Az Új-Zélandon őshonos, kipusztulással fenyegetett óriás weták (Deinacrida mahoenui) nőstényei a 75 milliméteres hosszt és a 19 grammos tömeget is elérhetik, a hímek valamivel kisebbek (50 mm-esek és 12 grammosak), de rovarnak még így is nagyok. Az állatok ugyanannak köszönhetik a születésüket, mint az Új-Zélandon található röpképtelen madarak: az emlősök hiányának, ami miatt a röpképtelen, szöcskeszerű rovarok hatalmasra nőttek, és a szigeteken ugyanazt a szerepet töltik be, mint máshol a rágcsálók.

Az invazív fajok érkezésével a weták léte is veszélybe került, olyannyira, hogy csak egyetlen szigeten maradt fenn populációjuk, ahová nem jutottak el a rájuk veszélyt jelentő macskák, ragadozók és rágcsálók, eljutott viszont a sünzanót, egy másik invazív faj, aminek a sűrűjében menedékre találhattak a rovarok. Balszerencséjükre a sünzanót igen gyúlékony, így miután 1989-ben felfedezték a sziget wetapopulációját, sürgősen gondoskodni kellett a védelmükről is.

Az óriási rovarokat ezután két másik szigeten is megtelepítették, az Ōtorohanga Kiwi House-ban pedig évek óta zajlik a wetamentő program, ahol optimális körülmények között szaporítják az azóta négy szigeten megtelepített állatokat, így egyetlen élőhely pusztulása már nem járna a teljes faj kihalásával.

Wetaszaporítók munkában

A központban gondosan ellenőrzött körülmények között szaporítják a wetákat: ügyelnek a hőmérsékletre, a páratartalomra, az egyes fajok tápanyagszükségletére, majd a felnevelt példányokat gondos vizsgálat után visszaengedik a vadonba. A mostani körben a kutatók 193 rovart engedtek el a Maungatautari-hegynél lévő természetvédelmi területen.

A weták visszatelepítése nem egyszerű: az Aucklandi Állatkert az eddigiekben több mint ötezer rovart engedett szabadon (különböző fajokból), ehhez pedig ismerni kell, hogy milyen körülmények között érzik a legjobban magukat, hol találnak a legkönnyebben menedéket és élelmet.

Don McFarlane, az állatkert entomológusa szerint a weta több szempontból is különleges rovar: miközben a laikusok többsége a rovarok védelmét nem tartja kiemelkedő fontosságúnak, valójában nagyon is az, ezek az óriási rovarok pedig elég látványosak ahhoz, hogy erre fel is hívják a figyelmet. A másik ok, amiért figyelemre méltóak, az a kulturális és ökológiai jelentőségük: a rovarokat a maorik is nagyra tartják, olyannyira, hogy a neve az őslakosok nyelvén „a csúnya dolgok istenét” jelenti.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Visszatért a vadonba az új-zélandi takahe

Dippold Ádám tudomány 2023. augusztus 29.

A madarat 1948-ig kihaltnak hitték, most már 500 példány él belőlük az országban. Az első párokat most eresztették szabadon ott, ahol őshonosak voltak.

Háborút hirdettek az invazív ragadozók ellen egy új-zélandi szigeten

Dippold Ádám tudomány 2022. július 7.

Az oposszumok, patkányok, sündisznók és kóbor macskák leírhatatlan pusztítást végeznek Rakiura szigetén, ahol a súlyosan veszélyeztetett kakapók is élnek. A most induló programban csaknem hárommillió dollárt költenek a terület ragadozómentesítésére.

Szökött papagájok veszélyeztetik Új-Zéland madárvilágát

Dippold Ádám tudomány 2022. február 16.

Évente több száz madarat veszítenek el vagy engednek szabadon az országban, ez pedig súlyos veszélyt jelent a már amúgy is veszélyeztetett őshonos fajokra. Aucklandben szeptember elsejétől több kedvelt díszmadár árusítását és tenyésztését is betiltják.