Már nemcsak a déli országokban kell erdőtüzektől tartani, hanem nálunk is
A klímaváltozás, az emberi tevékenység és a megváltozott tájhasználat következtében már nemcsak a déli országoknak kell erdőtüzektől tartaniuk, Közép-Európa is egyre inkább kockázati zónává válik. Többek között ez áll az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének (EASAC) legfrissebb tanulmányában, melyben a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpontjának egyik kutatója is közreműködött.
A világon évente közel 780 millió hektárnyi terület ég le – ez akkora terület, mint egész Ausztrália. Bár nem minden térségben nő a leégett területek aránya, a tüzek pusztító ereje és intenzitása aggasztóan fokozódik, írja a HUN-REN közleménye.
A Changing Wildfires: Policy Options for a Fire-literate and Fire-adapted Europe projektben – ami a tüzek új szerepének és kockázatának felismerését célozta – 22 nemzetközi kutató vett részt, a munkacsoport egyik vezetője pedig Valkó Orsolya, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója volt.
Az éghajlati változások – a forróbb nyarak, hosszabb hőhullámok és gyakoribb aszályos időszakok – ideális feltételeket teremtenek a tüzek kialakulásához. A kiszáradt biomassza lényegében „üzemanyagként” viselkedik, amely könnyen lángra lobban, akár egy eldobott csikk miatt is. A tanulmány szerint az emberi tevékenység közvetlenül és közvetetten is felerősíti ezeket a kockázatokat.
Az elhagyott mezőgazdasági területeken meginduló cserjésedés, a kezelés nélküli gyepterületek, vagy az idegenhonos fajok (például fenyők, eukaliptusz) telepítése mind növelik a gyúlékonyságot. Kiemelt kockázatot jelentenek a wildland–urban interface (WUI) zónák, azok a területek, ahol a természetes vegetáció közvetlenül határos a lakott településekkel. Európa területének kb. 7 százaléka ilyen, és ezekben a térségekben fokozott figyelemre van szükség a tűzvédelemben és várostervezésben egyaránt.
„A déli országok – elsősorban Spanyolország, Portugália, Olaszország és Görögország – régóta küzdenek a nyári erdőtüzekkel. Az újdonság azonban az, hogy Észak- és Közép-Európában is egyre gyakoribbak a súlyos tűzesetek” – magyarázza Valkó Orsolya. Skandináviában például a hőhullámokat követő száraz időszakok miatt már szintén tapasztalhattunk pusztító tüzeket a közelmúltban. Magyarország sem kivétel: míg egy átlagos évben néhány száz hektárt érintenek a vegetációtüzek, 2022-ben – az extrém aszály következtében – már több mint 7000 hektár égett le.
A hazai vegetációtüzek szinte mindig emberi tevékenységre vezethetők vissza: gondatlan tarlóégetés, eldobott cigarettacsikk, tűzgyújtás a természetben, technológiai hibák vagy akár szándékos gyújtogatás. Azaz a tudatos megelőzésre és társadalmi szemléletformálásra kell koncentrálni, hangsúlyozzák a kutatók.
A kutatók szerint fontos lenne a „tűztudatos társadalom” építése – amely ismeri a kockázatokat, tudatosan viselkedik a természetben, és támogatja a természetbarát tűzkezelési megközelítéseket. A tűzvédelmi gyakorlatok összehangolása a különböző mezőgazdasági tevékenységekkel is fontos lépés, ezek ugyanis csökkenthetik a tüzek kockázatát.
Érdemes a városok körüli területek tervezésénél az olyan használati formákat érdemes előnyben részesíteni, amelyek csökkentik az éghető biomassza mennyiségét. Például a legelőkön az állatok a biomassza rendszeres eltávolításával csökkentik a tűzveszélyt és így a lakott területet is védik.
Az építészeti tervezésnél jobban oda kellene figyelni, hogy az épületek kevésbé éghető anyagokból épüljenek, illetve meg kell tervezni a városi növényzetet, és olyan fajokat érdemes ültetni, amik pirofóbok, tehát nem gyulladnak meg olyan könnyen.
Az ökológiai sokféleség fenntartása is lényeges elem. Fontos a változatos és őshonos fafajösszetételű erdők fenntartása és telepítése, a változatos tájszerkezet és a bizonyos élőhelytípusokban a kontrollált égetés lehetőségének megfontolása. Mediterrán élőhelyeken rendszeresen alkalmazzák ezt a módszert: tervezett és kontrollált módon direkt leégetik az adott területeket, ezzel megakadályozva, hogy felhalmozódjon az éghető biomassza. Sőt, ezek a tervezett égetések fenntarthatják az időszakos, alacsony intenzitású tüzektől függő ökoszisztémákat is, mint például a mediterrán bozótosok és egyes gyepek, elősegítve az ilyen élőhelyekre jellemző fajok fejlődését, magyarázzák a kutatók.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: