Megtalálták Mátyás király csontvázát? Koponyáját? Földi maradványait? Röviden: nem tudjuk, egyelőre nincs erre semmilyen tudományos bizonyíték. Ennek ellenére egy hónappal ezelőtt a fél magyar médián végigfutott a hír – hol feltételes módban (pl. Index: Megtalálhatták Mátyás király földi maradványait, arcrekonstrukció bizonyítja a feltételezést), hol kérdőjellel (pl. Helló Magyar: Megtalálták Mátyás király földi maradványait?), hol egyenesen kijelentésként (pl. atv.hu: Világszenzáció, megtalálták Hunyadi Mátyás csontvázát).

Sőt, napokon belül a nemzetközi sajtóba is átszivárgott a sztori, és olyan – talán kivétel nélkül szenzációéhségükről ismert – lapok hozták le a hírt, mint a brit Independent, a Fox News, a New York Post, a Jerusalem Post, vagy a tudományosabb fókuszú oldalak közül a Popular Mechanics, a HeritageDaily vagy az Archaeology News. Meg kell jegyezni, ezek mindegyike meglehetősen óvatosan fogalmazott, megjegyezve, hogy a kutatás végső eredménye még várat magára.

Az egész egy április 15-én megjelent Mandiner-cikkből indult ki. „Nagy valószínűséggel megtalálták Hunyadi Mátyás királyunk csontvázát az egykori székesfehérvári Szűz Mária Bazilika helyén lévő nemzeti emlékhely osszáriumában – tudta meg a Mandiner egy dossziéból, amely szerkesztőségünkbe érkezett” – írta a lap. (A fehérvári királycsontok vizsgálatáról és a Magyarságkutató Intézetet vezető Kásler Miklós exminiszter vágyvezérelt Mátyás-projektjéről a Válasz Online kimerítő, 2021-es cikkét ajánljuk elolvasni.)

A Mandiner értesülése szerint a Magyarságkutató Intézet (MKI) arcrekonstrukcióval foglalkozó munkatársa, Gábor Emese az egyik azonosítatlan koponyáról készített grafikus, majd háromdimenziós arcrekonstrukciót, és a végeredmény kísérteties hasonlóságot mutatott a Corvin János, tehát Mátyás király fiának koponyájáról készült rekonstrukcióval. A cikk szerint a hasonlóságot egy „neves külföldi igazságügyi antropológus”, Martin Trautmann is megerősítette, továbbá közölték a Magyarságkutató Intézet türelemre intő reakcióját is, miszerint „a hipotézis tudományos ellenőrzése folyamatban van”.

Bár Gábor Emese és a Mandiner a következő hetekben is napirenden tartotta a történetet interjúk, videók és címlapsztorik formájában, a hír továbbra is inkább csak a jobboldali/kormányközeli sajtóban (Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Vasárnap.hu, hirado.hu, Origo, Index, megyei lapok) és a bulvárlapokban (Blikk, Ripost, Promotions.hu) jelent meg. Ennek bizonyára az az oka, hogy a felfedezés első ránézésre nagyon vékony lábakon áll, hiszen a tudományos vizsgálat eredményének hiányában mindössze a magára lélekszobrászként hivatkozó Gábor Emese arcrekonstrukcióira támaszkodik, ami messze nem döntő erejű – az arcrekonstrukciók megítélése tudományos körökben is vitás, sokak szerint legalább annyira művészet, mint amennyire tudomány, sőt.

Ezért a hír láttán első körben mi is csak kérdéseket küldtünk a Magyarságkutató Intézetnek, illetve az érintett szakterületek kutatóinak, ám az MKI-től ezúttal sem kaptunk választ, a kutatók pedig jóhiszeműen azt hangsúlyozták, hogy érdemes megvárni a valódi kutatási eredményeket. Sokáig hivatalos állásfoglalást sem találtunk az illetékes tudományos szerveknél, most azonban – ahogy azt a 24.hu kiszúrta – a Magyar Tudományos Akadémia Antropológiai Osztályközi Tudományos Bizottsága (MTA AOTB) részletesen, pontokba szedve írta le, hogy miért nélkülöz minden tudományosságot a szenzációs hír alapjául szolgáló egyetlen „bizonyíték”.

Kutatók helyett a lélekszobrász jelentette be a szenzációt

Azt nem tudjuk, hogy honnan fújta be a szél a Mandiner szerkesztőségébe az említett dossziét, mindenesetre a szenzáció tálalását profin megtervezték: a Mandiner-cikk megjelenésével egy napon a Filmdzsungel nevű Youtube-csatornára is felkerült egy videó, amelyben Gábor Emese előadja a felfedezés történetét.

A videó (Megtalálták Mátyás király koponyáját?!) a csatorna Mesélő Csontok című sorozatának egyik epizódjaként jelent meg, aminek a tévés-rádiósként ismert Vadon Jani a műsorvezetője, akinek láthatóan nem célja túlságosan kritikusan közelíteni a hallottakhoz, és inkább asszisztál a show-hoz: szerinte is nagyon hasonlít egymásra Corvin János valódi és Mátyás király feltételezett koponyájának rekonstrukciója, akkor ez biztos nem lehet véletlen. (Igaz, a kommentelők szerint ennyi erővel Pataky Attila királyi származását is bizonyíthatják ezek a fejek.)

Gábor Emese a Magyarságkutató Intézet László Gyula Kutatóközpont és Archívumának munkatársa, amelynek elsődleges célja a magyarok eredetének kutatása, az őstörténettől az Árpád-korig. Azonban mégsem az MKI és a László Gyula Kutatóközpont jelentette be Mátyás király csontvázának azonosítását, hanem a központ egyetlen olyan munkatársa, aki nem rendelkezik tudományos végzettséggel – Gábor Emese nyilvánosan elérhető önéletrajza szerint leginkább képző- és iparművészeti tanulmányokat folytatott, míg az intézetnél arcrekonstrukció-specialista és portrészobrász beosztásban dolgozik. Továbbá egyik oldalán ezt írja magáról: „A »lélekszobor« fogalmát 18 éve hoztam létre. Azóta is ehhez az értékrendhez tartom magam.”

Miközben maga a Magyarságkutató Intézet is óvatosságra intett a felfedezés tényként való tálalását illetően, a Mandiner így zárta a cikkét: „Információink szerint a genetikai összehasonlító vizsgálat hiányozhat, ám a valószínűség 90 százalékos.”

Ránézésre nem lehet rokonságot megállapítani két koponyáról

A Qubit által megkérdezett antropológiai, régészeti és archeogenetikai szakértők egyaránt azt válaszolták, hogy érdemes megvárni a vizsgálat eredményét, és bár senkiről nem szeretnének rosszat állítani, de „természetesen nem lehet ránézésre a rokonságot megállapítani két koponyáról”. A legszórakoztatóbb, de egyben lényegre törő választ Horváth Richárd, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa adta, aki Mátyás életét és korát kutatja:

„Nos, őszinte leszek, megható lenne ha állhatnék Mátyás minden kétséget kizáróan bizonyított földi maradványait őrző sírjánál, ez biztos. Ám egyelőre maradnék a rideg tényeknél. (…) Ami a két koponya hasonlóságát illeti, néhány napja vágtam hátba a metrón egy volt gimnáziumi osztálytársamat, »Mi, van öreg? Meg sem ismersz?« felkiáltással, s amikor felém fordult, rájöttem, hogy tévedtem. Szerencsére a fickónak jó humora volt… Dióhéjban: amikor lesz tudományos érv Mátyás mellett, én leszek a legboldogabb. Addig pedig, klasszikust idézve, ajánlott a »stratégiai nyugalom«.”

A Mandiner az első cikkében azt is írta, hogy „az egész kutatás dokumentációját elküldték Martin Trautmannak, egy neves külföldi igazságügyi antropológusnak, azonosítási adatok nélkül (tehát annak közlése nélkül, hogy mit tudnak és mit sejtenek a két koponya gazdájáról)”, és Trautmann szakvéleménye megerősítette Gábor Emese meglátását, és a hasonlóság miatt kizárásos alapon csak Mátyásé lehet a székesfehérvári koponya. Annak az interneten nem találtuk nyomát, hogy Trautmann mennyire lehet neves szakértő, annak azonban már igen, hogy korábban is dolgozott együtt a Magyarságkutató Intézettel – legalábbis Gábor Emesével biztosan.

Április végére címlapsztorivá duzzadt a történet, a Mandiner hetilap tíz oldalt szánt a felfedezésnek.

Itt már elsősorban az Arc-heo Art-Reko Studio munkatársaként hivatkoznak Gábor Emesére, aki elmondja, hogy „egy statisztikai szoftver segítségével 93 százalékosnak találják az egyezés valószínűségét”, majd azt mondja: „A Magyarságkutató Intézetben folyó genetikai vizsgálatok nyilván tovább pontosíthatják az eredményt, de arról mi nem nyilatkozhatunk”.

Mátyás király forog a sírjában

Ezt követte végül az MTA antropológusainak közleménye, amely szerint a megjelent cikkekben és a Filmdzsungel-videóban közös, „hogy azok egy történelmi/régészeti és antropológiai szempontból rendkívüli jelentőségű tudományos szenzációt tárnak a nagyközönség elé, az objektivitás látszatát keltve (kétségeket jelző feltételes mód használata mellett). Sok esetben az olvasó kételyeinek eloszlatására hangzatos, bizonyító kijelentéseket is bevetnek”, utalva például a neves külföldi szakértőre vagy a látszólag hasraütésre bemondott százalékos valószínűségekre. Az MTA AOTB jelzi, hogy a megjelent anyagok „valós tudományos adatot, új kutatási eredményt nem közölnek”, valamint hogy Gábor Emese „nem rendelkezik sem antropológiai sem más tudományos végzettséggel vagy kellő szaktudással ahhoz, hogy ebben a kérdésben érdemben és tudományos megalapozottsággal nyilatkozzon vagy megállapításokat tegyen”.

Külön kitérnek Martin Trautmann szerepére, hiszen a cikkek többsége az ő nevével igyekezett hitelesíteni az elméletet. A bizottság megkereste a német igazságügyi antropológus szakértőt, aki elmondta: a sajtóban megjelentekkel ellentétben nem kapta meg a kutatás teljes dokumentációját, csupán a koponya 3D-modelljéről készült másolatok fényképeit. Mindössze ezek alapján osztotta meg előzetes véleményét Gábor Emesével, de mint hangsúlyozta, megbízható megállapításokhoz lényegesen több információra lenne szükség. Miután hozzájárult, hogy véleményét felhasználják egy készülő tudományos cikkben, elküldték neki a szöveget, amivel több problémája is akadt, de nem volt ideje ezekkel foglalkozni, mire napokon belül már arról értesítették, hogy megjelent a cikk. „A fentiek kapcsán Dr. Trautmann arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy meglepte és kellemetlenül érintette az eljárás gyorsasága és átláthatatlansága” – írja a közlemény.

Az AOTB állásfoglalása így zárul: „Hunyadi Mátyás történelmi szerepének méltó elismerése megkívánja, hogy a vele kapcsolatos tudományos eredmények – különösen biológiai örökségét illetően – olyan formában kerüljenek a nyilvánosság elé, amelyek mind szakmai szempontból megalapozottak, mind az érintett kutatók és intézmények által hitelesen képviselhetők. Fontos, hogy a közvéleményhez eljutó információk tükrözzék a tudományos objektivitást és megbízhatóságot.”

A cikk megjelenése után Pataki Tamás, a Demokrata főmunkatársa jelezte, hogy április 30-án megjelent cikkében a lap elsőként írta meg a magyar médiában, hogy Gábor Emese tudománytalan módon jutott a következtetésre, miszerint a vizsgált koponya Mátyás királyé.