Mégsem a környezeti hatások miatt térhettek át a földművelésre a vadászó-gyújtögető őseink

Egy nemzetközi kutatócsoport friss tanulmánya megkérdőjelezi azokat a régóta fennálló hiedelmeket, amelyek a vadászatról és gyújtögetésről a földművelésre való áttérést övezik. A többek között a Max Planck Intézet és a Cambridge-i Egyetem kutatóiból álló csoport szerint nem a környezeti változások, hanem az emberi kapcsolatok játszották a kulcsszerepet ebben a kb. 12 ezer évvel ezelőtti történelmi fordulatban.

A korai földmúvesek és a vadászó-gyújtögetők kapcsolatának vizsgálatára egy olyan matematikai modellt használtak fel, amit eredetileg a ragadozó-zsákmány kölcsönhatásokra terveztek, és kiderült, hogy a migráció, a versengés és a kulturális csere központi szerepet játszott a mezőgazdaság elterjedésében.

A rangos PNAS folyóiratban megjelent tanulmány szerint a népességnövekedés és a halálozási arányok a két csoport közötti kölcsönhatásoknak köszönhetően jelentősen befolyásolták a korai földművelő társadalmak fejlődését. Az emberek ahelyett, hogy passzív módon alkalmazkodtak volna az éghajlati változásokhoz vagy a termékeny vidékekhez, aktívan alakították környezetüket és társadalmi struktúrájukat, hogy elősegítsék a mezőgazdaság elterjedését.

A kutatók a modelljüket a szénizotópos kormeghatározás alapján kapott népességi adatokon vizsgálták, és olyan mintázatokat fedeztek fel, amelyek azt mutatják, hogy a földművelés szárazföldön és tengeren keresztül egyaránt terjedt, és fokozatosan átformálta a közösségeket. Ez megkérdőjelezi azokat a korábbi feltételezéseket, amelyek szerint a földművelés kizárólag külső tényezők, például a melegedő éghajlat vagy a megnövekedett csapadékmennyiség hatására alakult ki.