A márciusban nyíló skót Perthi Múzeum nemcsak mezei arcmásokat készített a leletek alapján, hanem animált formában is találkozni lehet a maradványaik DNS-elemzéséből rekonstruált emberekkel.
A 14-15 éves inka lányt feláldozták egy szertartáson, holttestére csak 500 évvel később talált rá egy amerikai régész az Andok csúcsai közt.
Populációjának tagjai hosszan éltek együtt a neandervölgyiekkel és keveredtek is velük.
A Connecticut állambeli Griswoldban elhunyt John Barbert azért tartották kortársai vérszívó szörnyetegnek, mert tuberkulózisban szenvedett.
A hagyományos és a digitális eljárásokat ötvöző módszer a középkori Whithorn lakóit keltette életre.
A penangi nő maradványait 2017-ben tárták fel Guar Kepahban, mostanra derült ki, hogyan nézett ki. A kutatók szerint a nő arcvonásai melanéz és mongoloid vonásokat is mutatnak, a temetés körülményei miatt a régészek úgy gondolják, hogy az illető megbecsült tagja lehetett az akkori maláj társadalomnak.
Egyikük a kőkorban élt Skandináviában, másikuk a kora bronzkorban a mai Csehország területén, mégis úgy hasonlítanak egymásra két egymástól független rekonstrukción, mint két tojás. Mi állhat ennek a hátterében? Szavazz!