„A rémfarkasok különösen fontosak számomra. Miért? Átkozott legyek, ha tudom. Gyerekként még kutyám sem lehetett, nemhogy farkasom, de amikor néhány évtizeddel ezelőtt meglátogattam a los angelesi kátránygödröket, és láttam a kiállított koponyákat, valami megmozdult bennem. A legtöbb olvasóm már ismeri a történetet: épp egy sci-fin dolgoztam 1991 nyarán, amikor beugrott egy jelenet, az, ami később a Trónok harcának első fejezetében kapott helyet. Az, amikor megtalálták a rémfarkaskölyköket a nyári hóban. Fogalmam sincs, honnan jött ez az egész, azt sem tudom, hogy miért ragadott meg ilyen erősen, mindenesetre félreraktam a könyvet, amin dolgoztam, és nekifogtam A tűz és jég dalának. A rémfarkasok hatalmas szerepet játszottak ebben, nélkülük talán Westeros sem létezne” – írta George R. R. Martin a blogján, ahol a rémfarkasokkal (valójában óriásfarkasokkal) való találkozásáról számolt be.

Az író februárban, még premier előtt találkozhatott a génmódosított szürke farkasokkal, amelyekről a dallasi biotech-cég, a Colossal Biosciences azt állítja, hogy a tízezer évvel ezelőtt kihalt faj, az óriásfarkasok (Aenocyon dirus) képviselői. Az óriásfarkast ugyanis nem Martin találta ki: a ragadozók nagyon is léteztek, egészen odáig, míg a fő zsákmányául szolgáló óriáslajhárok (Megalonyx jeffersoni) és lovak ki nem haltak az utolsó jégkorszak idején.

A Colossal az elmúlt években egyre vadabb ötletekkel rukkolt elő: azt ígérték, hogy visszahozzák az élő fajok közé a gyapjas mamutot, a tizenhetedik század végén kihalt dodót és a tasmán tigrist, de csak a génszerkesztett gyapjas egerek létrehozásáig jutottak, míg tegnap le nem dobták az atomot az óriásfarkasokról szóló bejelentésükkel.

Módosított szürke farkas

A farkas feltámasztásához a kutatók két ősi mintából, egy ohióban talált 13 ezer éves fogból és egy idahói fülcsontból nyerték ki a DNS-t, majd ezeket összevetették a szürke farkas (Canis lupus) genomjával. Ezek után 14 génben 20 olyan különbséget azonosítottak, amelyek az óriásfarkas megjelenéséért és viselkedéséért lehettek felelősek. A szerkesztett sejtmagokat végül szürkefarkas-petesejtekbe helyeztek, az embriókat pedig két keverék kutya méhébe ültették. 65 napnyi vemhesség után végül megszületett az első két óriásfarkas, Romulus és Remus, januárban pedig Khaleesi. Martin Romulusszal és Remusszal találkozhatott, a regényhőséről elnevezett farkassal még nem.

Maga a bejelentés ugyan szenzációs volt, de nem győzött meg mindenkit: Anders Bergström, a Kelet-angliai Egyetem genetikusa szerint a génmódosított szürke farkasokat nem lehet óriásfarkasnak nevezni, így az sem igaz, hogy a fajt visszahozták a kihalásból, húsz változtatás a genomban ugyanis nagyon kevés ahhoz, hogy egy másik fajt kapjunk. A paleontológusok a változtatások hitelességét is kétségbe vonják, egy tízezer évvel ezelőtt kihalt faj viselkedéséről és kinézetéről ugyanis ma már nem sokat lehet tudni – a fehér bunda éppenséggel pont nem lett volna hasznára a valódi óriásfarkasoknak, hiszen nem havas környezetben éltek. Angela Perri zooarcheológus szerint valószínűbb, hogy az állatok vöröses színűek lehettek.

George R. R. Martin egy korábbi blogbejegyzésében arra utalt, hogy április nyolcadikán szenzációs bejelentést fog tenni, de sportszerűen arra is felhívta a figyelmet, hogy nem az évek óta várt új regényéről lesz szó. Mint kiderült, a farkasok visszatérésére gondolt, a Winds of Winter megjelenéséről továbbra sincs hír.