Az antropogén klímaváltozással visszafordíthatatlanul és extrém sebességgel gyorsuló gleccserolvadás természetes ökológiai funkciójára világít rá a Nature Communications Earth & Environment folyóiratban nemrég megjelent új tanulmány – olvasható az amerikai űrhivatal, a NASA közleményében.

Ismert, hogy a Grönland területének még jelentős részét fedő, átlagosan másfél kilométer vastagságú jégpáncél olvadásával jelenleg évi 270 milliárd tonna édesvíz kerül az óceánba. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) és a NASA közös kutatócsoportja azt vizsgálta, hogy a két folyadék találkozásakor keletkező, áramlástanilag is elég összetett rendszert alkotó turbulens feláramlásoknak miféle biológiai és klimatológiai vetületei lehetnek. Ehhez az ECCO-Darwin néven fejlesztett szuperszámítógépes modellel szimulálták a valóságban zajló áramlástani folyamatokat, a műholdas távérzékelési, illetve a terepi mérésekkel rögzített hatalmas adatmennyiség felhasználásával.

Az ECCO-Darwin szimulációi szerint egyértelmű, hogy a gleccserek olvadékvize gigászi teherliftként szállítja a mélyből a felszínre azokat a ásványi anyagokat, nyomelemeket, amelyek nélkül a tengeri ökoszisztémákban minden szempontból meghatározó, óriási kiterjedésű fitoplankton-mezők sem létezhetnének.

A kutatócsoport a nyugat-grönlandi parton fekvő Disko-öblöt tápláló Jakobshavn-gleccser olvadásának következményeit vizsgálva arra jutottak, hogy az egyre nagyobb mennyiségű olvadékvíz miatt a feláramlások hatására a nyári időszakban szó szerint éjjel-nappal fotoszintetizáló fitoplankton-mezők jelentős, 15–40 százalékos gyarapodást produkálnak.

A most publikált eredmények megmagyarázzák a NASA Aqua műholdja által 2024 júniusában készített felvételeken látható, Grönlandtól keletre 800 kilométer hosszan Izland irányában elnyúló, minden korábban észleltnél jelentősebb léptékű fitoplankton-virágzást, ahogy azt is, hogy a gleccserek szezonális olvadásának korábban miféle szerep volt az ökoszisztémában.

Ugyanakkor aggodalomra adhat okot, hogy ekkora tömegű és kiterjedésű táplálékforrás hirtelen megjelenése miként módosítja az óceánok szénciklusát, szervesanyag-, vagyis táplálék-körforgását, és mindez miféle hatással lehet a tengeri ökoszisztémák finoman szólva sem sértetlen önszabályozó folyamataira, nem utolsó sorban pedig az ezeken a területeken intenzív ipari halászatra.