Bár a 2022-ben Nobel-díjjal jutalmazott archeogenetikai kutatások alapján nem kétséges, hogy a Homo sapiens és a Homo neanderthalensis keveredett egymással, az együttélés mikéntjét mindeddig nem sikerült vázlatosan sem rekonstruálni. Ezt a hiányt pótolja a Science Advances folyóiratban most megjelent tanulmány – írja az IFL Science.

A Lisszaboni Egyetem archeológiai központjának kutatócsoportja a portugáliai Lapedo völgy Lagar Velho barlangjában még 1998-ban feltárt, a szakirodalomban az antropológia jegyei alapján a neandervölgyi és a modern ember hibridjeként lapedói gyerek néven számon tartott csontmaradványokat és azokkal együtt feltárt leletegyüttest az ultraprecíz vegyület-specifikus radiokarbonos kormeghatározási technológiával (CSRA) vizsgálta újra.

Kiderült, hogy a lapedói gyereket tízezer évvel a neandervölgyiek eltűnését követően, a 28 ezer 500 és 27 ezer 800 évvel ezelőtti időszakban temették el. A csontváz környezetéből gyűjtött leletek vizsgálata azonban ennél is meglepőbb következtetésekre vezette a kutatókat. A gímszarvas-, vadnyúl és faszén-maradványok datálása alapján azt állítják, hogy a lapedói gyerek temetési szertartása után bő 2000 évig szakrális tabu védte a korábban temetkező helyként funkcionáló barlangot az utókor bolygatásától.

A genetikai bizonyítékok arra utalnak, hogy a keveredésnagyjából 49 ezer évvel ezelőtt kezdődött, aminek aztán a neandervölgyiek kihalásával lett vége. A tanulmány szerzői szerint a lapedói gyerek mostani datálása azt mutatja, hogy a közvetlen géncsere még jóval később is zajlott, bár nem zárható ki, hogy a hibridizációt mutató antropológiai jegyek a genomikai készletben megőrzött neandervölgyi gének atavisztikus együttálásának köszönhetők.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: