Koch lehet az első nő, aki a NASA Artemisz II missziójának keretében három másik asztronautával együtt 2026-ban 10 nap alatt megkerüli a Holdat, és megtekintheti az égitest titokzatos túlsó oldalát. Ez viszont valószínűleg azt is jelenti, hogy nem ő lesz az a nő, aki a későbbiekben először lép a Holdra: a NASA 2021-ben egészségügyi okokból 600 millisievertben limitálta azt a sugárdózist, ami egy asztronautát érhet a világűrben, és Koch egy további űrutazással már túllépné ezt a határt. Ami a nők további jelentős űrutazásait illeti, 2019-ben Jim Bridenstine, a NASA akkori vezetője úgy vélte, egy nő lehet az első ember a Marson, és az Artemis-program 18 fős legénységében, amelynek célja, hogy 2027-ig eljuttassák „az első nőt és a következő férfit a Holdra”, már fele-fele arányban vannak jelen mindkét nem képviselői.
Néha hiány van kisméretű szkafanderből
A tudományos, technológiai és mérnöki területeken (STEM), ahová az űrkutatás is tartozik, az ENSZ 2021-es adatai szerint a nők még mindig alulreprezentáltak, arányuk átlagosan 28,8 százalék körül mozog. Az Egyesült Államokban 2023-ban a munkaerőpiacon meglévő, nemek közötti viszonylagosan azonos reprezentáció (47 százalék nő) mellett a STEM területeken továbbra is alacsony az arány: a körülbelül 12 millió állás mindössze 7 százalékát töltik be nők. Az Eurostat szerint az egész EU-ban összesen 7,7 millió női kutató és mérnök dolgozott 2023-ban, 381 200-zal többen, mint egy évvel korábban. Az egyes európai országokban nagyon eltérő volt a női tudósok, kutatók és mérnökök aránya, de az tény, hogy Magyarországon volt a legalacsonyabb (30,7%).
Ha a szűken vett űripart nézzük, az ENSZ adatai szerint ott az elmúlt 30 évben 20 százalék körül mozgott a nők aránya, míg az űrutazásokban részt vevő nők aránya 11 százalékot tett ki. Ahogy az alábbi ábra mutatja, az arányok a NASA-n belül az utóbbi években kezdtek el drasztikusan megváltozni.
2013-ra sikerült elérni, hogy a NASA-nál induló űrhajósképző programban, ahová csak a legkiválóbbak kerülhetnek be, egyenlő arányban képviseltessék magukat nők és férfiak. De hogy mennyire nem volt felkészülve az űrhivatal a nőkre, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy 2019-ben, amikor úgy volt, hogy Koch és a szintén amerikai Anne McClain megteszi a világtörténelem első páros női űrsétáját, nem találtak a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén elég kis méretű űrruhát. Mivel csak L-es és XL-es szkafandereket csomagoltak az útra, McClain helyett egy erősebb testalkatú férfi asztronauta, Nick Hague volt Koch partnere.
Úttörő nők: Tyereskovától Kochig
Valentyina Tyereskovát, az első nőt, aki megjárta a világűrt, több mint 400 jelentkező közül választották ki. A most 88 éves űrhajós mindössze 26 éves volt, amikor 1963. június 16-án útnak indult a Vosztok 6 misszió keretében. A 48 órás útról a BBC-nek azt mondta: „boldoggá tett a nők miatt. Bebizonyította, hogy egyenlőek lehetnek a férfiakkal, nem csupán a Földön, hanem az űrben is.”
Tyereskova utazása után majdnem húsz évet kellett várni a következő női űrhajósra. Szvetlana Szavickaja 1982-ben hagyta el a Földet a Szojuz T-7 fedélzetén, majd két évvel később ő lett az első nő, aki űrsétát tett. Egy évvel később az amerikaiak is felzárkóztak: Sally Ride 1983-ban hódította meg első amerikai nőként az űrt a NASA STS-7 missziója keretében a Challenger űrrepülőgép fedélzetén, ahol a kereskedelmi műholdak telepítéséhez használt robotkart működtette. Egy évvel később, ismét a Challengerrel az STS-41G misszióban teljesített űrküldetést, ami után visszavonult, és annak szentelte idejét, hogy felkeltse a lányok és nők érdeklődését a STEM iránt.
2006-ban került sor az első iráni nő és nem mellesleg az első űrturistanő, Anousheh Ansari űrutazására; 2023-ban az első szaúdi nő, Radzsana Barnavi rákkutató is megjárta az űrt, tavaly pedig az amerikai Sarah Gillis lett az első nő, aki turistaként sétát tett az űrben. 2024. november 22-én a szintén amerikai, Space Gal-ként is ismert Emily Calandrelli lett a századik nő, aki az űrben járt. Calandrelli az MIT-n végzett űrmérnökként, és arra tette fel a karrierjét, hogy tudománykommunikátorként közelebb hozza az űrt és a tudományt az utca emberéhez.
Azzal, hogy már a századik nő jutott el az űrbe, fontos mérföldkőhöz értünk: évről évre egyre több nő lehet részese az emberiség csúcsteljesítményeinek, és inspirálhatja a következő generációt.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
