Bármit teszünk, visszafordíthatatlan a gleccserek olvadása

A magas hegységek gleccsereiben felhalmozott jég 36 százaléka (+- 8 százalék) a múltbeli felmelegedési események okán megállíthatatlanul olvad – hívja fel a figyelmet a Brémai és az Insbrucki Egyetem klímakutatóinak Nature-ben megjelent közös tanulmánya.

Az évszázad végére több mint egyméteres átlagos tengerszintemelkedéssel járó folyamat már átlépett a visszafordíthatóság határpontján (point of no return). A kutatók szerint a 22. századra minden átlagos személyautó fél kilométeres útja 1 kilogrammnyi gleccserjeget megolvasztó szén-dioxiddal terheli a Föld légkörét, ám az olvadás akkor sem volna megállítható, ha hirtelen sikerülne a 20. század elejének szintjén stabilizálni a kibocsátási szintet. 

Alaszkai gleccserolvadásFotó: Wikipédia

A kutatók többféle klímaforgatókönyvet modelleztek. Ám, arra jutottak, hogy a párizsi egyezményben vállalt értékek teljesülése sem befolyásolná jelentősen az olvadás mértékét, a gleccserek ugyanis lassú reagálású rendszerek, amelyekben hosszabb idő alatt halmozódnak fel a környezeti ingerek. Ez a magyarázat arra is, hogy a kedvezőbb körülmények hatása is csak évtizedekkel később jelentkezne.  

Emlékeztetőül: 2015-ös párizsi klímaegyezményt elfogadó ENSZ-tagállamok azt vállalták, hogy a klímaváltozás által megemelkedő globális átlaghőmérséklet-növekedést 2 Celsius-fok alatt tartják, és „erőfeszítéseket tesznek, hogy a növekedés 1,5 százalékos legyen”. Az 1,5 fokot az ipari forradalom előtti átlaghoz viszonyítják, nem mellesleg jelenleg is 1 fokkal magasabb az átlaghőmérséklet, mint az iparosítás előtt volt.


Tudós? Akkor ateista!

Stellan Ottosson svéd szerző magyarul frissen megjelent Darwin-életrajza érdekes, de meglehetősen egyoldalú képet ad az evolúcióelmélet atyjáról, a tudósról, apáról, angolról, ateistáról és teológusról.

Száz méter mély szénhidrogéntavakat találtak a Titánon

A Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán ősi Földre emlékeztető viszonyai, vastag légköre, szénhidrogéntengerei és tavai, szénhidrogén-esőzése, vándorló dűnéi, folyóvölgyei, érdekes szerves kémiai folyamatai és felszín alatti globális folyékony vízrétege az egyik legizgalmasabb tudományos célponttá teszik a holdat Naprendszerben.