A déli halálkígyó (Acanthophis antarcticus) Ausztrália egyik leghalálosabb kígyófaja: mielőtt kifejlesztették volna a marása elleni szériumot, az ember elleni támadások 60 százaléka végzetesnek bizonyult. A kígyó méregfogai viszonylag nagyok, a kutyák elleni (viszonylag gyakori) támadások az első tünetek megjelenése után szinte kivétel nélkül halálosak – és ehhez elég két méregfog is, az Ausztrál Hüllőparkban egy példánynak pedig három van, és mind a három működik is.

Billy Collett, a park herpetológusa és a méregprogram vezetője szerint az állat alaposabb kivizsgálására nincs ugyan kapacitásuk, de a jelenség kifejezetten ritkának számít, az pedig pláne, hogy mind a három fog képes legyen a méregürítésre is. A harmadik fog feltűnését Collett szerint valamilyen ritka genetikai mutáció okozhatta.

Elterjedt, de fogyóban van

A mutáns kígyó hét éve gazdagítja a hüllőpark gyűjteményét, a szérumprogramhoz pedig rendszeresen fejték le a mérgét, de a harmadik fog csak tavaly tűnt fel a gondozóknak. Úgy gondolták, hogy előbb-utóbb elhullajtja majd, de egy évvel később is megvolt még.

A déli halálkígyók a legtöbb ausztrál kígyófajtól eltérően nem vadásznak aktívan, hanem az avarban vagy az aljnövényzetben megbújva várják az áldozatukat. A faj elterjedtnek számít, de az elmúlt években viszont a populációja a kutatók szerint csökkent, leginkább azért, mert az ember kiszorítja a természetes élőhelyeiről. A fajra különösen nagy veszélyt jelent még az invazív óriásvarangy (Rhinella marina), amit 1935-ben telepítettek be Ausztráliába a cukornádat pusztító rovarok ellen, azóta viszont elszabadultak, és mérhetetlen károkat okoznak az őshonos élővilágban.

A kétkilósra is megnövő varangyok a fiatal halálkígyókat megeszik, a felnőtt példányokat cserébe viszont a felnőtt kígyók ejtik el, és a bennük található méreg végez velük. Egyetlen állatban annyi méreg van, hogy képes végezni egy kifejlett krokodillal is.